Fejezet: 36
A repülő csészealj, amelyben Ford Prefect röpködött, ámulatba ejtette a
világot.
Ez esetben nem voltak sem kétségek, sem hibalehetőségek, sem
hallucinációk, sem CIA-ügynökök, melyek rejtélyesen lebegtek a
víztározókban.
Ez most határozottan valóságos volt. Határozottan határozottan.
úgy szállt le, hogy figyelmen kívül hagyott minden alatta elterülőt, és
a világ legdrágább földbirtokait zúzta össze ezáltal, beleértve
Harrods-ot is.
Az alakja a megbonthatatlanság élményét ajándékozta a szemlélődőknek,
keresztben meghaladta az egy mérföldet, néhányak szerint sápadtas
szürkében pompázott, külseje hullámos, karcos volt a számtalan
rosszindulatú űrcsata következtében, melyeket olyan napok fényerejével
vívott, amelyek az emberek számára ismeretlenek.
Nyílás tárult fel rajta, rázuhant a Harrods Élelmezési Parcellákra,
agyonnyomva ezáltal Harvey Nichols-t, és egy utolsó csikorgó sikoly
hallatszott, egy építész sikolya, amely megrepedeztette a Sheraton
parki tornyot.
Hosszú, szívelszorító belső csörömpölések és káromkodás után a rámpán
lemasírozott egy száz láb magas ezüst színű robot.
Feltartotta egyik kezét.
"Békével jövök - mondta, majd egy hosszas pillanatnyi belső őrlődés
után folytatta -, vigyenek a Gyíkjukhoz."
Ford Prefectnek persze megvolt erre a maga magyarázata, és amint
Arthurral ücsörögve nézegették a végtelen híreket a televízióban,
azokban semmi másról nem esett szó, mint hogy mekkora kárt is okozott -
több billió fontost -, és ráadásul ezt több ember meggyilkolásán felül
tette, aztán elismételték, mivel a robot semmi egyebet nem tett, csak
ácsingózott lassan kilengve mindkét irányba, egymás után bocsátva ki
rövidke hibaüzeneteket.
"Tudod, nagyon régi demokrácia leszármazottja..."
"úgy érted, a gyíkok földjéről való?"
"Nem - válaszolt Ford, aki ekkor más sokkalta racionálisabban és
összefüggőbb módon viselkedett, magába erőltetve a kávét -, nem ilyen
egyszerű. Semmi ilyen közérthető. Az ő világában az emberek emberek. A
vezetők pedig gyíkok. Az emberek gyűlölik a gyíkokat, és a gyíkok
gyűlölik az embereket."
"Különös - tűnődött Arthur -, azt hittem, hogy demokráciáról beszélsz."
"Ezt tettem - mondta Ford -, mert ez az."
"Tehát - szólt Arthur remélve, hogy nem találja őt Ford visszataszítóan
idiótának - miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?"
"őszintén szólva ez nem fordulhat elő - válaszolt Ford. - Mindenkinek
van szavazati joga, így feltételezhetően a megválasztott kormányzóság
többé-kevésbé olyan, amilyet akarnak."
"úgy érted, gyíkokra szavaznak?"
"ó, igen - vont vállat Ford -, természetesen."
"De - akadékoskodott Arthur, ismét feltéve a nagy kérdést - miért?"
"Mert, amennyiben nem szavaznak gyíkra - mondta erre Ford -, akkor
előfordulhat, hogy rossz gyík kerül be. Van egy kis gined?"
"Micsoda?"
"Azt kérdeztem - Ford hangja erősödő érdeklődést mutatott -, hogy van-e
egy kis gined?"
"Megnézem. Mesélj még a gyíkokról!"
Ford vállai ismét ugrottak egyet.
"Néhány ember azt állítja, hogy a gyíkok a legjobb dolgok, amikkel
valaha is találkoztak. Persze baromi nagyot tévednek, csúnyán nagyot,
de ezt valaki el kell, hogy árulja nekik."
"De hát ez katasztrófa!" - háborodott fel Arthur.
"Figyelj ide, zöldfülű - sértegetődzött Ford -, amennyiben mindig
kaptam volna egy altairi dollárt, valahányszor az univerzum egyik
részén valakitől azt hallottam egy másikról, hogy 'Ez katasztrófa',
akkor most nem ülnék itt így, mint egy ginre kiéhezett citromkarika. De
nem, és ezért igen. Egyébként, miért vagy ilyen sápadt és kerekszemű?
Csak nem vagy szerelmes?"
Arthur elsápadva biccentett.
"Valaki olyanba, aki tudja, merre van a gines üveg? Találkozhatnék
vele?"
Találkozhatott, mivel Frenchurch abban a pillanatban lépett be egy
köteg újságpapírral, amit a faluban vásárolt. Megállt meglepődve a
betelgeuse-i rocstól, amely a díványon hevert.
"Hol van a gin? - támadta le Ford Frenchurch-öt. És Arthurhoz
ugyanebben a pillanatban egy másik kérdést intézett. - Mi történt
Trilliannal?"
"Hát, ööö, ez itt Frenchurch - válaszolta Arthur zavarában. - Fogalmam
sincs Trillianról, te láthattad utoljára."
"ó, igen - válaszolt Ford -, kiruccantak valamerre Zaphoddal.
Besokasodtak, vagy mi. Legalább is - tette hozzá - azt hiszem, így
volt. Tudod, Zaphod sokkal higgadtabb lett.
"Igazán?" - érdeklődött Arthur Frenchurch köré fonva magát, hogy
megszabadíthassa őt a vásárlás következményeitől.
"Ja - válaszolt Ford -, vagy legalábbis az egyik fejének megjött a
jobbik esze."
"Arthur, ki ez?" - kérdezett Frenchurch.
"Ford Prefect - hangzott Arthur válasza. - Talán beszéltem már róla."