Fejezet: 19
Ford Prefectet irritálta, hogy folyamatosan fegyverropogás verte fel.
Kicsúsztatta magát a búvóhelyről, amelyet hálóhelyként használt, hogy
leronthassa kissé a hangos gépzajt, és ahol párnákkal szigetelte körbe
magát. Lehajította magát a bejárati létráról, és egykedvűen kószálni
kezdett a folyosókon.
Azok pedig klausztrofóbikusan, beteges fényűen, folyamatosan
felvillanóan és elhalványulóan fogadták az újra és újra csapkodó
energiahullámokat, nehéz vibrációkat szülve és reszelő hümmögéseket
hallatva.
Pedig nem erről volt szó.
Ford megállt és a fal felé nyúlt, mert olybá tűnt, mintha egy kis,
ezüst fúró haladt volna el a folyosón ocsmány, égető kaparást hallatva.
Erről sem volt szó.
Csüggedten mászott át egy vastag falú ajtón és egy még nagyobb folyosón
találta magát, ám az is beteges fénnyel pompázott.
A hajó magára maradt. Nehezére esett, mindenképp így volt a nehezebb.
Egy kisebb robot-had haladt el borzasztó kattogást hallatva.
Erről meg aztán végképp.
íves köd tört át egy szomszédos folyosóról, így Ford a szemköztit vette
célba.
Jó néhány megfigyelő-monitor mellett haladt el, amelyek a kemény,
erőteljesen karcos plexi mögött álltak.
Egyike egy borzasztóan zöld, hüllőszerű, fellengzős alakot mutatott,
aki az Egyszerű Átruházhatatlan Szavazat-rendszer miatt dühöngött.
Nehéz megfejteni, hogy egyszerűen csak ellenezte-e, de amit érzett, az
nagyon határozottnak tűnt. Ford lehalkította.
Erről sem volt szó.
Elhagyott egy újabb monitort. Valami dögös kis reklámot nyomatott egy
fogkrémről, ami minden gondtól megszabadít. Az aláfestő zene csúnyán
harsogott, de erről nem volt szó.
Aztán egy nagy, háromdimenziós képernyő következett, amely a kint
vesztegelő ezüst xaxisi hajót mutatta.
Ahogy nézte, ezer csúnyán felfegyverzett Zirzla csillagközi robot
zajongott a hold sötét árnyékában, alakjuk kiemelődött a Xaxis csillag
fényében, és a hajó szimultán, gonosz, lángoló háborúba kezdett az
érthetetlenül rejtőzködő erőkkel a nyílásokon keresztül.
Erről volt szó.
Ford irritálóan rázta fejét, és a szemeit dörzsölgette. Depresszióssá
tette a megroncsolt, halovány ezüst robot-test látványa, amelyet
szemmel láthatólag egy jó kis égés viselhetett meg, de most már
kellőképp lehűlve ülésként szolgálhatott.
Ford ásított egyet, és előkotorta a Galaxis útikalauz Stopposoknak c.
elektronikus könyvét. Aktiválta a kijelzőt, tehetetlenül átlapozott
néhány bejegyzést: hármas és négyes szintűeket. Valami jó kis
ártalmatlan szórakozást keresett. VÉGSő keresésekor megtalálta, amire
számításai szerint szüksége volt. Megtalálta a VÉGSő HELYREÁL-LíTÁS-t,
és tovább akart lapozni, amikor jobb ötlete támadt. A monitorra meredt.
Az ütközet hevesebbre váltott minden másodpercben, és a zaj
megdöbbentően erősödött. A hajó rázkódott, vijjogott, amint új energia-
becsapódások érkeztek meg vagy lettek elküldve.
Ismét lenézett az útikalauz-ra, és átlapozott néhány oldalt. Hamarosan
felnevetett, és ismét turkálni kezdett a táskájában.
Kivett egy kis memóriamodult, lerázta róla a kenyérmorzsákat és
szöszöket, behelyezte az illesztőegységbe, az útikalauz hátlapjába.
Mindaz, amire csak gondolt, miközben ismét kiemelte és visszatette a
tenyerére, miközben vigyorogva visszacsúsztatta az útikalauzt-t a
táskájába, és miközben keresni kezdett a fedélzeti számítógép
adatbankjában, összevágott.