Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                 Fejezet: 30


   Los  Angelesben  béreltek  egy  autót  az egyik autókölcsönzőből, amely
   olyan négykerekűeket kínál kivételre, amelyeket mások eldobtak.
   "Kissé   körülményes   a   túljutás  a  kereszteződéseken  -  mondta  a
   napszemüveges  figura, amint átnyújtotta a kulcsokat -, néha egyszerűbb
   kiszállni és leinteni egy, a kívánt irányba haladó autót."
   Egy éjszakát egy Naplemente körúti hotelben töltöttek, amelyet jó előre
   bereklámoztak nekik.
   "Ott  mindenki  angol,  vagy egyszerűen csak furcsa, esetleg mindkettő.
   Van  fürdőmedence  is,  ahol  rocksztárokat  lehet  megcsodálni  fürdés
   közben,  a  Nyelv,  Igazság és Logika Fényképészek Számára című lapokat
   olvasgatva."
   Tényleg így volt. Volt ott egy, és pontosan ezt tette.
   A  kocsi-leparkoló  srác  nem  finomkodott kocsijukkal, ám semmivel sem
   kezelte durvábban az autót, mint maguk, Arthurék.
   Késő   este   végigautóztak  a  hollywoodi  dombok  mellett  egészen  a
   mulhollandi  autóútig,  ahol  is megálltak szemügyre venni a kápráztató
   tengert  Los  Angeles  fényeiben  úszva,  majd  később  megálltak a San
   Fernando völgyben szemügyre venni a kápráztató tengert fényekben úszva.
   Egyetértettek  abban,  hogy  a káprázat érzése a szemük fenekéig hatolt
   csupán,  és nem találta el semmilyen más testrészüket, és ilyetén módon
   nem nyújtott elegendő nagyságú kielégülést. Ahogy a drámai fénytengerek
   elhaltak,  javult  a  helyzet,  a  fény  valami más megvilágítandó után
   kutatott,  és  amint  Arthurék  tovább hajtottak, a sajátságosan drámai
   fénytenger megvilágította, hogy tulajdonképpen nem is törődtek ezzel az
   egésszel.
   Sokáig  szenderegtek  és  nyugtalanul  ébredtek  fel  délben, az őrjítő
   hőségben.
   Végighajtottak  az  autópályán Santa Monica-ba, hogy megpillanthassák a
   Csendes-óceánt, amelyen Wonko az Épeszű tengette vakációit.
   "Valaki  azt  mondta nekem - szólalt meg Frenchurch -, hogy egyszer két
   öreg  hölgy ugyanitt ugyanazt tette, amit most mi: először pillantották
   meg  a  Csendes-óceánt.  És  nyilván egy hosszú szünet után egyikük ezt
   mondta: 'Tudod, nagyobbra számítottam.'"
   A hangulatuk fokozatosan emelkedett, miközben a Malibu parton sétáltak,
   és  a  milliomosokat  nézegették  az  ő  sikkes  putrijaikkal, óvatosan
   irigykedve a másikak anyagi helyzetére.
   Hangulatuk  tovább  emelkedett,  mikor  a  nap hanyatlani kezdett az ég
   nyugati  felén,  és  mikor  visszaértek,  majd tovább hajtottak kereplő
   kocsijukkal  követve  annak  a  naplementének  az  útvonalát, amely elé
   egyetlen  érző  kebel sem tudná Los Angeles sziluettjét elképzelni, nem
   érezték  annak a problémának a súlyát, hogy az öreg autó-rádió csak két
   rádióműsor  befogására  volt  képes, azokat is csak egy időben. Érdekes
   mód mindkettejük rock and roll-t játszott.
   "Tudom,  hogy  tud  segíteni  nekünk - szólt Frenchurch határozottan. -
   Tudom, hogy fog. Hogyan is szeretni hívatni magát?"
   "Wonko, az Épeszű."
   "Tudom, hogy tud segíteni nekünk."
   Arthur  is  erre  gondolt,  ebben  reménykedett, hovatovább abban, hogy
   Frenchurch  megtalálja  az  adott helyen, amit elvesztett, bármilyennek
   bizonyul is az a hely.
   Remélte - miközben folyamatosan reménykedett -, hogy mióta a Szerpentin
   forró  partjain beszéltek egymással, nem kell majd emlékeznie valamire,
   amit szándékosan mélyre kotort el memóriahézagai közé, ahol is nem akar
   többé áskálódni.
   Santa  Barbarában  megálltak  egy  halászcsárdánál,  amely olyan hatást
   keltett, mintha átalakított raktár lett volna.
   Frenchurch vörös rákot fogyasztott és ízlett neki.
   Arthur panírozott kardhalat, és ingerültté lett.
   Megragadta az arra járó pincérnő karját, és jól lehordta.
   "Miért ilyen rohadt jó ez a hal?" - követelődzött dühösen.
   "Kérem,  bocsásson  meg  a  barátomnak - szólt Frenchurch megijesztve a
   pincérnőt. - Azt hiszem, ez az utolsó jó napja."
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.