Fejezet: 3
A következő két teherautót nem vezette Esőisten, mégis ugyanazt tették.
Az alak vánszorgott, talán még inkább küszködött előrefelé, míg újra
nem kezdhette az egészet, az áruló, elhagyott vízcsomaggal.
Egy idő után az eső kezdett alábbhagyni, és a hold ezt figyelemmel
kísérte a felhők alól.
Egy Renault hajtott el mellette, és a sofőr fanatikus, összetett
jelzéseket tett a vánszorgó alakra, utalva ezáltal arra a tényre, hogy
normál körülmények között felvette volna, és most is csak azért nem
tette, mert nem abba az irányba tartott, mint ahová az alak
kívánkozott, bármerre is volt az, és bizonyos volt abban, hogy az alak
ezt akceptálja. A jelsorozatát egy mosolygós hüvelykujj-felmutatással
zárta, mintha csak azt akarta volna mondani ezáltal: reméli, hogy jól
érzi magát a hidegben, majdnem teljesen átázottan, és legközelebb is
ott szeretné látni.
Az alak tovább vánszorgott. Egy tovahajtó Fiat a Renault hagyományait
követte.
Egy Maxi haladt el az ellenkező irányból fénykürtjét villogtatva a
lassan cammogó alakra, amit vagy "helló" - nak szánt vagy "bocsánat,
más irányba megyünk" - nek vagy "nézd már, valaki ott van az esőben, és
valószínűleg elment az esze" -nek, ám ez kideríthetetlen maradt. Egy
zöld csík, ami a szélvédő tetején mutatkozott, bármilyen üzenetet
hordozott is, az Steve-től és Carolá-tól származott.
A vihar teljesen elcsendesedett, és a mennydörgés, amely a dombok mögül
érkezett, olyan hatású volt, mintha valaki azt mondaná : "És még
valami...", és ezt húsz perccel a bebocsátás után tenné alulmaradva a
vitában.
A levegő kitisztult, az éjszaka hűvöslött. A hang igen jól terjedt. Az
elveszett alak elszántan dideregve elérte a pontot, ahol az út balra
fordult. A kanyar irányával ellentétesen egy jelzés állt, amihez
gyorsan odasietett, lázas kíváncsisággal tanulmányozta, és éppen csak
tovább sodródott, amikor egy újabb autó hajtott el mellette.
Meg még egy.
Az első figyelemre sem méltatta, a második jelentéstelenül villogott.
Egy Ford Cortina csúszott tovább blokkoló fékekkel.
Himbálódzott meglepetten, ezért az alak a derekára kötözte a csomagját,
és egyenest az autóhoz sietett, de az utolsó pillanatban a Cortina
kerék-csikorgatva, mulatságosan felgyűrte a vizes aszfaltot.
Az alak lelassult, és megmerevedett elveszve, lehangoltan.
Mivel lehetősége nyílott rá, másnap a Cortina vezetője kórházba
látogatott, hogy kivegyék a vakbelét, ám egy mulatságos félreértés
következtében a műtős a lábát amputálta ehelyett, és mielőtt a
tényleges vakbélműtétre sor kerülhetett volna, a gyulladás szórakoztató
mértékben súlyosbodott igazi perforációvá, és onnantól ennek
megfelelően is kezelték.
Az alak vánszorgott.
Egy Saab blokkolt le mögötte.
Letekeredett egy ablak, és egy barátságos hang szólt ki: "Régóta
gyalogol?"
Az alak arrafelé fordult. Megállt, és megragadta az autókilincset.
Az alak, az autó és annak kilincse egyformán a Föld nevű bolygón
tartózkodtak, egy olyan helyen, amelyről a Galaxis útikalauz
stopposoknak két szót jegyzett le: "Jobbára ártalmatlan."
A férfi, aki ezt a feljegyzést készítette, a Ford Prefect névre
hallgatott, és ebben a pillanatban távol tartózkodott az ártalmatlan
világtól, messze ült egy ártalmatlan bárban, és vakmerően zűrzavart
keltett.