Így élek én...
Sok mindent hallottam már
S most gömbölyítené elégedettségem
Az elismerése annak, hogy érthetetlen vagyok
Ennyi logikát, rációt vinni mindenbe
Tövényszerűséggé téve a véletlent
Egész egyszerűen túlzás
Számomra nem több, mint szélsőség
Önimádat
Öndicsőítés
Kedvtelés
Szórakozás
Maga a lét
Elkötelezett
Bizony, foglalkoztat
Foglalkoztat a gondolat
Meg akarom tenni
Még nem tudom, mikor
Más értelmet nyer
Minden környezetben
Az akaratom súlyozottsága
A kedvtelésem
Mélyeket lélegeznék előtte, tudom
Nem érezném elkötelezettségem
Pont
Emlékszel arra, amikor nem számított
Tudod, hogy még egyszer sem hallgattál meg?
Valakit a tévé emésztett fel adás közben
És te miért nem maradtál veszteg?
Bölcseleti igénnyel lépett fel a sas
Sokakat kérdeztem, mindenki kommunikációnak hitte
Félreértette a szót, lehetett az írott vagy éppen
A kimondott, miért volt ez?
Bár olyan lenne a vég
Mint a kezdet
Csak egy kimondott igen
Egyéb körülmények hiányában
És az a váza
Az az eozin
Szép mi?
Nekem sose tetszett
Komolyan szeretném
Tényleg csak a pont hiányzik
Orgazmus
Fénytelen szobámban nincs egyéb
Csak a dübörgő hangod füleim között
Emlékeztetsz egy lányra, akit ismertem
Az efféle éjszakák mozgást késztetnek bennem
Halált hozó vallomásod várom
Fond karjaid a nyakam köré
Legalább ezen az éjszakán feküdjünk a virágok közé
A kertbe, oda, a sötétség sarkába
A véres esőcseppek alá
Szeretem, amikor közeleg a fény
Amilyet a föld alatt láthattam egyszer
Gyere, én már majdnem ott vagyok
Testem csonka, testem törött
Szélesre tárom állhatatosságom
Nincs önuralmam, ordítok, akár egy állat
A szerepedet akarom - add át
Angyalok táncolnak a vízszint alatt
Olyannak látlak, akár egy álmot
Szomjas vagyok, iszlak érzéketlenül
Elmúlott beszédkészségem, kigyulladtam
Érzem, ismét fel foglak falni
Vámpír fogak szántják majd tested
Már majdnem ott vagyok
Pont mint az ő szemei, a tieid is a mennyekbe meredtek
Mintha én veled sem lennék
Bőröm sikítva követel még
Te csak zuhansz újra meg újra
Puha minden, kívánom az enyészeted
Emelj hát a magasba
Rendszer
Az üzletszerű kéjelgésért, mondd, mi jár?
És megmondhatnád azt is, hol is van a határ?
Borzalmas bűntény, sokkolja a peace-makerem
Koszorú a halott fölött empátiából nem terem
Soha semmi új, csak a tudat szűkül
Mi lesz a ki nem egyenlített számlákkal?
Köszönöm, hogy jó volt neked, mikor jót tettél velem
S én igyekeztem jól érezni magam emiatt
Aranyos vagy, amikor őszintének látszol
De hazudnod kell, hisz túl okos vagy
Sokszorosítanod kell szavaid és bálványozni másokat
Felemelő lehetett kilépned a csapatból
Vissza? Ezt hogy érted?
Mi? És te hol maradsz?
Nem válhatsz mások részévé!
Nem, ne túl rendszeresen
Csók
Valaha itt játszottam
Egy gyerekkori álmomat váltotta valóra a hely
Megcsókoltad mérgezett nyelvem
Szerettél - a földhöz szegeztél
Első alakalom
Ez az első alkalom
Az első szerepre
Először játszhatod el
Az első szerelem szépségét
Ez az első alkalom
Hogy én is láthatom
Nekem mutatod fel
Gyönyörű szerelmed értékét
Ölelj hát
Szoríts magadhoz
Forró csókokkal
Égesd a szám
Kövess
Add a kezed
Fogadd el világom
Légy az arám
Te vagy az utolsó
Akinek átadom
Akivel megosztom
Belső kincseim
Talán én leszek az utolsó
Akire ráhagyhatod
Akivel megoszthatod
A drága pillanat emlékét
Ölelj hát
Szoríts magadhoz
Forró csókokkal
Égesd a szám
Kövess
Add a kezed
Fogadd el világom
Légy az arám
Virrasztás
Egész éjjel néztelek
Féltem, hogy leesel az ágyról
Hánykolódtál álmodban
És kiabáltál parancsolóan
Nyugtalanná tetted szívem
Én neked akartam adni a holdat
Nem változott semmi sem
A napkeltét is nehezen viseltem
Felébredtél és nem emlékszel
Semmire, de ez természetes
Felkeltél, és csak az volt furcsa
Hogy fáradt szeretet fogadott
Én nem mondom el
Hiszen te nem kérdezel
Hogy miért vagyok most más
És te miért változtál nekem
És ha hiábavaló?
A szerelmemet akarod?
Gyere, vedd el
Látom, csupasz a tested
Akárcsak a gondolataimban
Vigyél magaddal
Vigyél el oda, ahol én vagyok a király
Mutasd meg szerelmünk hajnalát
Dobbantsd meg a szívemet
Fogalmad sincs, milyen nekem
Biztosíthatlak: egyáltalán nem jó
Fájdalmakkal teli a lábam nyoma
Tiltott gyümölcsökkel táplálkozom
A következetlen megbocsátást várom
Hűséget ígérek elhamarkodottan
Elfárasztott, hogy csak állok
Nem is lehetnék egyszerűbb
Hazudj nekem a büszkeségről
Könyvvel a kezemben az igazság mellém szegül
Rózsaszirmok bomlanak fel emlékezetemben
Nyisd már ki a szemed
Az én szakmám a szépség volt mindig
A bizakodás időről időre
Most meglepően kedves a vak
Maga az egészséges bocsánat
A szobádban a székek nagyok
Ha akarattal mozdulunk, a reggel gyors
Elhagyatott lelkeink rágyújtanak unalmukban
A sötét az kell, a sötét a mindenem
Kedvenc játékodban kedvenc szolgáddá lettem
Eltévedtem, de még találhatok kiutat
Könnyeket vehettem észre, szervezetemből menekülőket
Rohantam, s ez érted volt
Térden állva az ima ahhoz, aki elég erős elviselni
Elég erős megbocsátani a megtörténteket
Nem más, mint magasabb rendű szeretet
Szárnyakkal emel majd fel
Inkább érzékelek mintsem érzek
Túlélem az irányítást is
Próbáltad már eggyel kevesebben?
Mi van, ha hiába láttam érted a mindenséget?
Képecske
Az órát egymagamban néztem
Vártam, reméltem megálltát
A zárban a kulcs elfordult bennem
Amit pedig az újságból téptem ki
Az rád emlékeztetett
Van képem is, a falról csüng le
A szobát ábrázolja, amit úgy ismerek
Egyszerű fénykép, elveszti színét
Egybeolvad
Vér egy kőből
Emberiség láncainak karikái
Lesznek majd a haszon kerekei
Rendszer, mi saját erejéből működik
Vért facsar egy kőből
Minden óra, mint a végső
A holnap, akár az eltelt nap
Elviselhetetlen a húsnak és a csontnak
Vért facsarni egy kőből
A hideg gépek sosem állnak le
Akkor sem, ha egy ember elesik
A bocsánat sosem mutatja magát
Ők vért facsarnak egy kőből
Soha ne feledd
Szeretném, ha megfognád kezeim
Szeretném, ha csak engem szeretnél
Szeretném, ha adnál egy esélyt
Szeretném, ha velem lennél
Ezt soha ne feledd
Van valaki, aki a kezeidért nyúl
Van valaki, aki veled lenni szeret
Van valaki, aki csak érted él
Van valaki, aki sosem feled el
Kérlek, soha ne feledd
Itt az alkalom, hogy válassz
Vele maradsz, vagy elfeleded
Találd meg a legjobb módot
Szerelmet kaphatsz a szeretetedért
Mert
Szeretlek, mint az ég a kéket
Szeretlek, mint a virág a szépet
Szeretlek, mint a madár a fákat
Szeretlek, veled élném le életem
Szeretlek, mint a tavasz a rétet
Szeretlek, mint a nyár a szépet
Szeretlek, mint a száj a hűsítőt
Szeretlek, olyan jó veled lennem
Ezt soha ne feledd!
Nem, sohase feledd!
Soha, soha se feledd!
Kérlek, soha ne feledd!
Szeretném, ha megfognád kezeim
Szeretném, ha te is szeretnél
És mindig veled szeretnék maradni
Mert ez jó neked
Ezt soha ne feledd...
Miért
Nem hisznek nekem, mert cinikus vagyok
Mosolygok fájdalmamban, de nem vagyok mazochista: Miért?
Ha
Ha nem tudja más
Ha nem érzi más
Ha nem segít más
Ha nem élvezi más
Hát nekem kell
Éget a tűz
Ázol kint az esőben - én mindent megtettem
Biztosan fáj, mert elveszítetted a legjobbat
Amim valaha is létezett
Nem mehetsz még el, át kellett volna gondolnom:
Mit is érzek?
Szívfájdalmat, igen!
Ázok kint az esőben, nem talállak
Az elvesztegetett évek űrjének eltömésére nincs mód
Meg kellett tanulnom: a tűz éget
Vívódás
Kicsit megrogytam
Sokat kaptam az első menet harmadik percében
A molyok is a csontom rágták
Könnyedén terítettek le
Az ártatlanság mosolya kagylózott arcomra
Nem féltem a gyengeséget
Erőmmel nem büszkélkedtem
Magamba szálltam picit
Elvették földjeim, el az életem
És új dolog vette kezdetét
Harc az aranyért
Harc a változtatásért
Valaha én voltam a delfinek álma
Igazan szemeim szitálták szét
Szabadakaratom, felvettem a láncát
Meghiúsítottam lélekharangom táncát
Tudom, nem ezt kéne tennem...
Viszonozz
Nem hiszem el
Honnan az erő a távozásra?
Nem állom utadat
Olyan történik, ami nem ismerős
Mindkettőnknek
Sokat adtam, viszonzást várok...
Valuta
Szeresd, amit ingyen kapsz
Az ára csak a lekötelezettség
Konvertibilis
Már az osztrákok is elfogadták
Kedd
Középkorú nő, a napot nézte
Felkapta csomagját, rohanni kezdett
Keresett valakit? Nem keresett senkit?
Felkerekedett és elmenekült
Kedd reggel váltak évei maradéktalanul oszthatóvá
Az, az a szürkekabátos
Telefont ígért
Felkerekedett és elmenekült
Középkorú nő, feleség, gyerekek anyja
Kutyaként került pórázra, menekülnie volt muszáj
Helye nem volt maradásnak
Felkerekedett és elmenekült
Háromezer mérföld őszinte álom
Tökéletesség, lebegés
Még a felhők is elolvadtak
Szíve mégsem lett légnemű
Lassított, veszítésre állt
Kinyitotta szemeit a hajnal
Nem alkudott meg a napsugárral
Középkorú nő, esélytelen
Nem tud magán segíteni, nem is lehet
Nagy kék
Telet bömbölök
Egyre hűl a korong
Az égigérő jégcsapok
Mankózzák alá
Helló kékség
Itt összebújva alszanak
Melletted a komplementered
Vakaródzik
Kukkants bele
Megtépázott levelembe
Én kaptam!
Fiatal, tényleg
És képzeld, felfaltam
Sosem marad élelmem
Arra, hogy holnapot tervezzek
Gyere velem
Bicegj az árnyékomban
Jókat társaloghatna
A nagy kék és én
Jólét
Végre fogy - ha nehezen is -, döcögősen
Buborékok, a fájdalmasan jó fajtából
Lepedők - mit mondjak még
Maga a tökély, maga a jólét
Túlbonyolított szeretet
Annyira örülök, hogy segíthettem
Kétszeresen visszaadtam, amit egyszer kaptam
Pedig nem értette a szavakat: művészetélvező -
Én így hívom a sznobokat
Melyekből a jobbik fajta még ragaszkodni is tud
Hidd el, ész nem kell a jó szívhez
És én tényleg kedvelem, szeretem
Az ilyeneket, akiknek egyszerű, egyetlen
Agytekervényükben ki tudja, mi fordul meg
Valami túlbonyolított szeretet
Privát dzsungel
Kiszipolyozottan...
Mit mondjak, szívesebben lennék Drakula ruhatára
Tényleg, a képzeletnek szárnyai vannak
Akár bőrből is, egyre megy
Felszökkentem egy fúrótoronyra
Egy sablonos alak énekelt alá cöveket
Kicsit sok volt, no, nem a jóból
Hanem a modern hajótöröttségből
Valakinek egyszer el fogom árulni:
Idilli kis sziget minden, ami zárt
Idilli minden, ami nem külvilág
Akarok egy privát dzsungelt
Mikor túl vagy
Hát, hogy utána milyen undorító leszel
Olyan kiélt, parancsolgató
Veszekszel, és egyáltalán nem tetszik
Hogy rágyújtasz
Nem tudom, miért kaptam szeretetet
Igaz, jobb lett volna egy vadidegentől
Bár akkor inkább bizalomnak, kíváncsiságnak hívnák
Lyukas szatyrok
Ágyból ki és ágyba be
Hát nem ennyi csak az élet?
Arra gondolok, hol is lehetsz
Mert én akarok ott lenni helyetted
Elhagyhatatlannak minősítettem
A felségterületem
Az általam rajzolt körön
Belülre tévelyedtem
És élveztem a csöndet
Mozdulatlanul
A rohanó égbolt alatt
Amely beborult
Kegyelmesen hörgött
112-es típusú esőre készülődve
Az időt is megviselte közben
A halhatatlanság reménye
Sértegetett, valami ismeretlen nyelven
És bevásárló szatyrokat osztogatott
Mosolyogj
Kell, hogy legyen egy mosoly
Meg kell, hogy fékezze arcodat néha
Lábaidnak lebegniük kell
Az ellenállás értelmetlen
Súlyod lepelként zuhan majd a földre
Felröppensz, megcsiklandozod a felhőket
Ez az adottság, ami a tiéd
Mélyen benned rejtezik
Nem kell persze félteni
Tisztában vagy azzal
Hogy milyen szabaddá lehetsz
Mikor nem vagy tisztában magaddal
Most nekem kell a mosolyod
Murphy köpete
Murphy köpött néhány aranyat
És azóta sokan keresnek vagyonokat
A nevet tüntetve fel a könyvön
Lelketlenül, egyszerűen
Most én köpök, ha nevem lesz
Abból ki fog jól keresni?
Lelépek
Elrabolta időmet
És tudatott a jóléte felől
Az éjszaka titka alá bújt
Kései munkáról hazudott
Olyanokat mondott
Amiket gyűlöltem
És ő tudta ezt
Miért is kéne aggódnom?
Csak engem szeret
Senki mást
Ideje lerúgnom
A láncokat
Időm tulajdonát
Visszavennem
Lelépek
Büszkén feszül majd
Testem négyszöge
Lelépek
És nem hagyom
Hogy okoljanak
A hibás érintésekért
A megváltoztathatatlan
Gyengédségért
Egyszerűen nem
Nem kell több nap
Nem maradok
Áruló
Ha nem állsz mellettem
Megszeged a törvényt
Ha mellém szegülsz
Áruló vagy
Arab arc
Szerelmesek a homokban
Románc
Összetett szó
Az ánc biztos honosított
A sivatagban különben
Csak tevék vannak
Érdektelen púpuk száma
Karámban vonaglanak
Kohézió
Az van, főleg az arabokban
Sokat őriznek a múltból
Utálom a hagyományt
A poligámia jó ötlet
Az is lehet, hogy nem tudják leküzdeni
Ösztöneiket
De egy elfedett arcú nőben
Igazából nincs semmi vonzó
Kutatás, minek?
Ez a május az utolsó
Mikor még sokkal fiatalabb voltam
Minden éjszakában felbukkantam
Szórakoztam, mert jó volt
Fényeket húzott magára a város
Jót derültem nagyestélyién
Barátokkal roncsoltuk
Koptattuk a kövezetet
Nevükre sem emlékszem
Hiszem néha, hogy ott termek
Véghez viszem a lehetetlent
Egy gyermek persze még könnyen
Könnyedén felejti el az álmot
A mosoly elveszett
Életem egy útvonal, ide juttatott
Valami jó is kellett, egy szép mozdulat
Megölelhettem a halottakat
Irigyeltem őket
Butává lettem
Kiesett agyamból minden kérdés
Érdektelenség könnyítette lelkem
Egyszeriben nem találom
Amit már nem keresek
Üzlet
Van, mikor egy nő megnevettet és megsirat
Kifürkészhetetlen, talán hazudik
Én az igazat akarom
Add fel postán, ne feledd a bélyeget
Ne fogadkozz, ne tagadj
Szögezz fel a valóságra
Kiúttalan sorssal születtem
Feldarálnám a megoszthatatlant
Zűrzavarban élek, felismerhetően
A bőrömre az eladó cédula is felkerült
Vonalkódot kaptam - szabad lettem hát
Elkelhetek - ha akarsz, ha kellek
Vásárolj meg
Időhiány
Macskának neveztél, légy hát átkozott
Tudhatnád, én kockáról kockára haladtam
Alapokra felépítményt raktam
Rajtakaptak, mikor csaltam
Iránytűként hevertem egy réten
Elvesztem a tömegben, el az emberek közt
A jelentéktelen kékes-zöld rosszullétre
Gyógyírként lapultak ötleteim
Sajnos későn
Nem az én világom
Ennyit szóltam, miért nem volt elég?
Értsd meg, megszállt az ihlet
És el kellett hagynom a szerepem
Az égbe hajítottam kezeim
Éreztem a viszontagságos ölelést
Megtettem
Sokan - kevesen
Nem is tudom számukat
Talán hiányoznak
Ám kevésbé, mint az új
Eltűnt - nem értem
Nem törődött már velem
Ez nem az, ez nem a szél szava
Mély tónusú, mintha tudná
Ismerné a különbséget
Magabiztos, könnyedén kapja fel a messzeséget
Olyan egyszerű, olyan tétova: szinte éget
Terveztem írni róla
De nem, mégsem
Ez nem az én világom
Áldozat
Tudni, ismerni akarom érzéseid
Nagyobb áldozat látnom téged, mint gondolnád
Látnod kéne azt, milyen szembenézni az igazsággal
Áldozat, igazi áldozat
Olló
Nem éri meg, ami veszélytelen
Elveszett az illúzió, amely a világot álmodta meg
Minden gondolat külön mérkőzés
A fény szemünk előtt foszlik szét
Könnyektől elvakult árnyékok keringnek köröttünk
Csak a szív, mi csodálatos
Túléli a mennydörgés üzenetét
Szétszabdalja az időfolyamot
Vége II
A holnap világa talán elvisel
Talán elviselhető
A tejesember megáll még ajtód előtt
Ott, ahol laktál
Sosem tudhatod, ki az, ki hiányol
Enyhül boldogságod, nyugodt leszel
Időt töltesz, ölelkezel
Nem álmodsz, nem hiszel
A természet fogad, valami baj van
Szürke, szürke minden
Vezetnek, utas lehetsz valahára
Meghalsz valamiért, hét vagy
A megszámlálhatók közül
Megvakulsz
Nem kell a gyümölcs, a bölcsesség
Sem cukor, törődés
Semmit sem akarsz, csak magadat
Mielőtt meghalsz