Utószó
Minden létforma legnagyobb jótevőinek egyike egy olyan ember volt, aki
nem tudott a saját keze munkájára figyelni.
Zseniális?
Természetesen.
Egyike lenne a legelső genetikus mérnököknek az ő vagy bárki más
generációjában beleértve a számot, melyet magának tervezett?
Kétségtelenül.
A probléma az volt, hogy túlzottan is érdekelték dolgok, amelyek iránt
nem kellett volna érdeklődést mutatnia, vagy legalábbis - ahogy azt az
emberek is todomására hozták -, nem most.
Ezen túlmenően, részben ennek köszönhetően irritáló mentalitással
rendelkezett.
így, mikor a világát egy távoli csillag borzasztó megszállói
fenyegették, akik ugyan még meglehetősen távol jártak, ám gyorsan
közeledtek, ő, Blart Versenwald III (mivel Blart Versenwald III-nak
hívták, ami ugyebár nem tartozik a tárgyhoz, de ugyancsak érdekes, mert
- ezt most hagyjuk, így hívták és kész, később majd ezt is
megvitathatjuk) őrizetes száműzetésbe került, mert fajtájának mestere
megbízta őt egy fanatikus szuperharcos kifejlesztésével, amely elég
ellenállónak bizonyul majd a rettegett támadókkal szemben, s ezt minél
hamarabb kellett elkészítenie, sőt még azt is hozzátették:
"Koncentrálj!"
így ő az ablak mellett ücsörgött, nézegette a nyári pázsitot, és
tervezett, tervezett és tervezett, mégis óhatatlanul elvonták figyelmét
dolgok, és mire a támadók gyakorlatilag pályára álltak körülöttük,
előállt egy szokatlanul új lénnyel, amely képes volt segítség nélkül
kitalálni, hogyan kell keresztülröppenni egy félig nyitott ablakon, és
volt rajta egy kapcsoló gyerekeknek. Ez a szokatlan teljesítmény, s
ennek megünneplése olybá tűnt: rövid sorsra ítéltetett a közelgő
katasztrófa miatt, mivel az idegen hajók landolásba kezdtek.
Meghökkentő módon a félelmetes támadók, akik akár a legtöbb harcos faj,
csak azért garázdálkodtak, mert nem győzték az otthoni munkát,
megdöbbentek a Versenwald-féle különleges technikai áttöréstől,
csatlakoztak az ünnepséghez, és hamarosan a legnagyobb megrendelőkké
nőtték ki magukat, sőt részt is vettek egy kulturális elváltozásokat
elősegítő tanfolyamon. Ezen túlmenően, furcsamód a normál gyakorlattal
ellentétes effektus játszódott le: mindenki boldogan élt innentől
fogva.
Ez volt tehát életének fordulópontja, de átmenetileg feledésbe merült.