Fejezet: 8
Arthur felkelt és csodálatosan érezte magát, mesésen felfrissültnek,
élvezte az otthonlétet, feszítette az energia, és szomorúan fedezte
fel, hogy éppen február közepe volt.
Szinte táncolt a hűtőszekrényhez, amiben legalább három szőrős dolgot
talált, tányérra rakta őket, majd két percig feszülten figyelte. Mivel
ez idő alatt nem tettek kísérletet az elmozdulásra, elnevezte őket
reggelinek és megette. Leölték benne a kóros üresség érzetét, amit ő
anélkül gyűjtött be, hogy tudta volna: néhány nappal azelőtt, a
flargathon-i töltőállomásnak köszönhetően - amely alap esetben a
nyugati rész fél populációját pusztítja el -, megvakult a másik fél, és
a maradék csíramentes kedélybeteggé változott, így alapvetően jól járt.
Erősnek, egészségesnek érezte magát. Életerőtől duzzadóan eltisztította
a postai szemetet egy ásó segítségével, aztán egy macskatetemet is.
Amint ezt tette, a telefon megszólalt, de ő hagyta csörögni, míg el nem
halt hangja egy pillanat csöndjében, tisztelettelien. Ha valami
fontosról van szó, úgyis visszahívják még.
Lerúgta a sarat talpairól és bement.
Néhány fontos levél is volt a postai szemétben - néhány tanácsi ügyirat
három évvel korábbi dátummal, a lerombolással kapcsolatosak, és mások
tájékoztatólag egy autópálya építésével kapcsolatos közvélemény-kutatás
eredményéről; továbbá volt egy régi levél a Zöldektől, az ökológiai
elnyomócsoporttól, akikkel alkalmanként együttműködött - a segítségüket
kérve a delfinek kiszabadításához fogságukból -, és néhány barátoktól
érkezett képeslap bizonytalanul rótta fel, hogy mostanában nem
elérhető.
Összegyűjtötte őket egy "Teendők" feliratú kartondossziéba. Mivel
életvidámnak és dinamikusnak érezte magát az adott reggelen, még egy
"Sürgős!" felszólítást is rábiggyesztett. Kicsomagolta törülközőjét meg
még néhány apróságot a műanyag szatyorból, amit a Brasta kikötői Mega
áruházból szerzett be. Az oldalán álló jelige centauri nyelven írott,
gondosan elkészített okos szójáték volt, tökéletesen lefordíthatatlan
bármely más nyelvre, ezáltal értelmetlen egy adómentes űrreptéri bolt
számára. A szatyron volt továbbá egy lyuk is, ezért eldobta.
Hirtelen észrevette, hogy valami másnak kellett kiesnie a kis
űrsiklóban, amely a Földre hozta, és kedvesen kitette az A303 mellett.
Elveszítette az űrviselt, megtépázott dolgot, amely utat mutatott neki
a hihetetlen mennyiségű űrben, amin átutazott. Elveszett a Galaxis
útikalauz stopposoknak.
Hát - mondta magának -, most már tényleg nem lesz rá szükségem.
Telefonálnia kellett néhányat.
Elhatározta, hogy hogyan fogja leküzdeni az ellentmondások zavarát,
amiket a visszaút okozott, amiken pofátlanul túltette eddig magát.
Felhívta a BBC-t, és azt kérte, hogy kapcsolják a főnököt.
"ó, hello, Arthur Dent vagyok. Figyelj, bocs a hat havi kimaradásért,
de meg voltam őrülve."
"ó, ne aggódj. Valami ilyesmire számítottam. Itt mindig megesik. Mikor
számíthatunk rád?"
"Mikor olvadnak ki a sündisznók?"
"Szerintem valamikor tavasszal."
"Röviddel azután."
"Rendicsek."
Átforgatta a Sárga Lapokat, és felírta a felhívandó számokat.
"ó, hello, a Régi Elms Kórházhoz van szerencsém? Igen, csak azért
hívok, hogy megtudjam, válthatnék-e egy szót Fenellával, vagy...
Fenella - jó ég, de buta vagyok, legközelebb a saját nevem is
elfelejtem, ööö, Fenella - hát nem borzasztó?
Páciensük, sötét hajú lány, az elmúlt éjszaka..."
"Attól tartok, nincs bent Fenella nevű."
"ó, nincs? Persze, Fionát akartam mondani, mi csak Fen-nek hívjuk..."
"Sajnálom, visszhall..."
Katt.
Hat beszélgetés a vázolt sorokkal kikezdte a jókedvét, dinamikus
optimizmusát, és elhatározta, hogy mielőtt teljesen becsavarodik,
balhézik egy jót a kocsmában.
Egy csapásra tökéletes ötlete támadt arról, hogy a megmagyarázhatatlan
vadságot hogyan fejtse meg, füttyentett magának, majd kitolta az ajtót,
amely előző éjszaka jól megijesztette.
"Arthur!!!!"
Mosolyogva pislogott az elhomályosult szemekre, amelyek őt bámulták a
kocsma sarkából, és elmesélte nekik, milyen kellemesen telt az ideje
Dél-Kaliforniában.