Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                Egyenesen át


Fűzőcske, de okosan

Az  emberek  sok érdekeset mondanak, s aki nem, annak sem rossz. Megültem az
ünnepet, amit az ember a saját halála után két perccel szokott, s tettem ezt
egy  délutánon.  Azután  történt  ez,  miután  szemeket kezdtem felfűzni egy
láncra. Párosával, természetesen. Komolyan jól éreztem magam. Az ellenségeim
szeretettek  belém.  Percnyi  távollét után hiányoltak. És szép volt. A zene
maga   volt   a   tökély.  Röpke  pillanatokat  loptam  ki  életükből,  hogy
elrejthessem  magam  a  méteres  hó  alatt,  a csörgő láncszemek között. Jól
csináltam  mindent.  Jól a velejét. Bevarrtam tehetségem néhány lyukat tömve
el  dákómmal.  A  biliárdban  nagy  vagyok  ugyanis. Aztán hol jobb, hol bal
kanyar  következett.  Egy  teltház  kelt  pénztárcám  védelmére.  Még  sincs
menekvés,   holnap   történni  fog  valami,  ami  elveszi  mindenem,  aminek
megtörténtét  meg  sosem bánhatom. Mert ennyi. Ez az, amiért élek. Mondj még
indokot,  ha  tudsz.  Gyarapszik  majd a nevek száma, miket vagy elfelejtek,
vagy  nem,  és  ettől a perctől kezdve élvezem az egészet. Nem zavar már, ha
rossz irányból érkezik a fény, csak fejcsóválásom váltja ki. Hogyne vinnélek
el, miért ne tenném? - kezd ismét felkunkorodni bennem a gyötrelem. Figyelj,
pici:  "Én  tényleg  sokat áldoztam arra, hogy most találkozzunk. Kint áll a
850-es,  ha  nemet  mondasz, magadra vess" - ez maga az ellenállhatatlanság,
Csak  egy  öngyilkos mondhat nemet. Ha ezt kétszer egymás után megtette, már
nem  lehet  vonzóbb.  Csak  őrült, akit ideje messzire elkerülni. Ha egyszer
kiadom  a  vagyonom,  annak  valami  ilyesfajta oka lesz: jól érzem magam az
adott  napon.  Megfizethetetlenül jól, legalább akkor. És semmi sem hajt, és
senki. Ha fűzök, az titokzatos, ha fűzök, ahhoz jogom van.


Spartacus

Valami  új van kialakulóban. Egy elszánt mozzanat, egy kétségbeesett sikoly.
Mindegy,  mi  jön  el, művészi értéke maga lesz az elvitathatatlan. Jó, hogy
írok.  Kezdek magabiztossá, elviselhetővé válni. Szétszakadt palástom kedves
árnyalatban  tündököl,  látványától szétdobja patáit mindenki az első szóra.
Képzeld  magad a helyembe: senki sem vagy, maximum helyzetben is csak maga a
semmi.  És  profin  csinálsz  mindent.  Hazudsz. Ha kellőképp irreális, amit
teszel,  az  nem  egyszerűen  csak  megbocsátható,  de  szükséges  is. Olyan
helyeken  fordulsz  meg,  olyan  emberek közt, hogy azáltal feltűnővé válsz.
Ellenségeid   száma  rajongóid  négyzeteként  növekszik,  azzá  leszel,  aki
ellenállhatatlan. Fogadtatásod a kiejtett betűid sorrendjéhez igazodik, amit
elérsz, az bármi lehet. Szervusz Spartacus, szervusz málhásöszvér. Te vagy a
jó,  te  vagy  a  klasszis,  te  vagy  a  mérce.  Az  egyetlen, aki létezik.
Szükségleteid formálisak. Jót tesz az alvás.



Hátraszaltós banánturmix-főnyeremény

Arra gondoltam, hogy fel kéne találni valami olyan tintát, ami csak a papírt
bevető  halála  után  fogna.  Aztán  rájöttem  a dolog gyengéjére is. Vegyük
például a forintot. Gyors amortizációjával az érmékre festett nagyok értékét
is  csökkenti, majd rövid távon hozzásegíti az utókort a keserű szájízhez, a
nemzeti  hősök fogalmának negatív kicsengéséhez. Sose szeretnék felkerülni a
bankjegyekre.


Nem jó a gitár

Ártatlan  pillanatok  egy  köménymagos  kifli  elfogyasztása  után  új  utat
mutattak,  új  vért  ömlesztettek  belém.  Felismertem,  hogy  nem  jó  húrt
pengettem,  egyértelművé vált a feszültség, ami benne képződött, korábban is
észrevehettem  volna  az  elpattanás elkerülhetetlenségét. És tulajdonképp a
gitár sem volt jó.


Takarékoskodj

A  te  időd a legdrágább a világon. A sebesség visszás. Eladhatod tested, az
eszed, mégis mindig mellékelned kell hozzájuk belőle.

Állapot

Röpköd  valami,  lehet, hogy sok. Nem hívnak London mellől. Zeném kiadatlan.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.