Fejezet: 1
Az este korán sötétedett, ami az év ezen időszakában normálisnak volt
mondható. Az idő hideg volt és szeles, ami szinén megfelelt a
normálisnak.
Esni kezdett, és ez teljesen normális volt.
Egy űrhajó landolt, és ez nem.
Senki sem láthatta, leszámítva néhány látványosan buta négylábút,
akiknek a leghalványabb fogalmuk sem volt arról, hogy mit kezdjenek az
egésszel, vagy, hogy mit kellene tenniük vele: megenni vagy mi... így
azt tették, mint mindennel, amitől menekülni próbáltak: hirtelen az
egymás alá való rejtőzködést kezdték gyakorolni, ám ez sosem jött össze
igazán.
Az objektum kicsúszott a felhők közül, láthatólag egyetlen fénysugáron
egyensúlyozva.
Bizonyos távolságról ijedten vehetted volna észre a villámló
viharfelhők közt, ám közelről szemlélve furcsán gyönyörűségesnek
találtad volna - egy szürke űrsikló elegánsan kidolgozott fomában:
egészen kicsike.
Persze, senkinek sem túl könnyű elképzelni egy meghatározatlan méretet
vagy formát, ekképpen mindenkiben más fog kialakulni, de ha a legutolsó
Közép-Galaktikus Népszámlálást veszed alapul, mint pontos útmutatást a
statisztikai átlagoláshoz, bizonyosan kitalálnád, hogy az űrsikló hat
ember számára adhat helyet, és igazad lenne.
Egyébként bizonyosan jó képzet alakult ki benned. A Népszámlálás, mint
általában egy felmérés, szemtelenül sok pénzbe került, és nem mondott
senkinek semmi olyat, amit még nem tudott - kivéve, hogy a Galaxis
lényeinek átlagban 2,4 lába van és egy saját hiénája. Mivel ez nem volt
teljesen igaz, végül az egész kimutatás úgy, ahogy volt, a szemétben
landolt.
A sikló leereszkedett és csendben maradt.
Egy fedélzeti nyílás tárult fel. Rövid mozdulattal egy lépcső oldotta
ki magát.
Fény tűnt fel a nyílásban, csillogóan nyújtózkodott az éjszaka
nedvességében árnyékokat sodorva magával.
Egy magas alak körvonalazódott, körülnézett, meghátrált, aztán
lesietett a lépcsőkön egy bevásárló-szatyorral a kezében.
Megfordult és hirtelen intett egyet a hajónak. Az eső már patakzott
hajszálai közt.
"Köszönöm - mondta -, köszönöm szé..."
Félbeszakította egy éles mennydörgés. Felnézett aggodalmában, és
válaszképp egy hirtelen támadt gondolatára gyorsan turkálni kezdett a
műanyag bevásárló-szatyorban, aminek az alján egy lyukat fedezett fel.
Nagy betűk álltak az oldalán, amik kiolvasva (bárki által, aki ismerte
a centauri ábécét) ezt jelentették: ADó-MENTES MEGA-ÁRUHÁZ, BRASTA
PARTJA, ALPHA CENTAURI. ÉREZD MAGAD AKÁR EGY HúSZ-MÁSODPERCES ELEFÁNT
EGY UTÁLATOS ÉRTÉKKEL AZ űRBEN - UGASS!
"Egy pillanat!" - kiáltotta az alak integetve a hajó felé.
A lépcsők, amik elkezdték visszapréselni magukat a fedélzeti nyíláson
keresztül, megtorpantak, újra kioldódtak, és visszaengedték őt.
Másodpercek múltán ismét körvonalazódott egy ütött-kopott és foszlott
törülközővel, amit bedobott a szatyorba.
Intett ismét, felkapta a szatyrot, és szaladni kezdett a fák nyújtotta
menedékbe, míg mögötte az űrsikló megkezdte felemelkedését.
Villám csapott le az égből, és megdermesztette az alakot egy
pillanatra, aztán tovább sietett ösvény után kutatva, ami a fákat mély
lélegzethez juttatta. Az alak gyorsan keresztülvágtatott az ösvényen
megcsúszva itt-ott, védekezve az eső ellen, ami egyre növekvő
figyelemmel esett, mintha valaki rángatná kifelé az égből.
Lábai a sarat dagasztották. Mennydörgés zsémbeskedett a dombok felett.
Reflexszerűen letörölte arcáról az esőt, és tovább sietett.
További fények tűntek fel.
Ez alkalommal nem a villámok jóvoltából. Sokkalta szórtabb és
homályosabb fények, amelyek lassan elhaltak a horizonton játékutat
követően.
Ismételten megmerevedett a látványuktól, aztán megkettőzte lépteit
egyenesen a horizont azon pontja felé tartva, ahol észlelte őket.
A talaj kezdett lépcsősen emelkedni, és még két- vagy háromszáz yarddal
később egy akadályhoz vezette. Az alak megállt szemügyre venni a gátat,
és ledobta a szatyrot, mielőtt maga is leugrott volna a túloldalon.
Nagynehezen földet ért, amikor felé indult egy gép az esőn keresztül,
fényekkel pásztázva a függönyön át. Az alak hátrált, amint a gép
villámsebesen közeledett. Lapos, gumós alakja volt, akár egy
bálnauszonynak - fényes, szürke és legömböl yített, és borzasztó
sebességgel közelített.
Ösztönösen felemelte karjait védekezésképp, de csak egy adag víz csapta
meg, mielőtt a gép tovább hajtott, hogy beleveszhessen az éjszakába.
Hamarosan újabb fény villant az égben, ami lehetővé tette az út szélén
ázó alaknak egy szemvillanásnyi ideig, hogy a gép hátuljára írt
szöveget szemügyre vegye, mielőtt az eltűnt.
Hitetlenkedő csodálkozással olvasta: "A másik kocsim is egy Porsche."