Változtatgatok
Nyughatatlan szélhez vágom kalapom
Lágyan harapom el szavaim
Valótlanul áttetsző testemen
Átnyúl az akarat, kórház után kutat
Kelet felé tartok éppen
Nem búcsúzom, minek?
Kanyarog lábam a meredek talajon
Reménykedem, és minden elhagy
Szabadságérzet zúzza ketté fejem
Elesek, majd talpra állok
Ismét elfordulok, ismét irányt váltok
Úticélom legyen észak
Búcsúzom
Tőlem nincs már menekvésed
Visszapattansz majd másokról, akár a visszhang
A semmit fogod karolgatni
Sírni akarsz majd, menekülni fellázadt könnyeidtől
Csak akkor adok majd egy kis örömöt
Mikor elfelejtesz
Csak hát ez nem fog sikerülni
Mosás
Hideg és meleg váltja egymást
Lehet, hogy ez a klimax?
Gondolatgörgetegem feltartóztathatatlan
Akár a lavina, gyűr maga alá
Vidáman komponálja az újat
Ha létezik olyan, ki nem unalmas
Annak közeli névrokona vagyok, tudom
Fölényességem ebből a tényből származtatom:
Ha unatkoznék, már nem igényelnék több mosást
Ahogyan most
Magasan lovagoltunk
Messziről jöttünk
Az égboltba vesztünk
A probléma tényleg adott
Persze, hogy megoldhatatlan
Megfejthetetlen az ok
Beszélj hozzám
Sikíts, ordíts
Tudod, nem áll meg a világ
Egy napon, valamikor
Könnyebb leckékre sem
Találjuk majd a megfelelő választ
Magamban kutatom a képet
A tökéletesség emlékművét
Amit te nem láthatsz már soha
Élnél te úgy, ahogyan most?
60 másodperc
60 másodperc, mielőtt a villám agyonsújt
Tényleges a korod, változtass hát
Keress, amíg lehet
Indítványozz, kérj
Kérdezz, neked kötelező volt az eljövetel
Kioktattak, remélhetőleg nem vetted fel
Ne szenvedj, ami rád osztatott, nem rejtély
Megkaptad a jogot is, hajadra kenheted
A vér pedig nagyít
Nem is gondolnád! Nincsen saját
Duzzoghatsz magadhoz ragadva tárgyakat
Elrejtőzhetsz velük - semmi sem a tiéd
Esetleg időszakosan... 60 másodpercig
Ujjaim
Pár sort írtam csak, jelentékteleneket
Ujjaim szaladni kívántak
Eleget tettem kérésüknek
Hagytam őket egyensúlyozni a fehér lapon
És a vonalak - akár egy szívritmus-lelet
Érdekes, feltűnően szép betűk jelentek meg
Varázslat ez, valódi viaskodás
Ölre kell menni a szóáradattal
Amit ujjaim lövellnek ki:
Mindent, mit a tudat képtelen tovább tárolni
Mikor azt mondod, rosszabb is lehet
Méltán gondolom, hogy viccelsz
Rosszabb talán csak az életben lehetne
Abban a folyamatban, amelyet most élsz
Folytatás
Kígyónak fogsor
Madaraknak ékszer
A rajzfilmek már majdnem elérték
A képregény színvonalát
Csak esetlenek még
Kevés bennük a kurázsi -
Mama, félek
Értékek
Nem valós érzelmek lepik be
Hullámzóan tág bőrredő-közeimet
Többet akarok: azt, hogy
Tartson ki az átok
Takarja el sietségem
Szellőztesse meg testem
Az elapadt, heges nyílásokon át
Valaha az első voltam
Kapálódzva rugdostam mindenkit magam elé
Kivetkeztem hitemből
Kutyaütő -
Ez vagyok most
Egyre szentebb, egyre értékesebb
Szerelem
Szerelem, szerelem
Kellett-e ez nekem?
Mit tegyek, szeretem
Vacsora
Megint itt van
Megtréfál, meghámoz, megborzongat
Nagyon-nagyon mostohán kezel...
Pedig őszintén vártam, még inni is adtam poharából
Hibádzott mégis valami a vendégszeretetem körül
Túl sok szalvétával fedhettem le az asztalt
Valami olyat tehettem, ami mindkettőnket meglepett:
Késtem a vacsoráról
Dugongok
Belefeledkeztem a múltamba
Már megint nem tudom, mi a valóság?
Szerencsémre használhatatlan a nyelv
Hová is süllyedne, ha bárki elmondhatná általa
Amit csak akar
Egyszerű kommunikációs eszközzé lenne
Kezem jegyére nézve észlelem:
Az nem egyszerű belépő
Nem csak egy koncertre jogosít
Lelkem vihara lecsitítja
Lecsillapítja a tétlenség hullámait
Mik a sziklafalakat falják fel dühükben
A jéghalál szép lenne
Sok ismerőssel találkoznék
Egy csapat meglettebb korú mókussal
És persze dugongokkal
Fehér lepedő
Fehér lepedő - mindennap ráfekszel
Fehér lepedő - az ünnepek legmagasabb foka
Újévi malacka
Héj, maci!
Hoci a mézet
Ünnep van
Halakat pofozunk ma
Bárdom alá tévedt
A szegény, hízó méregzsák
Kiadta magából
Minden betegségét
Gyönyörű, méretes
Rák, fekély, és
Más élvezetes góc
Épül majd fel benned
Fogyaszd hát szeretettel
Kérődzd be a disznótorost
Természetesen
A strucc a homokba rejti fejét
A kóró kiszárad
Kicsi a kolibri
A krokodil szájában viszi kicsinyeit
Természetesen
Ötszázas
Ja, és van egy lányom is
A jós mondta, ő maga a tévedhetetlen
Elárulta, hogy jó nekem
Aztán átvette az ötszázast
Adjuk meg a műfaját
Nem rímel
Szabálytalan
Ritmusa sincsen
Nem nevezhetjük versnek
Rock'n'roll
Bohókás a fogsorom
Kirügyezett testem
Fülem mögött petrezselymet hordok -
Nem eladó
Bálba készülök
Húsz évszázadot tesz ki a banzáj
A romokban heverő ház
Amely alól iőben kikúszva
A bűvészek gyöngye begyűjtött egy piros ikszet
Maga alá temetett mindent
Sosem kedvelte a Rock'n'roll-t
Üdvrivalgás II
Üdvrivalgás - szép szó
Ugyanakkor értelmetlen
Üdvében senki sem rivalg
Mit nekem kitartás
Megcsináltam! Áttörtem!
Egyre többen avatkoztak felekezetembe
Valami féregszerű rágta szét agyam
Almákkal édesítette hátam
Megfeneklett a gálya, amin raboskodtam
Kiszámíthatatlanság evezett mellettem
Nem védekezhettem, nem volt ott pajzs
Mind a ketten féljük most
Remegve várjuk a süllyedést
A mézben
Olyan dob hangja kezdett táncba
Amelyet vernek
Megpaskolja vállaim, hálás szenvedéséért
Figyelj, tényleg jól állok most
Legjobb, ha egyszerűen feladom
Luxus
Régen a luxus sokkalta jobb volt
Ma már elviselhetetlen
Nem engedheti meg magának az ember
Túl sokba kerül
A légy c. amerikai horrorfilm
A falon akarok mászni
Kopasz fejeket szemlélni felülről
Megforgatni sírjában a gravitáció
Bevezetőjét, Newtont
Akarok egy nagy zsebet kabátomra
Hogy beleférjen a sok kacat
És ha volna Havanna szivarom
Biztosan rágyújtanék
Meg kell néhány aluloid kocka is
És egy még jobb hi-fi cucc
Egy új fejlesztő környezet
Kevesebb utasítással
Nyugodt díszlet - igen, ez kell
A szoba éke egy fiókba rejtve
Valami jó kis kubista kép
Más nem is, ennyi elég
Föl kéne hívnom telefonon
A jóistent, és feltenni egy-két kérdést
Jó válasz esetén pedig
Külföldi utat nyerhetne
Nyeríts, patás
Na mi van, patás!
Mondtam már, hogy hízol?
Kopik alattad a macskakő
Egyre drágábban adod a belépőt
Színed piros-fekete
Akár egy izgató alsónemű-kombináció
Mióta beépítgetlek álmomba
Egyre lejjebb merülsz
Nyeríts már, nyeríts, patás!
Eldorádó
Fene jó dolgod volt, fiam
Egy kiló aranyat adtam érted
Megvásároltam tífuszod
Nem kerültél le a taigetoszról
Igazán jól jöttél abban az időben
Attól lettem felnőtt, mitől te a gyerek
Mikor pedig neked kellett volna
Apádért tenni valamit
Lassúnak mutatkoztál, tehetetlennek
Nem rám ütöttél
Golf II
Egy torony legfelső emeletén
- Nem, ez most nem tündérmese -
Olvasom a kegyetlenséget
Amely sorozatszám nélküli
A falat bontja éppen
Olyan, mint a bányász
Aki tört színekkel fest
Mire lefényképezném, átalakul
Angol szótárrá változik
Apró megjegyzéseket tesz
Énekel
Feledhetetlen golfmeccsünkről
Mikor leszek híres?
Lássuk csak, mi az, mit még nem tudok?
A holnapi híreket például
Nem tudok úszni - na jó, azért egy picit
Nem tudom vakbelem és fájdalmának helyét
Mi is az a perforálás?
Nem ismert előttem villanykörtéim száma
Nem tudom, milyen név állna nekem jól?
Üdvözletem, Matt Goss!
Mikor leszek híres?
Fiatalodom
Nagy robbanás volt ez
Meg is süketültem
Műanyag egerek kaszinóztak asztalomon
Folyton csak nyertek az orosz-ruletten
Buborékokra támaszkodtam
Jót nevettem jóslataim beteljesülésén
Kifogytam mindenből
Rájöttem: fiatalodom
6x
Uszodába járok hetenként háromszor
Igaz, teljes létem 14 nap
Így jön ki a hat alkalom
Az én városom
Napközben sétáltam
Próbáltam
Beleszeretni a vásárlás tradíciójába
Biztonságos helyeket kerestem fel
Nem nyúlhatott hozzám a nap
Lassan a forgalom görgette
Gurította magát előbbre
Az én városom határa maga
A tél kezdete
Meghasadna benned a lélek
Újra akarnál születni
Ha látnád...
Megalapozatlanul
Építkezem, a sokadik téglát fektetem le
A képzeletem tartja fenn felhőkarcolóm
Hisz nem tudtam megalapozni
Paszírozz
Kaptam egy álmot, készet
Rossz volt
Gerincemből kivált a mész
Pénzemet parkolóórák nyelték el
Vasalt ruhákat viseltem
Túladagoltam magam
Higgy nekem
Kell még a súlyod
Taposs meg, feküdj rám
Paszírozz bele
Hisz olyan kényelmes a szögesdeszkám
Sakk-parti
Alig volt rosszabb ez a nap, mint a tegnapi
Én folyton megcsalom barátnőm - hallottam
És te?
Kösz, én is jól vagyok
Egy ólomgolyót egyensúlyozok nyakcsigolyámon
Sérülésem nyolc napon túl gyógyul
Emlékszel, mikor felborultunk?
Nem jelentelek fel, ne félj
Az előbb egy jót himbálództam
Belegabalyodtam az égbolt lengő szakállába
Kibírhatatlanul jó volt
Fölfordult a kutyám is
Óh igen, ez már maga a hajnal
Kicsit tétova még, most tanul járni
Bűzös kis lehelete kezet fog velem
Folyamatosan rohan az idő
És az eredményes sakkjátékoddal mi van?
Befejezted már?
Hétvége
Környezetkímélő erő
Az erózió ellentéte
Megmozgatja a levegőt
Sajnos csak az egyik irányba
Ezen a hétvégén kikapcsolódsz te is
Gumi talpad megkívánja a hegyet
Megindulsz a törzshelyedre
Én sajnos nem érek rá
Lélekcsók
Kristályosan csillog a patak
Sápad a hold, kiválasztja szemedből a retinát
Lábam fekete földbe burkolódzik, szép tónusúba
Ember kellett, hogy a paradicsom börtönné legyen
Lehangolt egyedei küldözgetik
A lélekcsókot
Főnyeremény
Amikor gondolkozol, iszol
Törött ablakú templomodban
Nevetve köhögő bánatodban
Kisorsoltad és megnyerted
Főnyereményed
Tudhattad volna:
Mindig a vesztes jár jól
Mondd most, megérte?
Mióta más vagy
Úgy ismertem lépteid
Akár a kezem hátát
Illatodat mérföldekről éreztem meg
Egyszer csak idegessé lettél
Mintha sírodat taposták volna
Agyad feladta az irányítást
- Azóta dolgozom nappal és éjjel
Kifekszem a sarkokra, ahol vámpírok harapnak
És még így is jól érzem magam
Hiába adod a gazdag prostituáltat
Szörf
Csempésztem egy kicsit a szeretetből
Eltettem befőttként ínségesebb időkre
Most, hogy ezzel is végeztem
Igazán mehetnék szörfözni
Beléd kapok
Józan kiszámíthatóságom kivételes érték
Mintha egy magánklinika páciense lennék
Gyorsabb vagyok, mint a fény
Gondolati síkom kétdimenziós
Bőröm fáradt, bőröm vén
Kevély csőröm horgas - így hiszem
Belekapaszkodik mindenkibe
Ki postaládámon át leselkedik
Klopf
Hűtőházban edzettem
Dühömet fagyott húscafatok
Fogták fel
Elnyelték haragom
Ami nem ellenük való volt
Bírnom kéne a cérnával
Hozzáfűznék még valamit
Egy lila cérnaszálat, ha volna
Hogy elvarrjam a vérzést
Csillapítsam keblem terhét
Menekülés
Felgyulladt alattam a talaj
Leestem onnan, ahonnan csak
Az ügyesek nem szoktak
Észrevettem: lábam kettő
Csapdádban megedződtem
Tudásom elrejtett
Szökésbe kezdtem
Túlhaladott
Úgysem fogom látni többet
Nem nekem készült színedet
Úgysem fogom megállítani ismét
Nem nekem verő szívedet
Adottságaim túlhaladottá lettek
Értékválság
Bordó színű limuzinomban gördülök
Színvakságom szép jövőt ígér
A szaturnusz gyűrűjén hajtok
Macskakövek tördelik csapágyaim
Kis járdasziget kéne most
Hol olcsón megszállhatok
Míg a nap is előkerül
Fogyatkozásába nem kezd
Míg gyöngykoszorúját
El nem zálogosítja
Elolvasom
Átjárhatatlan szív - gyönyörű gondolat
Gondolataim belőlem egyre csak távoztak -
Eredeti
Egyszer még büszke leszek röpkéimre
Kíváncsiság
Nem hiszem, hogy túl sok a kommentár...
Különbség, hogy én értem
Tudom, miről írtam
Minden ott volt
A múltamból ragadtam ki
Ha megindul szemem fehérje
Ha belelátok tükreimbe
Az nem álszentség
Az nem primitívség
Súlyosan elbillent a mérleg
Jobban, még jobban szeretem a verset
Létem nem emberi, tudom, létem alaktalan
Mit tegyek, hatalmasak a szavak
Nem csak az enyémek, máséi is
Hadakozásom hiábavaló, elpusztíthatatlan
Nem csökken befogadókészségem, sem éhínségem
Láthatatlanok a határok még
Szenvedek, és hajt a kíváncsiság
Kőmonstrum
Röpke, mint a pillanat
A tét csak a nemlét
Mi miért hiszünk
A boldogság kőmonstrumában?
Nézz már a szemembe
Azt mondtad, tiszta vagy
Azt mondtad, szent életet élsz
Hazugságokból szőtted koronád
Nézz már a szemembe
Azt mondtad, a suliban mindenki fölszedett
Nézz már a szemembe
Beteg vagy, gyógyíthatatlanul
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?