Fejezet: 25
Azoknak, akik Arthur Dent cselekedeteit törvényszerűen követik, lehet
valamiféle fogalmuk az ő jelleméről és szokásairól, amelyek
tartalmazzák az igazat és persze csakis a színtiszta igazat, valami
összetett és tömör részét a teljes igazságnak a maga dicsőséges
nézőpontjából.
Az okok nyilvánvalóak. Kiadás, kiválasztás, az egyensúly szüksége, amit
érdekessé tesz az idevágó egyhangú helyzetleírás.
Például: "Arthur Dent ágyba készült. Felment a lépcsőkön - mind a
tizenötön -, kinyitotta az ajtót, bement a szobájába, levette cipőit és
zoknijait, aztán egyesével a maradék ruhadarabokat, csinos kis kupacot
emelve ezáltal a földön. Pizsamát húzott magára, kéket, csíkosat.
Megmosta arcát és kezeit, megtisztította fogait, WC-re ment,
felismerte, hogy megint mindent rossz sorrendben csinált, megint meg
kellett mosnia a kezeit és lefeküdt. Tizenöt percen át olvasott, az
első tizet azzal töltötte, hogy kitalálja, hol is fejezte be az
olvasást az adott könyvben az elmúlt éjszakán, aztán kikapcsolta a
lámpát, majd egy perccel később elaludt."
"Sötét volt. A bal oldalon egy kellemes órát töltött el."
"Aztán mocorogni kezdett nyughatatlanul álmában, majd átforgott az ágy
jobbik oldalára. újabb óra elteltével a szemei vibrálni kezdtek, és az
orrát vakarta, ám még mindig volt húsz jó kis perc, mielőtt
visszamászott a bal oldalra. És így is töltötte az egész éjszakát.
Alvással."
"Négy óra tájt ismét felkelt és meglátogatta a WC-t. Kinyitotta az
ajtaját..." és így tovább.
Röhej. Ez nem magyarázat semmire. Ilyenekből állnak össze a szép, kövér
könyvek, amelyektől az amerikai üzlet prosperál, de ez igazából sehova
sem vezet. Röviden, bizonyosan nem vagy rá kíváncsi.
Ugyanakkor ki is hagynak dolgokat a fogtisztítás és az új zoknik után
való kutatás közt, és ezen emberek némelyike mérhetetlenül érdekesnek
tűnik.
Amit tudni akarnak Arthur és Trillian szárnyairól, be tudják-e szerezni
valahonnan?
Amire a válasz természetesen az, hogy törődj a magad dolgával.
És mi az - kérdezik -, ami miatt álmatlan éjszakái voltak Krikett
bolygóján? Azért talán, mert a bolygó nem rendelkezett Fluoreszkáló
Tűzsárkányokkal, vagy a Dire Straits nem akarta, hogy az ember egész
éjszaka csak olvasson?
Vagy - vegyünk egy sokkal tudományosabb példát -, mi történt azon az
éjszakán a bizottsági ülést követően a történelem előtti földön, amikor
Arthur csendben tüzet rakott egy gyönyörű fiatal lánnyal, Mellával,
menekülve attól az életmódtól, hogy minden reggelen közel azonosan
fénylő fogpasztatubusok fényképeit nézegesse a reklámügynökség
művészeti osztályán a golgafrinchami bolygón. Akkor hogy van tovább? Mi
történt később? És a válasz persze az, hogy véget ért a könyv.
A következő könyv nem öt évvel későbbről indult, és jogosan
megjegyezheted, hogy sokkal későbbről. "Itt Arthur Dent" - érkezik az
ordítás a galaxis valami távoli pontjáról, sőt még egy rejtélyesen
mély, űrbe vesző gondolatszonda létre is hoz egy idegen galaxist,
rejtőzködő távolságban, hogy felvesse a kérdést: "Most akkor kicsoda ő,
egér vagy ember? Csak a tea és az életről szóló vastagabb újságok
érdeklik? Nincs is lelke? Nincs szenvedélye? Rohadt dióhéj az egész?"
Azok, akik kíváncsiak ezekre a kérdésekre, olvassanak tovább! Mások
ugorjanak az utolsó fejezetre, ami kifejezetten klasszra sikerült,
ráadásul beleszőttem Marvin alakját is.