Fejezet: 9
Elfogadott még egy korsót, és jól meghúzta.
"Persze, volt saját alkimistám is."
"Hogyan?"
Kezdett megbolondulni, és ezt tudta. Bőség, hall és faház a legjobb
kesergettetők, de egyikük sem segíti hozzá az elkerüléséhez, ezért
Arthur befejezte, nem magyarázkodott többet, ehelyett kieszelt valami
újat.
"ó, igen - kezdte mosolyogva. - Ezért fogytam le ennyire."
"Hogy?" - érdeklődött hallgatósága.
"ó, igen - mondta újra -, a kaliforniaiak újra felfedezték az alkímiát.
ó, igen."
Megint mosolygott.
"Csak - folytatta - sokkalta hasznosabb formában, mint a... - Megakadt
gondolattelien, hogy egy kis nyelvtant erőltessen mondanivalójára. -
ahogyan a régiek gyakorolták. Vagy legalábbis - tette hozzá - nem
sikerült. Nem jött össze, tudjátok. Nostradamus meg csomóan. Nem oké."
"Nostradamus?" - kérdezte a hallgatóság.
"Én nem is tudtam, hogy alkimista volt" - mondta valaki.
"Azt hittem, valami látnokféle" - mondta más.
"Azzá lett - mondta Arthur a hallgatóságnak, annak különböző tagjainak,
akik kezdtek kissé összemosódni és megrövidülni -, mert nem jött be az
alkimizmus. Tudhatnátok."
Elragadta és meghúzta sörét. Azt, amit nyolc éve nem kóstolt.
Megkóstolta, majd ismét megkóstolta.
"És mi köze az alkímiának - érdeklődött a társaság egy része - a
súlyvesztéshez?"
"Örülök, hogy megkérdeztétek - mondta Arthur. - Nagyon örülök. És én
elárulom az összefüggést a... - megállt. - Azok között a dolgok között.
Az említettek közt. Elmondom."
Megállt, és irányítani kezdte gondolatait. Olyan volt, mint a tankhajók
három-pontos fordulása az Angol Csatornában.
"Felfedezték, hogyan kell a hájat arannyá változtatni" - mondta
összefüggéstelenül fecsegve.
"Viccelsz."
"ó, igen - mondta -, nem - javította ki magát -, így volt."
A hallgatóság kételkedő részéhez fordult, tehát az egészhez, és hát
eltartott egy darabig körbecsavarodni.
"Voltatok ti valaha Kaliforniában? - követelődzött. - "Mit tudtok
arról, mi is folyik ott?"
A hallgatóság három tagja állította, hogy volt, és hogy hülyeséget
beszél.
"Nem láttatok semmit - makacskodott Arthur. - ó, igen!" - tette hozzá,
mivel valaki felajánlott még egy kört.
"A bizonyíték - mutatott magára, és csak pár ujjnyit tévedett - a
szemetek előtt áll. Tizennégy óra transzban - mondta - egy tankhajóban.
Transzban. Tankhajóban voltam. Azt hiszem - tette hozzá egy
gondolkodásteli szünet után -, ezt már mo ndtam."
Türelmesen várt, míg a következő kört kiosztották. A következő
történeteket szőtte agyában, és azok mintha egy tankhajóhoz
kapcsolódtak volna, amelyet a Sarkcsillagtól kellett eljuttatni a Mars
és a Vénusz felezőpontjához, és éppen el akarta mesélni őket, amikor is
elvetette az egészet.
"Sokáig - mondta helyette - tankhajóban. Transzban." Körülnézett a
hallgatóság különféle részein, hogy meggyőződjön róla: figyelemmel
kísérik.
újra kezdte.
"Hol is voltam?" - kérdezte.
"Transzban" - válaszolta valaki.
"Tankhajóban" - egészítette ki egy másik.
"ó, igen - mondta Arthur -, köszönöm. És lassan - nyomult tovább -,
lassan, lassan, minden súlyfelesleg... átváltozik... ööö -
hatásszünetet tartott - bőlara... bőralali... bőtarali - levegőszünetet
tartott - bőr alatti arannyá, amely műtéti úton eltávolítható. Pokoli
volt kijutni a tankhajóból. Mit mondtál?"
"Csak a torkom köszörültem."
"Csak a torkát köszörülte" - erősítette meg a társaság jelentős része
mély morajlással.
"ó, igen - mondta Arthur -, rendben. Aztán elosztottuk... - számítási
szünet következett - ötven-ötven százalékban az alkimistákkal. Jó kis
pénz!"
Végiglengette fejét a hallgatókon, de ezzel sem oszlatta el a
kételkedést a zavart arcúakban.
"Sőt! - követelődzött -, megengedett a pofáraesés?"
Barátságos kezek segítették haza. "Figyeljetek - tiltakozott, amint a
hideg februári szél megrengette arcizmait - Kalifornia pillanatnyilag
teljesen betelepült. Meg kell néznetek, olyan, akár a Galaxis. úgy
értem, van élet. Meg kell néznetek, olyan, akár az élet. Ezt tudom.
Pofára ejtő. Adjatok nyolc évet, mondtam. Remélem a harmincéves kor nem
jön megint divatba, mert akkor kidobott a pénz."
Elhallgatott egy ideig, amíg a barátságos kezek tovább segítették
hazafelé.
"Tegnap kaptam - motyogta. - Nagyon, nagyon, nagyon örülök, hogy itthon
lehetek. Vagy valami hasonló helyen."
"Egyáltalán nem hiszem, hogy ott járt - motyogta valaki más. - Nem
tudom, hol lehetett. Azt se, hogy mi történt vele."
Kis alvás után Arthur felkelt, és kicsit körbemotozta a házat. Kicsit
lehangoltan tette, eltájolta az utazás. Nem tudta, hogyan találja meg
Fenny-t.
Ült és az akváriumra meredt. Megtapogatta újra, és annak ellenére, hogy
vízzel és egy bábelhallal volt tele, amely eléggé lehangoltan
bugyborékolt, még mindig olyan megbabonázóan csillogott, mint korábban.
Valaki megpróbálja megköszönni - gondolta. Azon tűnődött, hogy ki és
mit?