Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                 Fejezet: 38


   Tömegek  tolongtak,  hogy  közelebb juthassanak az óriási ezüsthajóhoz,
   ami  valójában  nem  is  az volt. A hajót kis, röpködő szerszám-robotok
   vigyázták.  A  kis,  röpködő  robotokat  hadsereg  vette  körül,  amely
   teljességgel  képtelen  volt megközelíteni az általuk őrzött felületet,
   ugyanakkor  nem  is  nagyon  törődtek  azzal,  hogy  őket megközelíti-e
   valaki.  Inkább  abba  az  irányba  nézelődtek,  ahol a rendőrszakaszok
   sorakoztak, amelyeknek ámbár az lett volna a feladata, hogy a tömegeket
   megvédjék  a  katonaságtól,  vagy a katonaságot a tömegtől, vagy a hajó
   diplomatikai  sérthetetlenségét  szavatolják, és jól megszedjék magukat
   parkoló  cédulák  osztogatásából,  mégis teljességgel képtelenek voltak
   helyesen dönteni a feladataik rangsorolását illetően.
   A  legbelső védelmi gyűrű kezdett összemenni. A hadsereg kényelmetlenül
   kavargott,   bizonytalan   érzésekkel   telten  a  lehetséges  reakciók
   helyességéről és a ténytől, hogy ottlétük kezd feleslegessé válni.
   Az  óriási  robot  csendben  bemászott  a hajóba ebédidőben, és délután
   ötkor   még  mindig  nem  mutatkozott.  Ezzel  ellentétben  sok  hangot
   hallatott:  csörömpölt  és  káromkodott,  szinte  zenélt  a zavar, amit
   keltett;  ugyanakkor a várakozást egyre csak szította a tömegben, amely
   kezdett   csalódottságot  mutatni.  Ez  a  csodálatosan  különös  dolog
   beférkőzött rövidke életükbe, és most a hangulat kezdett ellaposodni.
   Két  ember  volt  csak a környéken, akik nem kerültek az esemény hatása
   alá.  Arthur  és  Frenchurch  a tömeget vizsgálták át szemükkel, és nem
   találták Fordot, sem ottlétének legapróbb jeleit.
   "Mennyire szavahihető?" - érdeklődött Frenchurch.
   "Mennyire  szavahihető? - kérdezett vissza Arthur. Hahotázásba kezdett.
   - Mennyire sekély az óceán? - tette hozzá. - Mennyire hideg a nap?"
   A  robot  kíséretének  maradéka  is  felkerült a fedélzetre, és az első
   védelmi  gyűrű ezáltal a feljáratig húzódott vissza. A katonák őrködtek
   előtte  immáron, és jelentőségteljesen vakargatták fejüket, parancsokat
   osztogattak,  konferenciákat  tartottak,  ugyanakkor  természetszerűleg
   semmit sem tehettek az események ellen.
   Reménytelien,  ekkorra  már különösebb terv nélkül Arthur és Frenchurch
   előrefurakodtak  a  tömegben,  de  mivel  a  tömeg  minden  egyes tagja
   hasonlóképp cselekedett, ettől nem jutottak kicsit sem előbbre.
   Pár  perc  múltán  már csak néhány bosszankodó fűrész és egy emelkedett
   lelki   állapot  járta  körül  a  hajót,  majd  rikácsolva  eltűntek  a
   bejáratban. Eltelt néhány perc.
   Változó intenzitású, mechanikus zavar erősödött lassan, és egy hatalmas
   lépcső  kezdte  bekebelezni  magát  felemelkedve  a  Harrods Élelmezési
   Parcellákról. A kísérő hangot a csalódott, várakozó tömeg keltette.
   "Állj!" - egy taxi megafonja recsegte ezt, azé a taxié, amelyet a tömeg
   oldalára fordított.
   "Volt egy - recsegett a megafon -, egy lényeges tudományos betörés. Át.
   Áttörés  -  javította ki magát. Az ajtó kicsapódott, és egy kis emberke
   csusszant át a tátongó nyíláson diadalmasan, egy fehér kabátot viselve.
   "Állj!  -  kiáltotta  újfent,  és minden fejfény őrá világított. A hajó
   lépcsője  elakadt,  majd  engedelmeskedve  a  Hüvelyknek (ezt a galaxis
   elektromérnökeinek  fele  megpróbálta  már korrigálni, míg a másik fele
   újabb   jelzésközpontú   működéseket   igyekezett   létrehozni)  lassan
   visszanyílott, és a föld felé indult.
   Ford  Prefect  kitépte  a  megafont és kiabálni kezdett az őt körülvevő
   tömegnek.
   "Utat!  -  ordította -, utat kérek, ez egy lényeges tudományos áttörés.
   Maga és maga, hozzák utánam a kellékeket a taxiból!"
   Tökéletesen  véletlenszerűen  Arthurra  és  Frenchurchre mutatott, akik
   átverekedték magukat a tömegen egészen a taxiig, majd körbevették azt.
   "Rendben,  tegyék  szabaddá az utat, segítsék elő a tudományos kellékek
   haladását!   -  bömbölte  Ford.  -  Nyugodjanak  meg!  Urai  vagyunk  a
   helyzetnek,  nincs  itt  semmi  látnivaló.  Ez egyszerűen csak lényeges
   tudományos áttörés. Nyugalom! Tisztítsák meg az utat!"
   újabb  izgalmakat  szomjazva, élvezve a csalódottság felszakadozását, a
   tömeg megnyílott.
   Arthur  kissé  meglepődött,  mikor  a  taxiban lévő tudományos kellékek
   feliratait olvasta.
   "Takard  le a kabátoddal!" - javasolta Frenchurchnek, mikor átnyújtotta
   a   kellékek   egy   részét.   Sietősen   kezdte  kiemelni  az  áruházi
   bevásárlókosarat a hátsó ülés elől. Jól megpakolta kellékekkel.
   "Utat  kérek  -  ordítozott tovább Ford. - A tudomány tökéletesen ura a
   helyzetnek."
   "Azt  mondta,  hogy  maguk kifizetik - szólt a taxisofőr Arthurnak, aki
   erre  előkapott  néhány  papírpénzt  és fizetett. A távolból rendőrségi
   szirénák hallatszottak.
   "Mozogjanak - üvöltözött Ford -, senkinek sem esik bántódása."
   A   tömeg   bezárult   mögöttük,   és   önkívületben  segítette  elő  a
   bevásárlókosár útját a lépcsők felé.
   "Frankó  -  mondta Ford tompán. - Nincsen semmi látnivaló! Nem történik
   semmi."
   "Utat  kérünk  -  bömbölte egy rendőrségi megafon a tömeg háta mögül. -
   Volt egy betörés, utat!"
   "Áttörés - erősködött Ford. - Tudományos áttörés!"
   "Itt a rendőrség! Utat!"
   "Tudományos felszerelés! Utat!"
   "Rendőrség! Engedjenek!"
   "Walkman-ek"  -  ordított  Ford, és fél tucatot rántott elő a zsebéből,
   majd  a  tömegbe  szórta.  A  zűrzavarban  másodpercek  alatt  értek  a
   lépcsőkhöz, majd felhajították a kosarat.
   "Maradjanak  szorosan!"  -  morogta  Ford,  és  elengedte az Elektromos
   Hüvelyk   gombját.   A   lépcső  összecsuklott  mögöttük,  majd  lassan
   felemelkedett.
   "Frakó  minden,  kölykök  -  mondta  a  tömegek  zsugorodó látványának,
   miközben a hajó belseje felé vették útjukat - úgy tűnik, úton vagyunk."
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.