Istenek évadja
Tudtam, hogy a sasok
Nem szeretik üveg szemem
Egy létra harmadik foka
Gátlástalanságom jutalma
Ha leesek, áldozat leszek
Ha fent maradok, próféta
Közel a messzeségben
Hívó szavam járőröz
Rövid reklámok szabadkoznak
Jelbeszédem érthető
Gonoszságom szép
Szemeim szomorúak, igézőek
Mutánssá lettem
Megjósoltam előre, akárcsak eljövetelem
Fakírként vállalom az éhezést
Oktatom az eljövendő nemzedéket
Megigézek mindenkit
Dobálózzunk kicsit...
Szívesen feldobnálak kicsit
És nem kapnálak el
Csigolyáid nagy csattanással
Elengednék egymás kezét
Talán belefúródna
Pár kihegyezett csont
Abba a létfontosságúba
És akkor ugyanolyan lennél
Szép, akár a tegnapjaim
Szép, akár az, amit tőled kaptam
Akkor megint pont úgy
Éppen úgy szeretnélek
Mint a legelején
És már csak az kellene
Hogy te is feldobj engem
A gyűrű
Az ágy jobbik oldalán ébredtem
Az idő mégsem lett jobb
Leváltak rólam szemeid
Kiforgattad zsebeim
Tengerként húzódtál vissza
Tornádóként álltál tovább
Igaz színeid elmosódtak
A rettegés falta fel májadat
Azt hitted, igazságot teszel
Egyszerűen csak feláldoztál
Máglyára vetettél
És vidám dalokat ropogtattál
Kíméletlen fogaid alatt
Indiánként ugráltad körül áldozatod
Éles fémmel választottad le az ujjat
Amin egy neked kedves dolog ragyogott
A gyűrű
Pirkad megint
Csicseregve jött a hajnal
És én még világosat reméltem
Mondd, miért hittél nekem
Én csak viccből mondtam
Öltözteted karcsú tested
Jogom van undorodni
Úgy érzek, akár egy futószalag
A műszak vége közeleg
Igen, persze, jó volt
Néha mégis rám tör a rosszullét
Elkap valami telhetetlen hév
És akarok még
Valami mást is
Talán éppen csak a folytatást
Szabadság
Megcsillant valami
A hó festményében
Azt suttogta: menjek
És az ábránd növekedett
Rózsaszín felhők táncoltak
A nap hosszú kezeit nyújtotta
Egy ajtó csukódott mögöttem
Csúnya világot hagytam hátra
Barátokkal beszéltem
A mosolyom védett meg
Amikor nem is vártam tőle
Valóra vált, amit vártam
A folyó mellett ülök csendben
Lázasan lobogó szemekkel
Füleim tisztán hallanak végre
Bolondoznak velem a csillagok
Most kezdődött el a jövő
Minden pont jól szuperál
Szabad vagyok
Tedd már meg
Tökéletes ez a nap
Minden hajónak és közlekedési eszköznek
Ijesztő szavaktól lettem boldogabb
Vakon ugrottam a boldogságba
Későn - mondtad
Most már ne - fejezd már be
És ez rosszul esett
Gyerünk, érezd végre jól magad
Tűntesd el a szomorúságot
Tépd ki a rossz hírekkel teli lapokat
Törd szét a tükröket
Omlaszd le a falakat
Gyújtsd fel az utcát
Parancsra teszed csak, dehidratáltan
Ne aggódj, végy búcsút tőlem
Élvezd, mintha jó lenne
Golf
Homoszexuálissá válnak a nappalok
Lassanként egymásba szeretnek
A nap sugaraival kérked
Bár takarja néha a szürke lepel
Az emberek mind a szélbe kapaszkodnak
Én nem váltok menetjegyet
Hisz ezek csak furcsa jelek
Miket sárga krétával rajzoltak
Csak egy csipesz, egy hatalmas jelmez
Melyet egy kirakatból kell elcsenned
A lefolyóba fulladt a kenyér
Üzenetrögzítők kedveskednek
Az ablakodra fagyott a tél
Színtelen szeretet, ami övez
Nemtelen már minden délután
Ez nem az én golfmeccsem
Jókor
Semmi sem történik majd holnap
Mindenki csak vár, remél, de mindhiába
Üres lesz minden, te talán már nem is akarsz
Sem hiány, sem bőség nem övezhet
Ahogy megjósolták: tökéletes lesz
Nem fogsz kísértést érezni semmi iránt
Nem lesz a cél, csak az állandó élvezet -
Mert eljött az a szép, a végtelenség
Összekulcsolod majd lelki kezeid
És lefekszel, nem ismerve többé az időt
Szeretet és gyűlölet közös erővel ölnek
Veszik ki belőled az érzelmeket
Egyensúlyba kerül minden
Nem is hinnéd, hogy ilyen lehet
De az, amikor nincs már miért
Az lesz a neked való időpont
Szenvedély és érzések
Mindegy, hogy kit, mindegy, hogy hol
Csak jó legyen!
Ami megmagyarázhatatlan, az a gyönyör
Rendben, élvezed, de mitől gyönyörű?
Maga a megfizethetetlenség, szinte hihetetlen
Karrier: olyasféle
Több kereset, több szórakozás:
Devalváció
És akkor menni akart
Hazudott, és amit átélt
Az több, mint amit megérdemelt volna
Nem tudom, más élt-e ekkora lelki viharokat át,
Ám engem jobban megviseltek az események
Mint magukat a résztvevőket
Persze, hogy jót tett
Dagadt a májam
Kérni csak attól volt érdemes, aki szívesen adott
Nem attól, aki várta a kérésed
Nem attól, aki elvárta azt
Hanem, aki elfogadta
Egészen
Tévedtem? Hazudtam neked a múltról?
Pedig, valahogy úgy volt, és mégis másképpen
Enni adtam annak a lánynak, aki
Bánatában elfeledte létét
Elfeledte éhségét
Ösztöneinek élt csak
És nem tudta
Nem ismerte
Az álmatlanság fogalmát
Tény, hogy árt a szélsőségesség
Minden primitívnek
És a kivételek közül - talán nekem
Szélesre tárt karmaim közt
Növekedett csak befogadóképességem
És a múltat, minden felednivalót szélese tártam
Egészen
Dave
Add fel
Minek élsz te egyáltalán?
Szenvedtetsz másokat
És szenvedsz te is, mint az értelmesek
Pillanatnyi hangulat volt csak
Ezt hazudta Dave Gahan
És felvágta ereit
A legtökéletesebb lét közepette
Nem is kell más
Még mindig dolgozom
Fogynak a buborékok
Egy újabb feladat -
Én minden alkalmat megragadok
Gyümölcsök megfagynak
Mély tekintetek fogadnak
Nem lehet vendég a szeretet
Csak szezonális öltözet, akár egy kalap
Undorító a vihogás
Csuklanak alattam a lépcsőfokok
Ismerem a végét
És az új samponnal pénzt is megtakarítok
Reggelire egy tányér fűrészpor
No és egy pár aranyhal
Defekt... Holnap 14.30-kor
Valami kis imádat egy betű iránt -
Cukormentes csípések
Szavazok térdre rogyva
Hiányzik az ajándékod
Nem is kell más
Vélemény
Egy kis ismétlés nem árt
Pláne nem, ha rosszul leszel tőle
Meglepődsz, mert nincs semmi baj?
Én majd teszek róla
Nem az a baj, hogy maga vagyok az ördög
Csak hát még az íráskészséggel is bírok
És így bárhová is menekülsz
Megtudod a véleményem
Például
Megfürdettél, és valami újat erőltettél rám
Én nem lettem más, és hidd el, te sem változtál
Vadnyugat a kígyók hada
Miket rámeresztettél
Ítélet a gyermekünk
Kiről elhitetted, hogy értelmünk
Csend a csapágy morajlása
Csend a távolodó szeretet
Csend a halál ölelése
Amit szereteted elfeledtet
És most kell
Mindaz ami nincs
Kell minden
Ami nem lehet enyém
Szomjazom
A múlt kövületét
Valóra akarom váltani
A belém vetett hit ígéretét
Szeretni akarok
Még csak nem is alantasan
Szeretni akarok
Nem fáradtan és nem elhamarkodottan
Szerethetnélek például téged is...
Most merre?
Tettem fel a kérdést, és nem hagytam magam válasz nélkül
Őrlődni a létben, céltalanul egészen
Kitaláltam a boldogságot
Mivel csak én ruházhatok fel
Egy pizzát kell csak vásárolni tőlem
És innentől biztosított a jólét, a jólétem...
Sok ez nekem
Mi lesz, ha elfeledlek?
Mi lesz, ha elfeledsz?
Hamvassá válhatna együttlétünk
Az igazság vegye inkább kezdetét?
Senkire se szánj
Senkire se halmozz
A határ a tévedés
A határ az egyetlen
Egybefolyik a pulpitus
Imádhatatlanná képezem kísértetem
Felderengek, őrjítek, csörtetek
Talán sok ez neked
Talán sok ez nekem
Segítek
Távoli arcok merednek rám
Nem különbözteti őket a ránc
Horrorfilm az elmúló nap
Fájdalom gőggel uralja testem -
Vízbefúlni lenne kedvem
Mindenki igyekszik rókává változni
Nem hatva meg ezzel sokakat
Szállni - élvezni a szép panorámát
Bátorságukkal rémiszteni el másokat
Lélek, szív s sok egyéb testrész
Felesleges luxus, hagyd hát el
Érdemesebb magadat alávetni a közösnek
Fogadd el, ami egy óriásnak jó
Furcsa, közönséges az érték
Halántékot horpasztó az indulat
Állj elém - mutatkozz be
Adok neked kiváltságokat
Amit én hozok, az téboly
Amit én hozok, az segítség
Ismerkedés
Nyisd meg szereteted
Illatom elbűvölő
Felismerhetnéd tekintetem
Azt régtől fogva hordozom
Kritizáltak már, dicsőítettek
De én tudom:
Velem csakis egyféleképp lehet:
Jól
Plüss
Hiszen akarsz!
Lássunk neki!
Élvezd a műsort!
Még mindig az a mellméretem
Most is imádkozom a halálért
Kérlek, add nekem -
Ami neked már nem kell
Köszönd meg, amiért elkérem
A testvéred vagyok -
Tudod, csak segítek
Feledhetetlenné lettél
És nem tudom miért
Hiszen ma más
Ma is más minden
Egy mesében utaztam valaha
Most önmagam keresem
Senki sem mutat utat
Értékeket hazudnak és
Álmokat adnak nekem
Letűnt idők köveit morzsolgatom
És nem élvezek semmit a fényekben
Akkor jó, ha nem árulom el
Nem tudatom senkivel: mit akarok
Éhhalál egy tökéletes étel után
Ne adj nekem kis plüss állatokat
Itt vagyok
Megijesztettél
Azt hittem, már nem félsz
Tőlem
Én vagyok a hálás szeretet
Akit hajlamos vagy elfelejteni
Látványos
Sokakat láttam
Mosolygókat
A gonosz gömbön
Forgókat
Közvéleményt kutattak
Le is lécelt mindegyik
Adatokat jegyeztem fel
Mert ezzel bíztak meg
Többet hozna, sokkal
Ha a kórházakat
Átalakítanák
Ha táblát tennének ki rájuk
"Hotel" felirattal
Láttam kólás üvegeket
És igazi hősöket
Együtt szörföztek
Furcsa
A pénz nem csak elvakította
Süketté is tette őket
Választhattak volna
Valami jobb
Aláfestő zenét
Feladtam
Mókás változás állt be
A logaritmikus skálán
Viszontagságossá vált az időjárás
A barométer meghanyatlott
Feladta a harcot
A padlóra esett, bedobva a törülközőt
Akárcsak én
Vesztésre állok
Hosszú, fekete hajad elfedi arcod
Tökéletesek a fogak bársonyos szád mögött
Imádnivaló rejtélyességed
Semmi hasonlót nem éreztem még
Fába véstem nevedet
Kifogyott belőlem az idő
Ha veszítek, te leszel az ok
Új kor jön el
Fordulj felém, fordulj meg
Minél nagyobbnak tűnök majd
Annál közelebb leszel
Veled utazom majd én is
Zuhanó évszázadunk fedélzetén
Ahol emberek képeznek magazinokat
És filmeket forgatnak megijedve álmaiktól
Gyökérbe szökken majd a kőre ejtett magvam
Türelem fog átfolyni végtelen agyamon
Csökkeni fog a megélt évek száma
A sikonyáló telefonok maguktól zuhannak majd vissza
Egy új, fém rendszer emel fel egy új korongot
Ami nagyobb tudáshoz segít majd
Megváltók maradnak majd küldetés nélkül
Bőrnadrágjukat felhasítja a szeretet
A torreádort ellepi a vér
Csalódott részeg csürhe
Gyerekeket kotor majd ki a szemetesből
Illő fogadtatásban kell hogy részesüljön
Az új, fém rendszer
Ember, ez most húsvét
Csökött, pici fejed nem jó cégér
Hű, de más a hátad dőlésszöge
Olyan vagy, mintha sorban állnál
Mintha várnál... valamire
Üveg szemeid elmosódott prizmaként
Szétbontják a fény velejét
Nem tudta a teremtő, hogy a zöldhöz
Nem megy a kék, nem az a komplementere
Nem tudta, hogy fáklyát ragadsz
És azt sem, hogy tojásokra ülteted majd a nyulakat
A tenger
Soká maradtál, túl gyorsan röppentél el
Csillogó hullámok közt tisztultál meg
Elmélyültél, elmerültél
Elhervadtál
A szelet küldtem utánad
Siettettem rohamát
Koporsódnak feszült
A végtelennek
Arcom megpuhult
Ezer esőkabátot kaptam fel dideregve
Nálam maradt a névjegykártyád
Írok majd, ne félj
Régóta ücsörgök itt
Barátkozom a temetővel
Talán arra várok, hogy felvillanj
Megmutasd a helyet
Ahová feküdnöm kell
Melletted a helyem
Ott megcsókolhatlak
Mert nem búcsúztál el
What else do we have here?
Újra kell, hogy rajzoljam az életszínvonalam
Szebb jövővel nem szabad, hogy áltassam magam
Amortizálták a fizetésemet
A nettónál is kevesebb bruttóm keletkezett
Leértékelték a külfölddel való viszonyt
S egyre csak növeli bennem az iszonyt
Hogy a kötvényárak nem kötnek meg
S a kamatok lábai derékba törnek
Az életbiztosításom biztosít róla, hogy én csak kétmilliót érek
Azt is csak ha bevégzem
De addig kérem, hagyjanak békén
Hagyjanak míg én
Élek a mában és nemcsak a mának
Indul a duma
Miután lecsúszik egy-két kupa
Bor, no meg némi sör
S ez tiszta sor:
Nem válaszol
A csapos lánya - hogy vigye el a kánya
Tudod, van már némi stekszem
És még nem is öregszem
Így hát teszem a szépet
Arra kérlek téged, értsd meg
Te leszel a következő
Hisz nem lehetsz te már az első
Nálam ez még nem utolsó dolog
Még egy nyeletet beveszek
Magamért még egyszer kiteszek
S ha akkor sem kellek:
Más pálya után kell nézzek
Van egyáltalán valami értelme ennek az egésznek?
Tovább
Netovább
Ne, tovább
3.1.6.0.
Ez a média ez multi
Akárcsak a filter
Sok icipici flitter
Jelzi, hogy ma sincs karácsony
S a sok kalácson is hiába töröd a fejed
Odaát senkit sem érdekel
Ha valaki megérdemel
Még egy menetet
Avagy az utolsó kenetet
Rádzuhan az információözön
S rádköszön az idény vége
Amin most ülsz, az a tönknek pont a széle
Még reggel letűnt a nap
És megint senki sem harap a horogra
Bronx ez az élet, és én félek is, hogy nem
Élem ki eléggé magam
Mert tuti, hogy alattam már csak a fövenyes pamlag van
Mit hisztizik itt ez a Kriszti
Azt hiszi, nem jelzi a rag, ami ma bennem képződik
Hogy ő csak képzelődik
Változóra vált a váltó zokogása
Zihálva várja, hogy a barátja
- Aki ma éppen én vagyok -
Hogy végre átváltok a mentegetőzéstől
Mentes szereplésről
Az idő
Vagy ez, vagy az
Furcsa a helyzetem
Valamiről mindig le kell mondanom
Plátói döntésem:
A minden nélkülözését választom
Ezzel persze nyerek is
Időt, ez az, mi a legértékesebb
Nesze neked, pénz
Jó munkád van
Elvégezted a rád szabott feladatot
Kibambulsz az ablakon át
Senki sem akarja maradtodat
Óh, azok a gyönyörű szemek
Köszönetet intenek, köszönik tettedet
Már nehéz mindre visszaemlékezni -
Akiket csak felszedtél
Tudod, a pénzért
Mindenki kedves, akár a méz
Tudod, a pénzért
Bárki beszél
Hívj fel
Bizony, sokszor próbáltuk
Egyszerűen nem lett jobb
Nem találtuk értelmét
És nem az időjárással volt a baj
De fog még emlékezni rám
Ha kimondom a végét
Olyanná kellene lennünk
Mint jóbarátok együttese
A játék vége közeleg
Nem okolhatsz akárkit
Semmi nem a régi
De fel fogsz még hívni?
Egyre világosabbá lesz
A távolság a tervtől
Az örökösségtől
Kialudt a láng, magával víve melegét
De rám mosolyogsz-e még
Mikor már eljött a vége
Emlékezz rám, a szeretetemre
És nézz valaki más után
Azért még hívj fel, kérlek
Háború
A háború épp csak elkezdődött
Harc dúl közted és köztem
Te vagy, aki
Te vagy aki, jó ha van
És te vagy, aki
Te vagy, aki jó, ha nem
Te vagy, akire én tettem
Én tettem fel mindenem
Te játszol
Te játszod a szépet
Ez neked az élet
Kérőn, hívogatón nézel
De felém semmit sem érzel
Elcsábítanál, ha tehetnéd
El, de már nem lehet
Szereted - ha nem is érted
Szereted a szereped
Ingerelsz, s én előkapnám szívesen a fegyverem
Ha nem félnék, hogy rosszul sül el ebben a háborús helyzetben
Szép ez a reggel
Ma senki sem kell
Nekem
Még te sem, bébi
Hiába üres a kégli
Úgy mozogsz, akár a halott
De ne félj, egyedül vagy
Csak egy elveszett arc
Egy hologram
Légy hát boldog egyedül
Míg a szíved elgyengül
A természet része vagy
Nézz körül
Egyedülinek hiszed magad
Tévedsz
Mindössze nem látsz másokat
Vizsgáld meg a zöldet
Az nem olyan, mint egy kő
Lélegzik
Segíti elfeledni, ha elszökik a nő
Hová lettél?
Ritkán jelenthetnéd nekem a többet
Volt egy mozdulat, amely letagadott...
Verekedtem - feldúlva létem őrjöngő folyamát
És plasztik kismegszakítókat repítettem a magasba
Dicsőségemmel nem kérkedtem
Miden, minden másra marad
Elvégeztem, mit jónak láttam
Hová lettél?
Jobb volt
Az ablak túloldalát jégvirágok falják fel
Valóra vált ígéretek érszűkületet okoznak bennem
Azt hittem, én ékesítem a szobát
Csak egy keret hiányzott már körém
És akkor te elárultál valamit, ami fontosnak tűnt
Legalábbis te azt hitted, hogy az
Nem leszek a tulajdonod - mondtad
Mindössze annyit engedsz, mint egy macskának
Nem engedem, hogy megismerj - mondtad
És a szívemet halálra lélegeztetted
Menekülni akartam
Valamikor jobb volt
Szemetelek
Szemetelek
Papírkötegek idézik fel
Az ember különb mivoltát
Egyre-másra nőnek a szeméthegyek
Mi lenne, ha a természetvédő lennék?
Bizonyosan nem szemetelhetnék
Nem írnék
Amíg szert nem teszek félfamentes lapra
Ólommentes tintára
S akkor még mindig ott vannak a
Természetellenes ötleteim
Nem mondok hát ellent önmagamnak
Bár, mit magam után hagyok
Kevesebb kalóriát tartalmaz
Mint bárki joghurtos-doboza
Én képtelen vagyok beleolvadni a zöldbe
Képtelen
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?