Könnyektől pusztulok el
"A parketta tengerén hullámzik testem"
Rólam álmodtál
A bolondabbik énem beszélt szívedből
Azt mondtam, érints meg, s én
Sosem leszek itt újra
Szomorúság tör pálcát felettem
Eltemettem büszkeségem
Szégyen úszik felém
Engedd, hogy bocsánatot kérjek
Várok, várom hogy kiléphessek
Eltűnhessek szeretetedből
Azt akarom, hogy könnyeid mossák fehérre az álmom:
Jöjjön el a pusztulásom!
Okold hát magadat
Nyisd ki a szemed - amit látsz:
Az biztosan nem a valóság
Tárd ki a szíved, amire vágysz -
Ha azt hiszed, tied, átvág a világ
Elveszi majd az idő tetőled
Amiért szerinted érdemes élned
Magától mutat utat tenéked
Legbensőbb éned, a szenvedélyed
Menekülhetsz előre, futhatsz a semmibe
Várhatsz a nem jövőre, de ne bízz meg senkibe'
Szerethetsz bárkit, csak ne várd majd el tőle
Hogy akarjon, miután otthagytad - örökre
Poem
Én mondom neked, pokoli érzés lehet
Mikor a szerelem búcsút int neked
Elloptad a büszkeségem, beismerem vereségem
Én azt hittem, ez az igazi szerelem
Mennybeli érzelem, csak ezért létezem
De rájöttem: tévedtem
Mert a szerelem pajzs
Ami mögé rejtőzhetsz
A szerelem terület
Növekszik majd benned
A szerelem, ő egy gyermek
Akit anyai kezek ölelnek
A szerelem a te leheleted
Ami engem felhevített
A szerelem egy érzelem
Mely végigfolyik énbennem
Te hozod létre, egyetlenem
Amikor csak együtt vagy velem
Amikor hallom szívdobbanásod mellettem
Szeretlek
Igen, így is gondolom
Szeretlek
És te nem tudod, mit jelent veled lennem
Pedig csak egy egyszerű szó
Mert a szíved tudja, mikor már nem folytatható
Semmit sem tehetek, ez egy egyszerű szó
De összeráz és meggyaláz
Amikor itt a vége
Minden kép, melyen keresztülrohantunk
Tökéletesnek látszott, igaznak véltem
De igazán semmi sem tarthat örökké
Különösképp az együttlét
Tudtam bizton, hogy veszélyes lehet
De nem állhattam ellent a kísértésnek
Egy idegen érintésének
S csókjaiban az izgatásnak
Ó, ne bízz egy idegenben belül, a szívedben
Ó nem, ne bízz az idegenben legbelül, a szívedben
Megjelentél, és megváltoztattad az érzelmeim
Jobban nálam senki sem szerethetett
Te jöttél, és felborítottad az életemet
És az egyetlenné váltál, aki nekem kellett
Megvadítottál, és én elveszítettem a fejemet
Aztán minden szerelmemet birtokolva
Eltűntél, nyomtalanul elhagytad
Egykori kedvesedet
Azt hittem, amikor veszekedtünk
Én voltam a hibás
De most már tudom
Te más játékot űzöl
Láttalak veszedelmesen táncolni
Újabbra várva
Hogy hozzáadhass egyet
A pontszámodhoz
Külön egymástól
És napról napra
Csak a bűntudat lassú erősödése
Hallom a hangod
A telefonban
De így sem szűnik a fájdalom
Ha már nem látlak többé
Úgy is mondhatnám: mindörökké
Bárhová is mész, bármit is teszel
Én itt fogok várni rád
Bármibe is kerül
Ha a szívem szakad is meg
Én itt fogok várni rád
Soká tartott
Minden pillanat
Mikor úgy véltem, majdcsak lesz valahogy
Mindaz után
Megízleltem a könnyeket
De vissza már nem hódíthatlak téged
Csodálom, hogyan is élhettük túl
Azt a pillanatot
De csak a vége jelenthet megoldást
Én mondom neked, pokolian ér
Ha a szerelem véget ér
Várok rád...
Mindenki csak megy
Kék szemeid szinte halottak
Felébresztettek, már aludni sem bírsz
Leülsz, öltözködni kezdesz
S egyre csak a tükröt bámulod -
Saját gondolataidba látsz
Lélegzel, s egyre csak nevetsz
Hiszen mindenki csak megy
Elhagyja azt, ki beleszeretett
Hiszen mindenki elmegy
Amilyen messzire csak lehet
Egyszerűen nem érdekli őket
Úgy mozogsz, akár a halott
De ne félj, egyedül vagy
Csak egy elveszett arc
Csak egy hologram
A végrendelet
Amikor a napot nevetve feleded
Hátad széléből szakad fel a szürkület
Ajkaid mélyén merengve csüng a rémület
Amikor tétován tékozlod el utolsó fillérjeidet -
Várva a beteljesülést, a legvégső végzetet
És már senkit sem kérsz, csak az időt kérdezed
Arra sem emlékezve, hogy ezt most miért teszed
Akkor kell majd megírnod, amiért éltél,
A végrendeletedet.
Pusztulás
Azt mondod, már túl vagy a nehezén
Mintha ismernéd az okot
Rajongókból készít Ő áldozatot
Néha tehetetlennek érzed magad
Ez így van jól
Pusztulás
Feledd el az unalmas részleteket
Csak töredezett szőrök vagyunk
A dolgok jelenlegi állása szerint
Egy késre lenne szükséged
Hogy felszeleteld a levegőt
Gátlástalanná lettél
Pusztulás
Ne sajnáld, ne törődj a következményekkel
Miért szállj ki, már leromboltad a védelmet
Nincs megalkuvás, megnevettet a felfordulás
A lapok cinkeltek, a dzsóker gyorsan forog
Pusztulás
Változnak az idők
Valaki elveszti az irányítást
Pusztulás
Lopd el a jövőt
Vagy nem kapsz semmit
Pusztulás
Be kell fejeznünk
Amiért ide jöttünk
Pusztulás
A tényeket és a valóságot
Tartsd távol mindörökre
Megleltem a szerelmem
Nem emlékszem, hányszor emeltem fel
Vettem elő zsebemből az ezüst golyókat
Mennydörgések robaja pattant mögöttem
Ujjbegyeim benyelték mind a széthulló szilánkokat
Amikor eljött a holnap, és holdsétára indultam
Megfeneklett bennem egy bizonyos pillanat -
Keserű kedvedben szeletelted fel egyetlen arcodat
Bennem megemelkedett a lélek, és gerinc nőtt torkomban
Ott, azon a sétányon vált ki énbelőlem a kedd
Számok szitáltak, hullottak kifelé a narancsos ég alatt
Hiába tagadtál, mit nem kerestem, meg nem leltem
Lótuszvirág ökleim szorították ki belőled a gondolatokat
Forog már a tárcsa, és a folyót tereli lábam
Képezzük egymásban a sok megrészegült halottat
Neved himbálódzik ajkamban, csempészem a leheletet
Felszakadhat kérges hátam, a szerelmet megálmodtam
Az oroszlán vágya
Terülj el mellettem
Meséld el énnekem
Amitől szenvedtél
S amiért más lettél
Szakíts rám kis időt, kérlek
Szeretném, hogy te is érts meg
Csak tudod, nem visz rá a lélek
S ha nem kérdezel, nem mesélek
Bújj hozzám melegedni
A szívedet kiönteni
Légy őszinte énvelem
Amit érzel, nem szégyen
Azt akarom, hogy itt maradj
Mások szavára te ne adj
Boldogságomhoz csak az kéne:
Csak az enyém legyél végre
Olcsó leszek
Ígéretek?
Én halott vagyok
De van még néhány ezer dolog
Amit még mindig hiányolok
Indulatok
- Egy kerek asztal -
De senki, senki sem marasztal
Nem akarok
De mégis
Magam ellen minden érvet felhozok
Harapjatok
Mind ti meglett korú kiskutyusok
Ha akarod
Ma, ma éjszaka a tiéd vagyok
És olcsó leszek
A halál II
Csak ülök a csendben, s lassanként érzem
Ahogyan erősödik a fáradtság bennem
Becsukom a szemem, s a semmit arra kérem
Hogy engedjen magához, fogadjon be engem
Most már tudom: nem kell a megváltót keresnem
Ha hívom, ha nem, ő maga jön el értem
Apránként sorra veszem minden egyes vétkem
S megbánom, mielőtt véget érne éltem
Ki?
Az éjszaka terólad álmodtam -
Odaadtad magadat álmomban
Két szép szemed magasba révedt
S úgy súgtál nekem őszintéket
Kedves voltál hozzám, gyengéden becéztél
S a tisztító tűzben velem együtt elégtél
Mint a méz, édes volt a szád - csókjaimra várt
S mi együtt értünk az örökkévalóság kapuin át
Amikor megpihentünk
S te öleltél engem, mint anya a gyermeket
Akkor eggyé lettünk
Elfeledtük az időt, nem éreztünk perceket
Boldoggá tett engem minden halk szavad
Örültem, mert téged is örülni láttalak
Csodálatos volt azt élni meg veled
Mit másik két ember el tán sosem érhet
Az éjszaka terólad álmodtam
Gyönyörű tündér voltál álmomban
Most várom, hogy ismét együtt légy velem
Ma éjszaka újra eljöjjél értem
Neked
Nem tudtam neked adni mindazt, amit akartam
Te nem érthettél engem, csak azt láthattad, aki voltam
Akárhogy is fáj, ami történt, a múlton nem változtathatok
Őrzöl engem rossz emlékként - mint kit sorsod eléd hordott
Nekem te voltál a minden, az, akiben hittem
Úgy néztem terád, mint aki majd továbbadja vérem
Egy mozdulattal rontottam el mindent, ezt már bizton tudom
Most nem segít, ha siránkozok, csak nagyobbodik a fájdalom
Ha egyszer vége lenne az életnek, eljönnének az utolsó percek
Akkor is csak te lennél az, akire halálomig emlékezek
Néha azt kívánom, bár sohase találkoztál volna velem -
De akkor most senkim sem lenne, aki kitöltené az életem...
Ego
Nem.
De igen!
Biztos?
Egészen!
De nem, az nem lehet!
Pedig így van!
Na nem, az aztán nem!
Dehogyisnem!
Nem, ebben a vitában én nem veszíthetek!
De!
Nem.
Léptek
Sohasem hittem
hogy szerethetek valakit úgy
ahogyan most téged szeretlek
ahogyan sohasem kellett
senki
Nekem ajándékoztad a mosolyt
nekem adtad a boldogságot
megmutattad a szabadságot
és te megérdemelsz engem
szerelmem
Tedd meg az utolsó lépteid felém
Már megmutattad nekem
azt aki lehetek
és megtetted felém
az első lépéseket
igen, te megtetted
Érezned kellett
Mikor néhanap együtt voltunk
Tisztán kellett, hogy lásd
Azt akarom, hogy közel légy hozzám
Napról napra jobban akarlak
Szívem mind lázasabban ég
Tedd meg az utolsó lépteid felém
Ha nem teszed meg, el kell, hogy hagyjalak
De tudnod kell, én szeretni tudtalak
Határidő
Napsugármeleg szeretet
Szerencse, egy életre szóló
Eltorzult, robot hangok
A telefonközpont szünetel
Pálmafát képzeltem kezembe -
Tizenhat tonnás sötét zuhant rám
Valami érthetetlen boldogsággal
Cinikus egy alkat
Alulról közelíti a pehelysúly fogalmát
Kitáncolta magát
És íme: itt van a következő ütközet
Bebizonyíthatom, hogy érzéki vagyok
Amivel csak időmet fogyasztottam
Rossz szagú volt, kék és súlyos
Tudod, mit?
Neked azért még keresek valakit
Aki felvállalja azt, hogy szeret
A határidőt te mondd ki
Fel...
Az álmok nem olyanok, mint a csodák
Mert a színek veszélyesek
Hallottam, amint magányosnak nevezted magad
Gondolod, hogy ők megértenének?
Egyszer már elküldtek!
A kezedben volna talán?
A karjaid megbénultak!
Vakon vezetsz, vezetsz valahová...
És én kívánok neked mindent
Amit sosem mondtam
Ugye megérted, amit érzek!
Elvesztél volna, szomorkodsz?
Ismerlek téged egyáltalán?
Azt hiszed, nem értem
Amikor egyedülinek gondolod magadat?
Pedig ti is egyedül vagytok
A fajtátok kell, hogy maradjatok
Én segítek felemelni titeket!
Bocsássátok meg, ha már nem tudom színlelni
A sajnálatot, amiért nem engedlek el titeket
Majdnem ekképpen, de mégsem így végződik
Azt hiszem tudjátok, hiszem, hogy tudjátok
Segítsetek, hogy felemelhesselek titeket!
Van egy álmom, melyet tisztán látok
Mindenütt velem van:
Segítsetek, hogy felemelkedhessek!
Te
Apró aranyszínű rovátkák képződnek a térdemben
Elhatalmasodott bennem az űr, és rám talált a kérdésem
amire valahogy nehéz volt visszaemlékeznem
A kulcsot tudom, mélyen magamba temettem
de fülemben cseng még a visszhang: Nem, nem és nem
Ne
Ne várd, hogy elhagyjalak
S ne várd azt, hogy itt maradjak
Ne kényszerítsd rám a létet
S ne csinálj belőlem elítéltet
Ne kérd azt, hogy hívjalak
S ne akard, hogy ne bírjalak
Ne legyél te az, mi éltet
S ne mutasd a messzeséget
Ne hidd azt, hogy féltelek
S ne reméld, hogy éltetlek
Ne vidd el, mit hoztál, szépet
S ne feketítsd el a kéket
Ne hozz nekem rosszat, kérlek
S ne adj férjül a rettegésnek
Ne változtass semmin, csak engem érts meg
S ne légy másé, maradj az én sorsom végleg
Állj meg!
Állj meg!
Kiválasztott vagy,
terád a távolból merednek az irigy szemek
Egyedül vagy,
ha terólad kérdezek, azt mondják: nem ismernek
Névtelen vagy,
amikor föléd fejfát helyeznek, arra majd semmit sem vésnek
Szegény vagy,
a te munkád az, ami pénzt senkinek sem ér meg
Felejts
Nem szabad még kitenned a lábad az utcára - talán még túl korai lenne
Fürdesd rigolyáidat előbb a legbelső jégverembe
Nincs az az ember, ki téged elfeledne, mielőtt találkozna veled
És nincs az a nő, ki megérdemelne, kinek bizton' adhatnád véred
Ha mégoly fehér is az a láthatatlan semmi
Azért kár lenne elfeledni...
Kedvesem
Szép vagy-e vagy nem, ez egyre megy
Én nem kertelek, tudatom: mindenképp gyűlöllek
Nem értettelek, amikor megmutattad az indokod
csak annyit láthattam, hogy nincs indítékod
Tékozló ujjaid közt kicsordult a fémpénz
S talán egy kicsit magasan ültem ahhoz, hogy hozzám végre lenézz
Villámok sújtották derekam, s én görnyedtem
Tudtam, hogy a legjobb volt énvelem
Álmaimat egyféleképp élhetem: csak éberen
de még téged is utolér a végzetem, kedvesem
Hazugságok
Megcsinálták, újfent itt a megfelelő függöny
Amikor szóltak, az nem a szájukkal volt
Fehérre feszítettek minden kenyeret
Elvették az időt - pedig ebből kijuthatott volna
Csatornákat csináltak
És mutogatták mind a halottakat
Most habzó szájjal autókat török
Nem kímélem a színeket sem
Forgatókönyveket vállalok fel
És bankcsekkekre váltok mozdulatokat
Tudod, hogyan udvarolnak?
"Te olyan más vagy" - mondják -
Legalább ezren legfeljebb ezernek
És kávéházban válnak múmiákká
Jó hír, hogy az első vagyok
Nem hiányozhat némi döglött virág sem
Keseregtem egy idegen ágyban
És azt hazudtam, hogy én is az vagyok
GSM
Barátkozom a gondolattal, hogy több lettem immár egy telefonnal
Fontos személy - igen, ez egy jó mély értékválság kezdete
Jó lenne szeretni, a magamévá tenni
De csuda tudja, mire jó ez a hordozható vekni
Telis-tele fon, ahogyan nyomogatom, nyomkodom a sok gombom
Mielőtt legombolom a lóvét a GSM-nek
Ami elősegítette a hálózatba kapcsolódást
Innentől akár el is feledhetem a kikapcsolódást
Véget vetettem szabad életemnek -
Ez az árnyoldala a Manager imagemnek
No és itt van ez a kit, kitt-katt - ahogyan felrakom a mikrofonom
És már mutogatnak is rám az emberek, azt hiszik, magamban beszélek
Ez is egy olyan - gondolhatja rólam néhány lány
Ez is egy olyan hapsi
Aki olyan gyorsan lemerül, akár az az aksi
De betöltöm a voltom -
Nemcsak volt már, lesz is
A nagyfeszt ismét szikrázni látom
Fölszedhetek most már én is
Egy szexi csajt - aki a magam fajtára hajt
Kőr kettes
Kevés még az elítélt
Szobám sarkába állítottam négyet
Kifosztottak, elvették a frankót
Büntetést érdemelnek
Mit osszak rájuk?
Egy kőr kettes jó lesz
Zoo
Csípőcsontom nem tanúskodik
Nem rímel a pubertásra
Füleim az ismerős hangot
Igyekeznek egyensúlyba hozni
Túlfeszült a húr, kirágtam ketrecem
Gyermekek arcát csúfítottam el
Sorsom a lelövetés
Nem a megértés
Nem kellesz már
Angyalkák bújnak be talpad alá
Megviselt a hideg idő
Hallottam, hogy megérkeztél
Tudtam azt is, miért jöttél
Arcod a csontokra száradt
Valamin át kellett, hogy essél
Kihasznált az ördög
Tűnj már el, kérlek
Nem kellesz már
Ó, mondd
Ó, mondd, miért vágysz te többre
Mint élni, létezni szemeimben örökre
Ó, mondd, ki másra vágysz
Mint ki teérted él?
Szobor
Lebontottam egy szintet
Hidd el, felesleges volt már
Helyébe műemléket állítottam
Tudod, ez már csak hasznos
Olcsón számította meg egy ismerős szobrász
Még az újság is a címlapon hozta
Azt, hogy elkészült a nagy rakás
Ma
Ma láttam elcsitulni az égbolt tüzét
Éreztem vad lovak szilaj leheletét
Megpróbáltam magamat átadni a sorsomnak
S megtenni mindazt, amit a hiénák akarnak
Ma hallottam dalolni a kiégett hangokat
Próbáltam parancsolni az őrült ritmusnak
Megismertem száz arcát az ezerarcú napnak
S menekültem karmából az átok ragadozóknak
Ma figyeltem, ahogyan szétmállik a tegnap
Megtanultam szomjazni válaszát egy halnak
Tovaúsztam hatalmas tengerén a gondnak
S megleltem azt, amit én nevezek honnak
Ma elfeledtem mindent, ami csak a holnap
Kerestem az alját egy feneketlen kútnak
Ma is állnom kellett a tekintetét azoknak
Akik miatt szeretnék véget vetni a Mának
A csapda
Mit reméltél? Mire vártál?
Amit elértél, nem arra vágytál?
Hát nem emlékszel, változtatni te akartál
Kitűnni azok közt, kikhez képest ugyanolyan voltál!
Te akartad elérni az örökkévaló messzeséget
S ne csodálkozz, ha most nem akarnak vissza téged
Távol kerültél hát, egyedül maradtál
Nem lehetsz te az, ki innen kiutat talál
Töredék
Nem hiányzik az, ami nincs
Felesleges minden, mi van
Hazugok az álmok
S a színek veszélyesek
Szinte hihetetlen
Igen, megtettem
Ezerszer s még százszor
De ettől még nem különbözök mástól
Azt nyújtottam, amit tudtam
És ők elfogadták
A gátlástalanság a legjobb tanár
Akár észleled, akár átéled
Gyomorszájon találtak néhányan
És új dolgokat is mondtak
Amiket láttam, az csodálatos
Amiket láttam, az szörnyű
Hallgasd hát, mi fülemben cseng:
A testvérem keresed?
Én nem is vagyok jó neked?
És ez is, persze valaki mástól:
Hívj fel, holnap a tiéd leszek...
Ismerős, ugye: az ígéret
Néha igaz, néha hazug
De feldob, mikor értékesnek hiszed
Ó, mennyire érthetetlen
Mikor ismerős vagyok az idegennek
Másságom hihetetlen
Gyűlölöm vonzalmam
Pedig jó
Jó az a kis semmi
Kezemből ragadnak el másokat
Hazudnak és őszinték velem
Mindössze a pillanat függvényében
Ez tényleg tetszett
A sok ismerős, aki összeverődik ilyenkor
Elragadtatja figyelmem
És a lista:
Akikkel nem is nagyon beszéltem
Azok voltak sokan
És volt néhány idegen is
Aki csak fakó kópiáját mutatta létének
Az első perctől ujjal mutogattak rám
Nem létezik, hogy találkoztunk már
Én új voltam a helyen
Újoncként vettem át magabiztosan szerepem
Sokuk elvált
Megannyi gyermek született
Én örültem
Én tévedtem
De a kilétem valahogy sosem éreztem
Annyira idegennek tőlem
Csalódtak, sem fizetés
Sem semmi a filmszerepből
El sem hinnéd, én ott milyen értékes voltam
S ami furcsa: főleg másoknak
Felhívtak, szórakoztattak
Jólétükben tartották fel magukat
Ez az este mindent megér - mondtam
Egy valódi szakítást láttam
És nem tudom, miért, nem tudom, ki miatt
De szép volt ez is, mint minden
Zúgó folyosó
Méricskélő hölgyek
Volt, akinek köszöntem
De ha nem, ahhoz okot nem fűztem
Hisz lehetetlen