Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                 Fejezet: 3


   A következő két teherautót nem vezette Esőisten, mégis ugyanazt tették.
   Az  alak  vánszorgott,  talán még inkább küszködött előrefelé, míg újra
   nem kezdhette az egészet, az áruló, elhagyott vízcsomaggal.
   Egy  idő  után  az  eső  kezdett alábbhagyni, és a hold ezt figyelemmel
   kísérte a felhők alól.
   Egy  Renault  hajtott  el  mellette,  és  a  sofőr fanatikus, összetett
   jelzéseket  tett a vánszorgó alakra, utalva ezáltal arra a tényre, hogy
   normál  körülmények  között  felvette  volna, és most is csak azért nem
   tette,   mert   nem  abba  az  irányba  tartott,  mint  ahová  az  alak
   kívánkozott,  bármerre is volt az, és bizonyos volt abban, hogy az alak
   ezt  akceptálja.  A jelsorozatát egy mosolygós hüvelykujj-felmutatással
   zárta,  mintha  csak azt akarta volna mondani ezáltal: reméli, hogy jól
   érzi  magát  a  hidegben, majdnem teljesen átázottan, és legközelebb is
   ott szeretné látni.
   Az  alak  tovább vánszorgott. Egy tovahajtó Fiat a Renault hagyományait
   követte.
   Egy  Maxi  haladt  el  az  ellenkező irányból fénykürtjét villogtatva a
   lassan  cammogó  alakra,  amit vagy "helló" - nak szánt vagy "bocsánat,
   más irányba megyünk" - nek vagy "nézd már, valaki ott van az esőben, és
   valószínűleg  elment  az  esze" -nek, ám ez kideríthetetlen maradt. Egy
   zöld  csík,  ami  a  szélvédő  tetején  mutatkozott, bármilyen üzenetet
   hordozott is, az Steve-től és Carolá-tól származott.
   A vihar teljesen elcsendesedett, és a mennydörgés, amely a dombok mögül
   érkezett,  olyan  hatású  volt,  mintha  valaki  azt  mondaná : "És még
   valami...",  és  ezt húsz perccel a bebocsátás után tenné alulmaradva a
   vitában.
   A  levegő kitisztult, az éjszaka hűvöslött. A hang igen jól terjedt. Az
   elveszett  alak  elszántan  dideregve elérte a pontot, ahol az út balra
   fordult.  A  kanyar  irányával  ellentétesen  egy  jelzés  állt, amihez
   gyorsan  odasietett,  lázas kíváncsisággal tanulmányozta, és éppen csak
   tovább sodródott, amikor egy újabb autó hajtott el mellette.
   Meg még egy.
   Az  első  figyelemre sem méltatta, a második jelentéstelenül villogott.
   Egy Ford Cortina csúszott tovább blokkoló fékekkel.

   Himbálódzott meglepetten, ezért az alak a derekára kötözte a csomagját,
   és  egyenest  az  autóhoz  sietett,  de az utolsó pillanatban a Cortina
   kerék-csikorgatva, mulatságosan felgyűrte a vizes aszfaltot.
   Az alak lelassult, és megmerevedett elveszve, lehangoltan.
   Mivel  lehetősége  nyílott  rá,  másnap  a  Cortina  vezetője  kórházba
   látogatott,  hogy  kivegyék  a  vakbelét,  ám egy mulatságos félreértés
   következtében  a  műtős  a  lábát  amputálta  ehelyett,  és  mielőtt  a
   tényleges vakbélműtétre sor kerülhetett volna, a gyulladás szórakoztató
   mértékben   súlyosbodott   igazi   perforációvá,   és   onnantól  ennek
   megfelelően is kezelték.
   Az alak vánszorgott.
   Egy Saab blokkolt le mögötte.
   Letekeredett  egy  ablak,  és  egy  barátságos  hang  szólt ki: "Régóta
   gyalogol?"
   Az alak arrafelé fordult. Megállt, és megragadta az autókilincset.
   Az  alak,  az  autó  és  annak  kilincse  egyformán a Föld nevű bolygón
   tartózkodtak,   egy   olyan   helyen,   amelyről  a  Galaxis  útikalauz
   stopposoknak két szót jegyzett le: "Jobbára ártalmatlan."
   A  férfi,  aki  ezt  a  feljegyzést  készítette,  a  Ford Prefect névre
   hallgatott,  és  ebben  a pillanatban távol tartózkodott az ártalmatlan
   világtól,  messze  ült  egy  ártalmatlan bárban, és vakmerően zűrzavart
   keltett.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.