Fejezet: 23
A Xaxis csillag körül tovább erősödött az ütközet. Sok száz erőteljesen
és ijesztően felfegyverzett Zirzla hajó esett már szét atomjaira a nagy
ezüst xaxisi hajó által kivetett hervasztó erőhullámok következtében.
A hold egy része szintén szétporladt a lángoló fegyverek erejétől,
amelyek magukkal ragadták az űr nem szimpatikus részeit.
A még ép zirzla hajók ijesztő felfegyverzettségük ellenére
reménytelenül alul maradtak a xaxisi hajó pusztító erejével szemben, és
menedékbe húzódtak a gyorsan széteső hold mögé, mikor is a xaxisi hajó
üldözőbe vette azokat, majd bejelentette, hogy kikapcsolódásra van
szüksége, és elhagyta az ütközetet.
Mindez megkétszerezte egy pillanatig a félelmet és a döbbenetet, de a
hajó eltűnt.
Az elképesztő erők parancsra elsuhantak az irracionális alakú űr óriási
mezeje fölött gyorsan, könnyedén, és mindezek tetejébe csendesen.
A zsíros, szagos háló mélyén, nem túl divatos módon, a búvóhely
bejárata mögött Ford Prefect aludt a törölközői között, agg
kísértetekről álmodott. Egyik elszenderedésében New York került elő.
Álmában késő este pásztázta a keleti partot, az extravagánsan
szennyezett folyó mellett, amelyben új életformák jelentek meg spontán,
anyagi jólétet és szavazati jogokat követelve.
Ezek egyike tovább úszott hullámozva. Ford viszonozta az integető
mozgást.
Később az említett életforma partra jutott, és megfúrt egy bankot.
"Szia - mondta -, épp most keletkeztem. Az univerzum minden tekintetben
újként kell, hogy kezeljen. Van valami mondanivalója?"
"Fúj - szólt Ford, és folytatta -, tudok néhány krimót a közelben."
"Mizújs a boldogsággal, meg aztán dívik-e még errefelé a szeretet?
Érzéseim szerint nagy a szükség manapság ezekre - mondta a létforma
csápokkal hadonászva -, van erre valami, főnök?"
"Van itt valami olyasmi, amit igényel - szólt Ford -, a Hetedik
utcában."
"Ösztönösen érzem - mondta a teremtmény kapkodva-, hogy gyönyörű
vagyok, igaz ez?"
"Maga igencsak karakán, nemde?"
"Nincsen ebbe semmi piszkos, vagy van?"
A teremtmény ekkor mindenhová beszivárgott cuppogva és habozva. A
közelben egy szemlélődő kezdett érdeklődést mutatni.
"Számomra? - kérdezősködött Ford. - Nincs, de figyeljen ide - tette
hozzá egy pillanattal később -, tudja, én a legtöbb emberhez képest
kivételes eset vagyok. Vannak hasonlók maguknál?"
"Figyeljen ide, idióta - nyáladzott a teremtmény -, amint mondottam, új
vagyok itt. Az élet valami furcsaság számomra. Milyen is?"
Olyasmit sugárzott magából, amiről Fordnak a hatalom jutott eszébe.
"Az élet - szólt Ford - egy grépfrút."
"Eh, hogyan?"
"Ez egy olyan narancssárgás valami sok huplival kívülről, nedvességgel
és keserűséggel a közepében. Magvak is vannak benne. Ja, és a legtöbb
ember egy felet fogyaszt belőle reggelire."
"Van valaki más is itt, akivel beszélhetnék?"
"Azt hiszem, igen - szólt Ford. - Kérdezzen meg egy rendőrt!"
Hálószobája mélyén vonaglott, és a másik oldalára fordult Ford. Nem ez
volt a kedvenc álomtípusa, mert nem voltak benne excentrikus
megszakítások, az Erotikon VI Hárommellű Kéjnője, aki máskor az álmait
kitöltötte. De legalább álom volt. Legalább álmodott.