Abrosz
Idomár
Diadalív-menet a boltív-közben
A szélhámosság határán
Megjött a kicsi, most itt csökevényesedik
Ha sokkal több minden van az ember jobb
Oldalán, akkor miért nem dől fel?
Megy az infó, lököm a sódert a csajnak:
Hidd el, lehet negyven éves a viszonyod
Karcsú, húszas korod ellenére, főleg
Ha beveszel engem az alkalmazásodra
Ha beidomulhatok a kezed alá
Mióta megtudtam, hogy állatszelidítő a
Szakmád, megvadultam
Jesus Fidgerald Kristusz szussz
Sajnos nem énekelhetek meg minden poént
Valahol egyszer még ki kell lyukadni
Sokat írok, hogy legyen majd mibe mit belemagyarázni
Pont úgy csinálsz, mint egy barom!
Szolgáltatnál valamit be? - próbálkozott velem a teve
S én összebarátkoztam a gondolattal
Hogy én milyen különböző dolgokat csinálok! -
Csodálkoztam rá a csodák csodájára
Ezt-azt, így meg úgy, de összehordok hitet, havat
Máris áll jézus krisztus, a télapó
De én nem kapcsolódtam rá a kapcsolataira
A telefon mással beszélt-et jelzett
Helyszűke a struktogramban
Bokán nyomott a dékánom, vezettem egy kerek retket
Ez itt a málhás tó? Miért üres benne a feketeség?
Kellene egy image nekem, nincs nálad egy kéznél?
Tavaszodik, előjöttek a Porschék, hidd el
Neked sem esne le az aranygyűrűd, ha kitágulna
Az ujjad, nekem meg az az orrom alá dörgölődző
Bors, hogy nem tehetem azt, amit nem akarok
Hadd ne mulass! Maradt még valami a leszből?
Ez most is az utolsó uzsonna, holnap nincs már
After shave, még ma kell megborotválkoznom
Vagy nem, félbeszakad most a vallási meggyőződésem
Neked van vízumod a pokolba? A paradicsom ízét
Jó időre, jó előre becsomagolták, csokiba vonták be
Harapjon hát a fűbe a dolgozó hajós-inas, nesze
Rád hagyom a Bounty-t
Légy intés
Miért nincs most úgy bedauerolva a szemöldököd
Mint a múltkor
Miért nincs rubinnal tele a köldököd
Mint a múltkor
Ne fenyegetőzz azzal az öngyilkossal
Szegénynek véres már a tarja, kihűlt benne a fém
Igazad volt, ezt hívták játéknak
Egyrészt a javából, másrészt a tűzzel
És az eredmény a lábad előtt hever
Levert a víz, győzött a tűz
Profán módon ég a pofám, bocsá...
Élet-feszély
Aki a virágot szereti...
Jobb, ha megkövezik a koporsód, mintha rothadó gazzal szórják be
Jobb, ha tenmagad vagy az egyetlen, aki
Tisztában van a saját lehetőségeivel és nem kérked
Alibi
Önző vagy! Hát mondd, kié lehet ez a vibrátor?
Írhatod az én nevemre, és persze, hogy nem nekem kell
Vagy otthon vagy ma este? Például háromig?
Addig bizonyosan beveszik otthon, hogy szórakozom
Tovább is jó ugyan, de csak ha hullarészegen tántorgok haza
Nálunk ugyanis szigorú a monotonitás, a vallomás következ:
Sokáig kerestem, s most végre megvan rólad a véleményem
És ha éppenséggel a milyenségére lennél kíváncsi: jó
Jómagam laphelyzetben vadállat vagyok, ki alkalomadtán szelíd
Csak akár a ketrecbe zárt medve, néha csonkítok csak kezeket
Senkinek sem tűnt fel eddig, hogy nem természetes közegem
A bezártság, hiábavaló hétköznap csak a sok hal
Ha a szabad vadászat élményétől megfosztottan tengek, lengek
Pont a végére
Az a nagy helyzet, hogy ha nem is én voltam
Az utolsó helyezett, és ekképpen nem én voltam
Az utolsó fejezet sem, azért nem lehetett okom
Panaszra, mert nem volt kinek tolmácsolnom
Nem volt egyetlen más nyelvet beszélő egyed
Aki gondolt volna egyet, majd megadta volna
Azt, ami megjárt: a tartozását
Rájöttem, hogy igazuk volt, és ekképpen nekem is
Valami rettetemes előfokozatom lett a
Hiánytalanságban
Ha ez nem is több a soknál, a kevésnél bizonyosan
Nem sokkal kevesebb, s az a tehetetlen - mert én
Kérem őket: tehetnek egyet - például szívességet
Lesipuska
Végre elegendő lett a hívő vevők száma
Degeszre ettem a szervezetem
Berúgtam az önzetlen döntetlenem
Srégen slendriánkodtam, bezárt a határidő
Volt még jobb is, meg több is, mindent
Egybevetve bizony jobb lett volna külön
El kellett volna valakivel cserélni a szabadidőm