Fejezet: 21
A Galaxis útikalauz stopposoknak, ahogyan azt korábban precízen ki lett
domborítva, meglehetősen megdöbbentő ketyere. Valójában ahogyan azt a
cím is érzékelteti, egy útikalauzról van szó. A probléma ez, illetve ez
egyike a problémáknak, mivel nem kevésről van szó, amely folyamatosan
bosszantja az embereket, a reklámügynököket és az igazságügyi bírókat a
galaxis minden táján, kiváltképp ahol erre lehetőség nyílik, a
korruptabbak számára következő érvénnyel.
Az előző mondat értelmes. Nem ez a probléma. A probléma ez: Változás.
Olvasd el még egyszer és megtudod.
A galaxis gyorsan változik. őszintén szólva túlzottan is, minden apró,
mozgásban lévő részecske folyamatos változáson esik át. Egy kisebb
rémálom - gondolhatnád -, egy lelkiismeretes és kötelességtudó kiadó
számára, amely szorgalmasan törekszik az erőteljesen szétdarabolt és
komplex elektronikus tónust az olyan, állandóan változó galaxisi
állapotok alá rendelni, amilyeneket a galaxis minden nap minden
órájának minden percében feldob és ezáltal minden előzményt
meghazudtol. Amiről tévesen tudsz ennek következtében, arról tudomása
kell, hogy legyen a kiadónak, így az útikalauz alkalmazottainak,
anélkül, hogy felfognák a "lelkiismeretes", "kötelességtudó" és
"igyekvő" szavak jelentését, és a rémálom magába szippantaná őket.
A bejegyzéseket aktualizálni kell, és nem csak a Szub-Éta hálózaton
keresztül.
Vegyük például a Brequinda esetét a mitikus hírnevű Negyedik Avalaron,
és a nagyszerű, varázslatos, Fluoreszkáló Tűzsárkányok nevetségesen
lapos, 3D-s, aprólékosan megmunkált otthonának legendáját.
Régebben Bragadox Sortjának Adventje előtt, amikor törékeny dallam
szólt és Queneluxus Szakszofóniáját elringatta, amikor a levegő édes,
az éj pedig jó illatú volt, ám mindenki a lét alárendeltjeként tengette
életét, vagy legalábbis azt hitte, bár ennek ellenére a föld, amelyre
akkor gondolhattak, távirányítással valamiféle visszás hitet vetett az
édeskés légözönbe és a jó illatú éjszakákba, és mivel erre senki sem
számított, a szüzek, valami hihetetlen okból képtelenek voltak téglákat
hevíteni a Negyedik Avalar-on anélkül, hogy ezzel legalább fél tucat
Fluoreszkáló Tűzsárkány érdekekeit meg nem sértették volna.
Bármilyen egyéb esemény más elbírálás alá esett volna.
Nem azért, mert a Tűzsárkányok nem voltak a különösebben békeszerető
fajtából, mert abból voltak. Minden apró részletet imádtak, és ez a
felértékelt vonzalom a részletek iránt gyakran maga képezte a
problémát: mivel mindenki gyakorta megbántja azt, akit imád, különösen,
ha a Fluoreszkáló Tűzsárkányok rakéta-utánégető szájnyílásán kitóduló
lángnyelvekre gondolunk. Egy további problémát vetett fel az, hogy
gyakorta nem csak azt bántották, ami a saját, hanem azt, ami a mások
imádatának tárgyát képezte. Ráadásul a kisszámú őrült, aki a terület
tégláit hevítette, gyakorta úgy járt, mint azok az emberek a Brequinda
Negyedik Avalarján, akiket a sárkányok komoly sérülésekben
részesítettek.
De törődtek ők ezzel? Nem, egyáltalán.
Tudomásukra jutott valaha is a végzet gyásza? Nem.
A Fluoreszkáló Tűzsárkányok mindazonáltal nagy tiszteletben éltek a
Brequinda Negyedik Avalarjának földjein a maguk irtóztató szépségében,
a nemes embersértő magatartásukkal, amely azokat érintette, akik
alázatukat nem elég tisztán érthető módon fejezték ki.
Miért is volt ez?
A válasz egyszerű.
Szex.
Valami megválaszolatlan okból, valami majdhogynem elviselhetetlenül
szexi volt az óriás, tűzfújó varázslatos sárkányokban, amelyek
alacsonyan röpködtek az ég alatt az éjszakai holdfényben, ami már
önmagában veszélyforrás.
Hogy miért volt ez így, a Brequinda Negyedik Avalarjának romantikus-
beállítottságú lakói bizonyosan nem tudták volna megválaszolni, és nem
is lett volna idejük megvitatni, miután az effektus útnak indult és
haladni kezdett, így hamarosan odasereglett egy fél tucat ezüst-
szárnyú, bőrrel borított testű Fluoreszkáló tűzsárkány belelkesedve a
látványtól az éjszaga égboltján, a Brequinda lakosainak fele a másik
fél fakupacába rohant át, eltöltött ott egy tartalmas éjszakát, együtt
ébredtek az örökké boldog és követelődző sugarakra, majd együtt
kedvelték meg a szüzesség fogalmát, a fásult, pironkodó szüzességét.
Fantasztikus - szögezte le néhány kutató.
Hangzavar - állították mások.
A terület mindig kutatókkal volt bélelt, akik a mélyebb értelem után
kutatva igen sok időt töltöttek el ott.
Nem meglepő, hogy az útikalauz grafikákkal csábossá tett, az ott
uralkodó állapotok bemutatásával igyekszik bebizonyítani a meglepő
népszerűség létjogosultságát a stopposok számára, akik megengedhetik
maguknak, hogy annak útmutatásait kövessék, és mivel a későbbi
látogatókra vár annak felfedezése, hogy milyen állapotban is leledzik a
ma modern Brequindája az Avalarok városiasodása óta, ez most még inkább
érvényes, beleértve az illesztéseket és a Hambuci Bárok Sárkányait is.