Állat világ
Csótánylét
Egy csótány élete szép. Paplanokba bújhat, megehet mindent, mi nem oda való.
Tulajdonképpen jótékony állat. Megadatott neki a mászás lehetősége. Nem emel
maga elé eszményképeket, nem szenved, nem szavaz. Sok behatástól védi meg
kitin-páncélja. Egyetlen lábának elvesztésével le nem százalékolható, hisz
marad még öt. Táplálékát megkeresi. Ez már hasonlíthat másokhoz is, ám ő
feltétlenül találni is fog. Persze van, ami rossz neki. Például nem tudja
felvágni ereit, nem csúszhat egy folyóba Trabantban hajtva, nem lehet
nyaktiló vagy kötél általi halál kitüntetettje. És ami a legborzasztóbb:
ezen alternatíváknak sem a sokszínűsége, sem sokszínűségük hiánya nem
kápráztatja őt el. Förtelmes.
Papírsárkány
Felültem papírsárkányom alumínium-kerevetére, és lelöktem magam a púpról.
Viszontagságos, minden megelőzőt űberelő élményekkel lettem dúsabb. Toldott-
foldott lebenyeim megkapaszkodtak a kevésben, nem engedték a gyors
alázuhanást a réveteg felhők gyülekezetétől pár ujjnyira. Először
csodálkoztam. Főleg azon, hogy eltűnődtem: hozhat-e valami újat a következő
röptetés? Pedig ezt akár azonnal is megválaszolhattam volna: mindig! Mikor
egy alattam repülő sas lecsap, azt nekem fölfelé teszi. Megfordul minden
irány egyszeriben. Kevés ugyan a levegő, ugyanakkor áldozatom sokszorta
nagyobb is lehetne. Kinézhetek egy pontot. Akár a vakító napot is. Nem
érhetném soha utol, hisz gyorsabb, mint én. De követhetem. Az a gömb
valahogy olyan céltudatosnak tűnik mindig, mintha sejtené, hová tűnik majd
félfordulatai után. Nekem pedig semmi konkrét nem szalad gondolataim közé.
Javarészt mentesülök minden gravitáció keltette sokktól. Tarthatok akár föl,
le, jobbra, balra - kinek adatik meg rajtam kívül a három dimenzió? őszintén
szólva ez fantasztikus, s aki egyszer is felemelkedik, azt pillanatok után
fanatikus röpködővé varázsolja a lehetetlen. Ez szabadítja igazán fel az
adrenalint, nem a drogok. Nem terjed a visszhang, a szó feledésbe merül,
hiszen te gyorsabb vagy. Megfoghatatlan sebességgel haladsz egy
meghatározhatatlan irányba.
Háp-háp
Kacsa létemre kevés nokedlit kapok. Igaz, ettől függetlenül jól meg szoktak
tömni.
Kimba
Hogy tehettek ilyet veled? Szőkére butították fürtjeid, csontodból
nyakláncot faragtak ki. A média sztárja kópiád, az a nyavalyás giccs.
Érdemesség
Kopácsolt hármat harkályom, azt hitte, ez kell bebocsáttatásához. Milyen
aggodalmas volt a szárnyainak feszülő fény, mennyire áhított volt az elébe
szórt kenyérmorzsának az elvegyülés beleiben. És nem. Nem történt semmi úgy,
ahogyan az elvárható lett volna. Mindenből sokkalta több jutott ki neki.
Mérhetetlen táplálékmennyiség, okkultista fölényesség. Kopogtatott hát, hogy
agyában helyére zökkenthesse minden elfeledettnek vélt jóindulatát,
kopogtatott, hogy szájába vehesse összes érdemességét: a kártékonyok
kikaparásának fogalmát. Ez volt minden érdeme.
Szerepcsere
Köszöntelek, kopasznyakú barátom. A csehó mélye felé sodródok éppen, vonz
magához a lent poshadó tömeg. Spórolok már a magánhangzókkal, és általában
véve fele annyira sem örülök találkozásunknak, mint te. Vedd már észre, hogy
feltartasz. Utol kell érnem őket... De, várjunk csak! Valami érdekesről
szóltál. Ezt most ki kell fejtenem. Nem, hat éve nem láttam. És különben is
utálom. De jó, hogy jössz. Klassz, hogy itt vagy. A többiek ráérnek még,
meséltem már...?