Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                          Weidinger Vilmos: Előszó

   Achilles  Dentnek  nemcsak  a költészete, hanem a prózája is vallomás. Az
élet  elszáll,  sóhajt fel, mint oly sokan, de azt is vallja, hogy önmagáért
lehet  szép.  Olykor  valami  félelemhez  közeli érzés fogja el, olyan, mint
amikor az ember nem tud a saját kéréseire felelni, és lassanként nem mer már
magától  sem  kérdezni. Életének alakulása megrendítette bizalmát és hitét a
csodákban,  de  fanatizmusát  nem:  "A szavaknál jobban semmi sem boldogít."
Tehát a boldogító íráskényszerről van szó: gondolatáradatának leképezéséről,
érzelmeinek törvényszerűségekre váltásáról.

   Megfigyeléseit  egyéni szemlélettel és változatos hangnemben örökíti meg.
Beleborzong a hajszáradáskor a hátán leszaladó vízcsepp érzetén, gondolkodik
a  nélkülözés  szakácskönyvének  megírásán,  foglalkoztatja  a  múlt,  amely
vérdíjat  tűzött  ki,  és  a  letűnt korok emléke faggatja. Az információtól
szenved. Ismétlődő szava az otthagyott "ujjlenyomat", hiszen "ártalmas dolog
gondolkodni."   Torz   tükrei   élesen   villámlanak,  akár  "A  fal"-at,  a
reklámkoporsót,  a  XX.  sz.-i  szerelmet  vagy  a  rab  egyetlen lakótársát
mutatják  a  cellában,  egy  patkányt. Egyéb állatai is emberiek. A kiskutya
mint  látogató  tűnik  fel,  a kisnyúlnak jogokat követel, mert "kihunyatták
piros szemében a fényt."

   Dent  félszabad  verseiből  szimpatikus  portré  rajzolódik  ki. Mint mai
fiatalembert a nyughatatlanság és nyitottság jellemzi, és az öntökéletesítés
makacs  vágya.  A  volt "eső utáni gilisztahulla" így most már a maga útját
járja,  nem  kertel;  bántja  egy  rossz gondolat is, hiszen "hatalmasak a
szavak." Amit  némelyek  különcködésnek  vélnek,  az "csupán: a teljesség
igénye."

   Ezért  van  haragban  a  világgal.  Tudniillik  látja a beesett szemeket,
hallja  a  fájdalom  ordítását,  tapasztalja  a  pénz  elvakító  és süketítő
hatását, és viszolyog az "új, fém rendszer" felháborító jelenségeitől. Fél a
ragadozó  hiénáktól. Felháborítják a nemrég neki szánt iskolai szólamok és a
kiábrándító valóság tényei közti feloldhatatlannak tűnő ellentmondás. "Bűnös
szabadság"  jut  eszébe,  és  úgy  érzi,  "a színek veszélyesek." Az igazság
dilemmája  gyötri,  mert csak "kulcslyukakon át látható", és "igazságot csak
pisztoly   szava   teremthet."  Ezért  nem  lel  vigaszt  az  eszmékben,  és
táplálkozik tiltott gyümölcsökkel, mert nem akar mások tekintetétől függeni.
De  nem  adja  föl:  keresi  a  veszélyt  és nem hagyja nyugodni a kilyukadt
világegyetemet.   És   néha   megbékél:  "Segítsetek,  hogy  felemelhesselek
titeket!... / Segítsetek, hogy felemelkedhessek!"

   Achilles   a  szerelem  kísértésének  nem  állhatott  ellen:  egy  idegen
érintésének  és  csókos  izgatásának.  De a "versengő sikolyaikat" is hallja
amit  átsző a kígyó-motívum: a sziszegés és kígyózó karok. Bibliai képpel: a
tisztítótűzből  "értek az örökkévalóság kapuin át." Érzelmi válságain néha a
másik  fél  sértegetésével  vél enyhíteni, hisz "a féltékenység leleményessé
tesz."  Nincs  kibékülve  a  nő  magatartásával,  miután  az  túl van rajta.
Váratlanul  egyedüllétre  vágyik, azt kívánja, bár sohase találkoztak volna;
majd  rádöbben:  "De  akkor most senkim sem lenne, aki kitöltené az életem."
Ilyenkor  az  érintés  emléke is jó a magány ellen, és az érzés, hogy mindig
valami   "különöset"  fog  jelenteni  a  társ,  aki  immár  kiválasztott  és
beérkezett, s akihez ilyen egyszerűen is tud szólni: "Örültem, mert téged is
örülni láttalak."

   Én pedig annak örülök, hogy az audio-vizuláis bűvölet korszakában akadnak
még   fanatikusak,   akik   az   írás   varázserejével   képesek   élményeik
visszhangzására.  Befogadásukat  ajánlom az olvasóknak: emlékezetes szellemi
kaland.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.