Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                 Fejezet: 36


   A repülő csészealj, amelyben Ford Prefect röpködött, ámulatba ejtette a
   világot.
   Ez   esetben   nem   voltak  sem  kétségek,  sem  hibalehetőségek,  sem
   hallucinációk,   sem   CIA-ügynökök,   melyek  rejtélyesen  lebegtek  a
   víztározókban.
   Ez most határozottan valóságos volt. Határozottan határozottan.
   úgy szállt le, hogy figyelmen kívül hagyott minden alatta elterülőt, és
   a   világ  legdrágább  földbirtokait  zúzta  össze  ezáltal,  beleértve
   Harrods-ot is.
   Az  alakja  a megbonthatatlanság élményét ajándékozta a szemlélődőknek,
   keresztben  meghaladta  az  egy  mérföldet,  néhányak  szerint sápadtas
   szürkében   pompázott,   külseje  hullámos,  karcos  volt  a  számtalan
   rosszindulatú  űrcsata következtében, melyeket olyan napok fényerejével
   vívott, amelyek az emberek számára ismeretlenek.
   Nyílás  tárult  fel  rajta,  rázuhant a Harrods Élelmezési Parcellákra,
   agyonnyomva  ezáltal  Harvey  Nichols-t,  és egy utolsó csikorgó sikoly
   hallatszott,  egy  építész  sikolya,  amely  megrepedeztette a Sheraton
   parki tornyot.
   Hosszú,  szívelszorító  belső csörömpölések és káromkodás után a rámpán
   lemasírozott egy száz láb magas ezüst színű robot.
   Feltartotta egyik kezét.
   "Békével  jövök  -  mondta,  majd egy hosszas pillanatnyi belső őrlődés
   után folytatta -, vigyenek a Gyíkjukhoz."
   Ford  Prefectnek  persze  megvolt  erre  a  maga  magyarázata, és amint
   Arthurral  ücsörögve  nézegették  a  végtelen  híreket  a televízióban,
   azokban semmi másról nem esett szó, mint hogy mekkora kárt is okozott -
   több  billió fontost -, és ráadásul ezt több ember meggyilkolásán felül
   tette,  aztán  elismételték, mivel a robot semmi egyebet nem tett, csak
   ácsingózott  lassan  kilengve  mindkét irányba, egymás után bocsátva ki
   rövidke hibaüzeneteket.
   "Tudod, nagyon régi demokrácia leszármazottja..."
   "úgy érted, a gyíkok földjéről való?"
   "Nem  -  válaszolt  Ford,  aki  ekkor  más  sokkalta racionálisabban és
   összefüggőbb  módon  viselkedett, magába erőltetve a kávét -, nem ilyen
   egyszerű.  Semmi ilyen közérthető. Az ő világában az emberek emberek. A
   vezetők  pedig  gyíkok.  Az  emberek  gyűlölik  a gyíkokat, és a gyíkok
   gyűlölik az embereket."
   "Különös - tűnődött Arthur -, azt hittem, hogy demokráciáról beszélsz."
   "Ezt tettem - mondta Ford -, mert ez az."
   "Tehát - szólt Arthur remélve, hogy nem találja őt Ford visszataszítóan
   idiótának - miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?"
   "őszintén  szólva  ez nem fordulhat elő - válaszolt Ford. - Mindenkinek
   van  szavazati  joga, így feltételezhetően a megválasztott kormányzóság
   többé-kevésbé olyan, amilyet akarnak."
   "úgy érted, gyíkokra szavaznak?"
   "ó, igen - vont vállat Ford -, természetesen."
   "De - akadékoskodott Arthur, ismét feltéve a nagy kérdést - miért?"
   "Mert,  amennyiben  nem  szavaznak  gyíkra  - mondta erre Ford -, akkor
   előfordulhat, hogy rossz gyík kerül be. Van egy kis gined?"
   "Micsoda?"
   "Azt kérdeztem - Ford hangja erősödő érdeklődést mutatott -, hogy van-e
   egy kis gined?"
   "Megnézem. Mesélj még a gyíkokról!"
   Ford vállai ismét ugrottak egyet.
   "Néhány  ember  azt  állítja,  hogy  a gyíkok a legjobb dolgok, amikkel
   valaha  is  találkoztak. Persze baromi nagyot tévednek, csúnyán nagyot,
   de ezt valaki el kell, hogy árulja nekik."
   "De hát ez katasztrófa!" - háborodott fel Arthur.
   "Figyelj  ide,  zöldfülű  -  sértegetődzött  Ford  -, amennyiben mindig
   kaptam  volna  egy  altairi  dollárt,  valahányszor  az univerzum egyik
   részén  valakitől  azt  hallottam  egy másikról, hogy 'Ez katasztrófa',
   akkor most nem ülnék itt így, mint egy ginre kiéhezett citromkarika. De
   nem,  és  ezért igen. Egyébként, miért vagy ilyen sápadt és kerekszemű?
   Csak nem vagy szerelmes?"
   Arthur elsápadva biccentett.
   "Valaki  olyanba,  aki  tudja,  merre  van a gines üveg? Találkozhatnék
   vele?"
   Találkozhatott,  mivel  Frenchurch  abban  a  pillanatban lépett be egy
   köteg  újságpapírral,  amit  a  faluban  vásárolt. Megállt meglepődve a
   betelgeuse-i rocstól, amely a díványon hevert.
   "Hol  van  a  gin?  -  támadta  le  Ford  Frenchurch-öt.  És  Arthurhoz
   ugyanebben  a  pillanatban  egy  másik  kérdést  intézett. - Mi történt
   Trilliannal?"
   "Hát,  ööö, ez itt Frenchurch - válaszolta Arthur zavarában. - Fogalmam
   sincs Trillianról, te láthattad utoljára."
   "ó,   igen   -  válaszolt  Ford  -,  kiruccantak  valamerre  Zaphoddal.
   Besokasodtak,  vagy  mi.  Legalább  is  - tette hozzá - azt hiszem, így
   volt. Tudod, Zaphod sokkal higgadtabb lett.
   "Igazán?"  -  érdeklődött  Arthur  Frenchurch  köré  fonva  magát, hogy
   megszabadíthassa őt a vásárlás következményeitől.
   "Ja  -  válaszolt  Ford  -,  vagy legalábbis az egyik fejének megjött a
   jobbik esze."
   "Arthur, ki ez?" - kérdezett Frenchurch.
   "Ford Prefect - hangzott Arthur válasza. - Talán beszéltem már róla."
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.