Párba szedett beszédek
Felvállalt válás
- Megoldom nyelvemen a gordiuszi csomót. Irigy leszek, spontán kérdezek.
Valaki elhagyott. Te tetted?
- Nem.
- Szoktál hazudni a kérdéseimre?
- Igen.
- Ha holnap nem jössz, gyere tegnap. Én lennék a legboldogabb, ha nem te
lennél az.
- Nem bírok már magammal, úgyhogy most te jössz.
- Úgy beindultam, s velem együtt beindult a jólét is. Dupla adag kalóriával
kezdtem. Ez minden.
- Az igazsághoz hazugság kell. újabban már élni sem érdemes. Pedig én talán
még meg is érdemelném a holnapot.
- Kötekszel, szemétláda?
{Meg is untam a kígyót, szétvertem fejét egy üllőn. Köszönettel adóztam a
lelki békémért.}
Rövidke
- Drágám, mondd, értelmes vagy?
- Egyáltalán nem.
- Ettől tartottam.
- Akkor nagyon is.
- Ettől meg még jobban.
Nincs kérdés a válaszra
- Ezek a gyertyák mikor lesznek felhasználva?
- Különböző alkalmakkor.
- És mik azok a különleges alkalmak, és főleg mitől?
- Bizonyosan a másságtól.
Sz-elemes bútor
- Hogy van az idő?
- Rossz - vitatkoztunk én és a személyiségem. - Mert a technó korszakában a
pizzán kívül a minél inkább havazik, annál inkább a hullajó a jól eladható.
- A spenótban sok a vas!
- Azért érzem magamat mostanában olyan nehéznek, egyre jobban vonzanak a
mágnesek is. Jó színt kapott az arcom egy szép zöld árnyalat formájában.
- Magas lett a nyereményed, mert nem vetted át.
- Na igen, kicsit rosszkor rendeltem, nem estem bele a kocsihúzásba.
- Szomorú sors ez egy papagájnak.
- Igen, igen, el kell ültetni a fát, a kutya fáját.
Az élet egy szerelem. Nincs benne semmi jó. Belehalsz többször is.