Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                               Így élek én...

                          Sok mindent hallottam már
                     S most gömbölyítené elégedettségem
                Az elismerése annak, hogy érthetetlen vagyok

                    Ennyi logikát, rációt vinni mindenbe
                      Tövényszerűséggé téve a véletlent
                           Egész egyszerűen túlzás

                      Számomra nem több, mint szélsőség
                                  Önimádat
                                 Öndicsőítés
                                  Kedvtelés
                                 Szórakozás

                                 Maga a lét


                                Elkötelezett

                            Bizony, foglalkoztat
                           Foglalkoztat a gondolat

                              Meg akarom tenni
                            Még nem tudom, mikor

                              Más értelmet nyer
                             Minden környezetben
                          Az akaratom súlyozottsága
                                A kedvtelésem

                      Mélyeket lélegeznék előtte, tudom
                        Nem érezném elkötelezettségem


                                    Pont

                    Emlékszel arra, amikor nem számított
                 Tudod, hogy még egyszer sem hallgattál meg?
                  Valakit a tévé emésztett fel adás közben
                      És te miért nem maradtál veszteg?

                    Bölcseleti igénnyel lépett fel a sas
              Sokakat kérdeztem, mindenki kommunikációnak hitte
              Félreértette a szót, lehetett az írott vagy éppen
                         A kimondott, miért volt ez?

                            Bár olyan lenne a vég
                                Mint a kezdet
                           Csak egy kimondott igen
                         Egyéb körülmények hiányában

                                És az a váza
                                 Az az eozin
                                  Szép mi?
                             Nekem sose tetszett

                             Komolyan szeretném
                        Tényleg csak a pont hiányzik


                                  Orgazmus

                       Fénytelen szobámban nincs egyéb
                     Csak a dübörgő hangod füleim között
                   Emlékeztetsz egy lányra, akit ismertem
                Az efféle éjszakák mozgást késztetnek bennem
                        Halált hozó vallomásod várom
                         Fond karjaid a nyakam köré
             Legalább ezen az éjszakán feküdjünk a virágok közé
                      A kertbe, oda, a sötétség sarkába
                           A véres esőcseppek alá

                       Szeretem, amikor közeleg a fény
                   Amilyet a föld alatt láthattam egyszer
                      Gyere, én már majdnem ott vagyok
                        Testem csonka, testem törött
                       Szélesre tárom állhatatosságom
                  Nincs önuralmam, ordítok, akár egy állat
                        A szerepedet akarom - add át

                     Angyalok táncolnak a vízszint alatt
                       Olyannak látlak, akár egy álmot
                     Szomjas vagyok, iszlak érzéketlenül
                   Elmúlott beszédkészségem, kigyulladtam
                        Érzem, ismét fel foglak falni
                      Vámpír fogak szántják majd tested
                           Már majdnem ott vagyok
           Pont mint az ő szemei, a tieid is a mennyekbe meredtek
                         Mintha én veled sem lennék
                          Bőröm sikítva követel még
                        Te csak zuhansz újra meg újra
                     Puha minden, kívánom az enyészeted
                             Emelj hát a magasba

                                  Rendszer
 
                  Az üzletszerű kéjelgésért, mondd, mi jár?
                És megmondhatnád azt is, hol is van a határ?
                 Borzalmas bűntény, sokkolja a peace-makerem
                Koszorú a halott fölött empátiából nem terem

                     Soha semmi új, csak a tudat szűkül
                  Mi lesz a ki nem egyenlített számlákkal?
            Köszönöm, hogy jó volt neked, mikor jót tettél velem
                   S én igyekeztem jól érezni magam emiatt

                   Aranyos vagy, amikor őszintének látszol
                    De hazudnod kell, hisz túl okos vagy
             Sokszorosítanod kell szavaid és bálványozni másokat
                   Felemelő lehetett kilépned a csapatból

                           Vissza? Ezt hogy érted?
                           Mi? És te hol maradsz?
                         Nem válhatsz mások részévé!
                          Nem, ne túl rendszeresen



                                    Csók

                            Valaha itt játszottam
                Egy gyerekkori álmomat váltotta valóra a hely
                       Megcsókoltad mérgezett nyelvem
                       Szerettél - a földhöz szegeztél


                                Első alakalom

                             Ez az első alkalom
                              Az első szerepre
                            Először játszhatod el
                         Az első szerelem szépségét

                             Ez az első alkalom
                             Hogy én is láthatom
                              Nekem mutatod fel
                         Gyönyörű szerelmed értékét

                                  Ölelj hát
                              Szoríts magadhoz
                               Forró csókokkal
                                Égesd a szám
                                   Kövess
                                 Add a kezed
                              Fogadd el világom
                                Légy az arám

                              Te vagy az utolsó
                                Akinek átadom
                              Akivel megosztom
                               Belső kincseim

                          Talán én leszek az utolsó
                              Akire ráhagyhatod
                             Akivel megoszthatod
                          A drága pillanat emlékét

                                  Ölelj hát
                              Szoríts magadhoz
                               Forró csókokkal
                                Égesd a szám

                                   Kövess
                                 Add a kezed
                              Fogadd el világom
                                Légy az arám
                                 Virrasztás

                            Egész éjjel néztelek
                        Féltem, hogy leesel az ágyról
                            Hánykolódtál álmodban
                          És kiabáltál parancsolóan

                          Nyugtalanná tetted szívem
                       Én neked akartam adni a holdat
                           Nem változott semmi sem
                       A napkeltét is nehezen viseltem

                        Felébredtél és nem emlékszel
                         Semmire, de ez természetes
                      Felkeltél, és csak az volt furcsa
                        Hogy fáradt szeretet fogadott

                              Én nem mondom el
                           Hiszen te nem kérdezel
                         Hogy miért vagyok most más
                         És te miért változtál nekem



                              És ha hiábavaló?

                            A szerelmemet akarod?
                               Gyere, vedd el
                           Látom, csupasz a tested
                          Akárcsak a gondolataimban

                               Vigyél magaddal
                   Vigyél el oda, ahol én vagyok a király
                       Mutasd meg szerelmünk hajnalát
                          Dobbantsd meg a szívemet

                        Fogalmad sincs, milyen nekem
                      Biztosíthatlak: egyáltalán nem jó
                       Fájdalmakkal teli a lábam nyoma
                      Tiltott gyümölcsökkel táplálkozom

                     A következetlen megbocsátást várom
                       Hűséget ígérek elhamarkodottan
                        Elfárasztott, hogy csak állok
                         Nem is lehetnék egyszerűbb

                         Hazudj nekem a büszkeségről
                Könyvvel a kezemben az igazság mellém szegül
                  Rózsaszirmok bomlanak fel emlékezetemben
                            Nyisd már ki a szemed

                     Az én szakmám a szépség volt mindig
                          A bizakodás időről időre
                         Most meglepően kedves a vak
                         Maga az egészséges bocsánat

                         A szobádban a székek nagyok
                   Ha akarattal mozdulunk, a reggel gyors
                 Elhagyatott lelkeink rágyújtanak unalmukban
                     A sötét az kell, a sötét a mindenem

                 Kedvenc játékodban kedvenc szolgáddá lettem
                    Eltévedtem, de még találhatok kiutat
            Könnyeket vehettem észre, szervezetemből menekülőket
                          Rohantam, s ez érted volt

             Térden állva az ima ahhoz, aki elég erős elviselni
                   Elég erős megbocsátani a megtörténteket
                    Nem más, mint magasabb rendű szeretet
                          Szárnyakkal emel majd fel

                       Inkább érzékelek mintsem érzek
                          Túlélem az irányítást is
                      Próbáltad már eggyel kevesebben?
                Mi van, ha hiába láttam érted a mindenséget?


                                  Képecske

                         Az órát egymagamban néztem
                         Vártam, reméltem megálltát
                      A zárban a kulcs elfordult bennem
                      Amit pedig az újságból téptem ki
                            Az rád emlékeztetett
                       Van képem is, a falról csüng le
                    A szobát ábrázolja, amit úgy ismerek
                      Egyszerű fénykép, elveszti színét
                                 Egybeolvad


                                Vér egy kőből

                         Emberiség láncainak karikái
                        Lesznek majd a haszon kerekei
                     Rendszer, mi saját erejéből működik
                            Vért facsar egy kőből
                          Minden óra, mint a végső
                        A holnap, akár az eltelt nap
                   Elviselhetetlen a húsnak és a csontnak
                           Vért facsarni egy kőből
                        A hideg gépek sosem állnak le
                       Akkor sem, ha egy ember elesik
                       A bocsánat sosem mutatja magát
                         Ők vért facsarnak egy kőből


                               Soha ne feledd

                       Szeretném, ha megfognád kezeim
                     Szeretném, ha csak engem szeretnél
                       Szeretném, ha adnál egy esélyt
                         Szeretném, ha velem lennél
                             Ezt soha ne feledd

                      Van valaki, aki a kezeidért nyúl
                     Van valaki, aki veled lenni szeret
                        Van valaki, aki csak érted él
                       Van valaki, aki sosem feled el
                           Kérlek, soha ne feledd

                        Itt az alkalom, hogy válassz
                        Vele maradsz, vagy elfeleded
                         Találd meg a legjobb módot
                     Szerelmet kaphatsz a szeretetedért
                                    Mert

                        Szeretlek, mint az ég a kéket
                      Szeretlek, mint a virág a szépet
                       Szeretlek, mint a madár a fákat
                      Szeretlek, veled élném le életem

                      Szeretlek, mint a tavasz a rétet
                       Szeretlek, mint a nyár a szépet
                      Szeretlek, mint a száj a hűsítőt
                      Szeretlek, olyan jó veled lennem

                             Ezt soha ne feledd!
                             Nem, sohase feledd!
                            Soha, soha se feledd!
                           Kérlek, soha ne feledd!

                       Szeretném, ha megfognád kezeim
                        Szeretném, ha te is szeretnél
                      És mindig veled szeretnék maradni
                              Mert ez jó neked
                            Ezt soha ne feledd...


                                    Miért

                   Nem hisznek nekem, mert cinikus vagyok
          Mosolygok fájdalmamban, de nem vagyok mazochista: Miért?


                                     Ha

                              Ha nem tudja más
                               Ha nem érzi más
                              Ha nem segít más
                              Ha nem élvezi más
                               Hát nekem kell


                                 Éget a tűz

                 Ázol kint az esőben - én mindent megtettem
                Biztosan fáj, mert elveszítetted a legjobbat
                           Amim valaha is létezett
               Nem mehetsz még el, át kellett volna gondolnom:
                                Mit is érzek?
                            Szívfájdalmat, igen!

                      Ázok kint az esőben, nem talállak
             Az elvesztegetett évek űrjének eltömésére nincs mód
                      Meg kellett tanulnom: a tűz éget


                                   Vívódás

                              Kicsit megrogytam
                Sokat kaptam az első menet harmadik percében
                        A molyok is a csontom rágták
                           Könnyedén terítettek le

                  Az ártatlanság mosolya kagylózott arcomra
                          Nem féltem a gyengeséget
                          Erőmmel nem büszkélkedtem
                           Magamba szálltam picit

                       Elvették földjeim, el az életem
                         És új dolog vette kezdetét
                              Harc az aranyért
                            Harc a változtatásért

                      Valaha én voltam a delfinek álma
                        Igazan szemeim szitálták szét
                     Szabadakaratom, felvettem a láncát
                     Meghiúsítottam lélekharangom táncát
                        Tudom, nem ezt kéne tennem...


                                  Viszonozz

                                Nem hiszem el
                         Honnan az erő a távozásra?
                              Nem állom utadat
                       Olyan történik, ami nem ismerős
                               Mindkettőnknek
                      Sokat adtam, viszonzást várok...


                                   Valuta

                         Szeresd, amit ingyen kapsz
                        Az ára csak a lekötelezettség
                                Konvertibilis
                       Már az osztrákok is elfogadták


                                    Kedd

                         Középkorú nő, a napot nézte
                     Felkapta csomagját, rohanni kezdett
                   Keresett valakit? Nem keresett senkit?
                         Felkerekedett és elmenekült

              Kedd reggel váltak évei maradéktalanul oszthatóvá
                           Az, az a szürkekabátos
                               Telefont ígért
                         Felkerekedett és elmenekült

                    Középkorú nő, feleség, gyerekek anyja
              Kutyaként került pórázra, menekülnie volt muszáj
                          Helye nem volt maradásnak
                         Felkerekedett és elmenekült

                       Háromezer mérföld őszinte álom
                            Tökéletesség, lebegés
                         Még a felhők is elolvadtak
                          Szíve mégsem lett légnemű
                         Lassított, veszítésre állt
                         Kinyitotta szemeit a hajnal
                       Nem alkudott meg a napsugárral
                          Középkorú nő, esélytelen
                    Nem tud magán segíteni, nem is lehet


                                  Nagy kék

                               Telet bömbölök
                             Egyre hűl a korong
                            Az égigérő jégcsapok
                                Mankózzák alá

                                Helló kékség
                           Itt összebújva alszanak
                         Melletted a komplementered
                                 Vakaródzik

                                Kukkants bele
                            Megtépázott levelembe
                                 Én kaptam!

                               Fiatal, tényleg
                            És képzeld, felfaltam
                             Sosem marad élelmem
                        Arra, hogy holnapot tervezzek

                                 Gyere velem
                            Bicegj az árnyékomban
                             Jókat társaloghatna
                              A nagy kék és én


                                    Jólét

                   Végre fogy - ha nehezen is -, döcögősen
                    Buborékok, a fájdalmasan jó fajtából
                          Lepedők - mit mondjak még
                         Maga a tökély, maga a jólét


                           Túlbonyolított szeretet

                      Annyira örülök, hogy segíthettem
                Kétszeresen visszaadtam, amit egyszer kaptam
               Pedig nem értette a szavakat: művészetélvező -
                          Én így hívom a sznobokat
               Melyekből a jobbik fajta még ragaszkodni is tud
                     Hidd el, ész nem kell a jó szívhez
                      És én tényleg kedvelem, szeretem
                  Az ilyeneket, akiknek egyszerű, egyetlen
                  Agytekervényükben ki tudja, mi fordul meg
                       Valami túlbonyolított szeretet


                               Privát dzsungel

                             Kiszipolyozottan...
              Mit mondjak, szívesebben lennék Drakula ruhatára
                   Tényleg, a képzeletnek szárnyai vannak
                         Akár bőrből is, egyre megy

                       Felszökkentem egy fúrótoronyra
                    Egy sablonos alak énekelt alá cöveket
                      Kicsit sok volt, no, nem a jóból
                       Hanem a modern hajótöröttségből

                     Valakinek egyszer el fogom árulni:
                     Idilli kis sziget minden, ami zárt
                       Idilli minden, ami nem külvilág
                         Akarok egy privát dzsungelt
                               Mikor túl vagy

                   Hát, hogy utána milyen undorító leszel
                         Olyan kiélt, parancsolgató
                    Veszekszel, és egyáltalán nem tetszik
                               Hogy rágyújtasz

                     Nem tudom, miért kaptam szeretetet
                   Igaz, jobb lett volna egy vadidegentől
             Bár akkor inkább bizalomnak, kíváncsiságnak hívnák

                               Lyukas szatyrok

                            Ágyból ki és ágyba be
                         Hát nem ennyi csak az élet?
                        Arra gondolok, hol is lehetsz
                     Mert én akarok ott lenni helyetted
                       Elhagyhatatlannak minősítettem
                              A felségterületem
                          Az általam rajzolt körön
                             Belülre tévelyedtem
                            És élveztem a csöndet
                                Mozdulatlanul
                            A rohanó égbolt alatt
                               Amely beborult
                             Kegyelmesen hörgött
                       112-es típusú esőre készülődve
                        Az időt is megviselte közben
                          A halhatatlanság reménye
                   Sértegetett, valami ismeretlen nyelven
                     És bevásárló szatyrokat osztogatott


                                  Mosolyogj

                        Kell, hogy legyen egy mosoly
                     Meg kell, hogy fékezze arcodat néha
                          Lábaidnak lebegniük kell
                          Az ellenállás értelmetlen

                    Súlyod lepelként zuhan majd a földre
                   Felröppensz, megcsiklandozod a felhőket
                         Ez az adottság, ami a tiéd
                           Mélyen benned rejtezik

                           Nem kell persze félteni
                            Tisztában vagy azzal
                        Hogy milyen szabaddá lehetsz
                      Mikor nem vagy tisztában magaddal
                         Most nekem kell a mosolyod


                                Murphy köpete

                        Murphy köpött néhány aranyat
                     És azóta sokan keresnek vagyonokat
                       A nevet tüntetve fel a könyvön
                           Lelketlenül, egyszerűen

                        Most én köpök, ha nevem lesz
                          Abból ki fog jól keresni?


                                   Lelépek

                              Elrabolta időmet
                         És tudatott a jóléte felől
                          Az éjszaka titka alá bújt
                           Kései munkáról hazudott
                              Olyanokat mondott
                              Amiket gyűlöltem
                               És ő tudta ezt
                           Miért is kéne aggódnom?
                              Csak engem szeret
                                 Senki mást
                               Ideje lerúgnom
                                 A láncokat
                               Időm tulajdonát
                                Visszavennem
                                   Lelépek
                             Büszkén feszül majd
                              Testem négyszöge
                                   Lelépek
                                És nem hagyom
                               Hogy okoljanak
                            A hibás érintésekért
                           A megváltoztathatatlan
                                Gyengédségért
                               Egyszerűen nem
                              Nem kell több nap
                                 Nem maradok


                                    Áruló

                           Ha nem állsz mellettem
                            Megszeged a törvényt
                             Ha mellém szegülsz
                                 Áruló vagy

                                  Arab arc

                           Szerelmesek a homokban
                                   Románc
                                Összetett szó
                          Az ánc biztos honosított

                            A sivatagban különben
                              Csak tevék vannak
                           Érdektelen púpuk száma
                             Karámban vonaglanak

                                   Kohézió
                         Az van, főleg az arabokban
                           Sokat őriznek a múltból
                             Utálom a hagyományt

                            A poligámia jó ötlet
                   Az is lehet, hogy nem tudják leküzdeni
                                 Ösztöneiket
                         De egy elfedett arcú nőben
                         Igazából nincs semmi vonzó


                               Kutatás, minek?

                            Ez a május az utolsó
                      Mikor még sokkal fiatalabb voltam
                       Minden éjszakában felbukkantam
                          Szórakoztam, mert jó volt
                       Fényeket húzott magára a város
                         Jót derültem nagyestélyién
                            Barátokkal roncsoltuk
                            Koptattuk a kövezetet
                            Nevükre sem emlékszem
                        Hiszem néha, hogy ott termek
                         Véghez viszem a lehetetlent
                       Egy gyermek persze még könnyen
                        Könnyedén felejti el az álmot
                             A mosoly elveszett
                      Életem egy útvonal, ide juttatott
                   Valami jó is kellett, egy szép mozdulat
                         Megölelhettem a halottakat
                               Irigyeltem őket
                                Butává lettem
                       Kiesett agyamból minden kérdés
                      Érdektelenség könnyítette lelkem
                           Egyszeriben nem találom
                            Amit már nem keresek


                                    Üzlet

                  Van, mikor egy nő megnevettet és megsirat
                      Kifürkészhetetlen, talán hazudik
                             Én az igazat akarom
                    Add fel postán, ne feledd a bélyeget
                           Ne fogadkozz, ne tagadj
                           Szögezz fel a valóságra
                         Kiúttalan sorssal születtem
                       Feldarálnám a megoszthatatlant
                      Zűrzavarban élek, felismerhetően
                   A bőrömre az eladó cédula is felkerült
                    Vonalkódot kaptam - szabad lettem hát
                      Elkelhetek - ha akarsz, ha kellek
                                Vásárolj meg


                                  Időhiány

                    Macskának neveztél, légy hát átkozott
                   Tudhatnád, én kockáról kockára haladtam
                        Alapokra felépítményt raktam
                         Rajtakaptak, mikor csaltam
                       Iránytűként hevertem egy réten
                  Elvesztem a tömegben, el az emberek közt
                   A jelentéktelen kékes-zöld rosszullétre
                        Gyógyírként lapultak ötleteim
                                Sajnos későn


                              Nem az én világom

                    Ennyit szóltam, miért nem volt elég?
                        Értsd meg, megszállt az ihlet
                      És el kellett hagynom a szerepem

                          Az égbe hajítottam kezeim
                      Éreztem a viszontagságos ölelést
                                  Megtettem

                               Sokan - kevesen
                            Nem is tudom számukat
                              Talán hiányoznak
                           Ám kevésbé, mint az új

                             Eltűnt - nem értem
                           Nem törődött már velem
                       Ez nem az, ez nem a szél szava

                          Mély tónusú, mintha tudná
                            Ismerné a különbséget

                Magabiztos, könnyedén kapja fel a messzeséget
                  Olyan egyszerű, olyan tétova: szinte éget

                             Terveztem írni róla
                               De nem, mégsem
                            Ez nem az én világom


                                   Áldozat

                       Tudni, ismerni akarom érzéseid
                Nagyobb áldozat látnom téged, mint gondolnád
              Látnod kéne azt, milyen szembenézni az igazsággal
                           Áldozat, igazi áldozat


                                    Olló

                        Nem éri meg, ami veszélytelen
              Elveszett az illúzió, amely a világot álmodta meg
                       Minden gondolat külön mérkőzés

                      A fény szemünk előtt foszlik szét
              Könnyektől elvakult árnyékok keringnek köröttünk
                         Csak a szív, mi csodálatos
                        Túléli a mennydörgés üzenetét
                        Szétszabdalja az időfolyamot


                                   Vége II

                        A holnap világa talán elvisel
                              Talán elviselhető

                     A tejesember megáll még ajtód előtt
                              Ott, ahol laktál
                      Sosem tudhatod, ki az, ki hiányol
                     Enyhül boldogságod, nyugodt leszel
                           Időt töltesz, ölelkezel
                           Nem álmodsz, nem hiszel

                      A természet fogad, valami baj van
                            Szürke, szürke minden
                       Vezetnek, utas lehetsz valahára

                        Meghalsz valamiért, hét vagy
                           A megszámlálhatók közül
                                 Megvakulsz

                      Nem kell a gyümölcs, a bölcsesség
                             Sem cukor, törődés
                       Semmit sem akarsz, csak magadat
                              Mielőtt meghalsz
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.