Egyenesen át
Fűzőcske, de okosan
Az emberek sok érdekeset mondanak, s aki nem, annak sem rossz. Megültem az
ünnepet, amit az ember a saját halála után két perccel szokott, s tettem ezt
egy délutánon. Azután történt ez, miután szemeket kezdtem felfűzni egy
láncra. Párosával, természetesen. Komolyan jól éreztem magam. Az ellenségeim
szeretettek belém. Percnyi távollét után hiányoltak. És szép volt. A zene
maga volt a tökély. Röpke pillanatokat loptam ki életükből, hogy
elrejthessem magam a méteres hó alatt, a csörgő láncszemek között. Jól
csináltam mindent. Jól a velejét. Bevarrtam tehetségem néhány lyukat tömve
el dákómmal. A biliárdban nagy vagyok ugyanis. Aztán hol jobb, hol bal
kanyar következett. Egy teltház kelt pénztárcám védelmére. Még sincs
menekvés, holnap történni fog valami, ami elveszi mindenem, aminek
megtörténtét meg sosem bánhatom. Mert ennyi. Ez az, amiért élek. Mondj még
indokot, ha tudsz. Gyarapszik majd a nevek száma, miket vagy elfelejtek,
vagy nem, és ettől a perctől kezdve élvezem az egészet. Nem zavar már, ha
rossz irányból érkezik a fény, csak fejcsóválásom váltja ki. Hogyne vinnélek
el, miért ne tenném? - kezd ismét felkunkorodni bennem a gyötrelem. Figyelj,
pici: "Én tényleg sokat áldoztam arra, hogy most találkozzunk. Kint áll a
850-es, ha nemet mondasz, magadra vess" - ez maga az ellenállhatatlanság,
Csak egy öngyilkos mondhat nemet. Ha ezt kétszer egymás után megtette, már
nem lehet vonzóbb. Csak őrült, akit ideje messzire elkerülni. Ha egyszer
kiadom a vagyonom, annak valami ilyesfajta oka lesz: jól érzem magam az
adott napon. Megfizethetetlenül jól, legalább akkor. És semmi sem hajt, és
senki. Ha fűzök, az titokzatos, ha fűzök, ahhoz jogom van.
Spartacus
Valami új van kialakulóban. Egy elszánt mozzanat, egy kétségbeesett sikoly.
Mindegy, mi jön el, művészi értéke maga lesz az elvitathatatlan. Jó, hogy
írok. Kezdek magabiztossá, elviselhetővé válni. Szétszakadt palástom kedves
árnyalatban tündököl, látványától szétdobja patáit mindenki az első szóra.
Képzeld magad a helyembe: senki sem vagy, maximum helyzetben is csak maga a
semmi. És profin csinálsz mindent. Hazudsz. Ha kellőképp irreális, amit
teszel, az nem egyszerűen csak megbocsátható, de szükséges is. Olyan
helyeken fordulsz meg, olyan emberek közt, hogy azáltal feltűnővé válsz.
Ellenségeid száma rajongóid négyzeteként növekszik, azzá leszel, aki
ellenállhatatlan. Fogadtatásod a kiejtett betűid sorrendjéhez igazodik, amit
elérsz, az bármi lehet. Szervusz Spartacus, szervusz málhásöszvér. Te vagy a
jó, te vagy a klasszis, te vagy a mérce. Az egyetlen, aki létezik.
Szükségleteid formálisak. Jót tesz az alvás.
Hátraszaltós banánturmix-főnyeremény
Arra gondoltam, hogy fel kéne találni valami olyan tintát, ami csak a papírt
bevető halála után fogna. Aztán rájöttem a dolog gyengéjére is. Vegyük
például a forintot. Gyors amortizációjával az érmékre festett nagyok értékét
is csökkenti, majd rövid távon hozzásegíti az utókort a keserű szájízhez, a
nemzeti hősök fogalmának negatív kicsengéséhez. Sose szeretnék felkerülni a
bankjegyekre.
Nem jó a gitár
Ártatlan pillanatok egy köménymagos kifli elfogyasztása után új utat
mutattak, új vért ömlesztettek belém. Felismertem, hogy nem jó húrt
pengettem, egyértelművé vált a feszültség, ami benne képződött, korábban is
észrevehettem volna az elpattanás elkerülhetetlenségét. És tulajdonképp a
gitár sem volt jó.
Takarékoskodj
A te időd a legdrágább a világon. A sebesség visszás. Eladhatod tested, az
eszed, mégis mindig mellékelned kell hozzájuk belőle.
Állapot
Röpköd valami, lehet, hogy sok. Nem hívnak London mellől. Zeném kiadatlan.