Fejezet: 32
Az óceán mély morajlása.
Gondolatok hullámkitörései.
A mély csendes mennydörgése.
Távoli, hívó hangok és nem csak azok, trillázó hümmögések, világias,
félig artikulált gondolatok dalai.
Üdvözletek, üdvözlethullámok, érthető, egymásba ütköző szavak.
A Föld fájó partjainak koccanása.
Élvezethullámok - merre? Egy leírhatatlan világban, ahova leírhatatlan
a megérkezés, ahol leírhatatlan a nedvesség, a víz dala.
Egy hangalak lármázva ad most számot a katasztrófa
elháríthatatlanságáról, egy megsemmisülő világról, méretes
magárautaltságról, kétségbeesett görcsről, halálos zuhanásról, világok
szétszakadásáról.
Aztán a tovarepülő remény, az árnyék Föld ide vágó eltorzult ideje,
alámerülő dimenziók, a párhuzamosok találkozása, a mélység, az akarat
meghanyatlása, elmerülése és széthasadása, repülés.
Az új Föld kicserélődött, a delfinek elmenekültek. Aztán egy kábítóan
egyszerű hang, nagyon tisztán. "Ezt az akváriumot a 'Mentsd meg az
emberiséget' mozgalom hozta. Ajánljuk szíves figyelmébe.
" Aztán hosszú, nehéz, tökéletesen szürke testek gördülnek a
mérhetetlen mélyben, csendesen csipogva."