Dolcse
Legott a légy ott
Pediglen jöttödiglen, libbenjél csak elébem
Állat jó gondolatok kezdenek párzani bennem
Segíthetnél rajtam, kiengesztelhetnél a palackból
Ez a tőr, amibe beszorultam, vállban kicsit piszok szűk
Jó hogy jössz, de akkor majd még jobb lesz
Ha elhúztod után az idő fölgöngyölíti
A hátrahagyott varázsszőnyeget
Egyszerű
Ragaszkodsz a kevés számúhoz, kiről úgy tartod: ismerős
Hálálkodó szavakkal tartod fenn kapcsolataid, leveleket
Írsz, kedveskedsz, kedvezel a szerencsének, mondd
Ha tényleg hatalmas vagy, miért félsz az árnyékodtól?
És én miért felejtettem el bevenni a Cavintonom?
Nőszerepben: a nő
Amálka egész jó análba
Ezt is tud, azt is tud, aki tud, az meg a
Tutyi-mutyi, pufi damaszkuszi nyuszi-puszi
Magának csúfjára jár a világ, kedves anyós
Ráadásul a bolondját járatja velem
Aki viszont nem is egy rossz csajka
De megsúgom a vészharangom baját
Leállt a fúrófej, a persely nem kap ma
Búzadarát, mióta csak képzett beteg vagyok
A kutya stimulál, kuszi, kuszi, égig érő
Sárkány, begerjedt a fülgyuszi
Kikészült a bőröm
Szex-objektum/a prioritás homloka
Valamennyire jónak kellett lennem, hiszen volt úgy, hogy
Túlfogyasztás jelentkezett, mert képesek voltatok úgy ragaszkodni
Hozzám, hogy... És a rokonok? Az én koromban?
Nem dicsekvésképp szólok, de nem szoktam dicsekedni
Nem fog rajtam az isten nyila sem, mert nem vagyok
Céltábla, és nem maradnak rajtam a jó formák sem
Az ember legyen büszke a múltjára, ha tud
Ha nem, akkor meg a jövőjére
Amikor a nyúlós, összetett évek között evezek el
Gondolatok kapcsolódnak össze, melyek együtt is maradnak
Azért nem alakítok ki veled kapcsolatot, mert tudom
Te jobban élveznéd, mint én, és ez ellen egész egyszerűen
Nem lehet segíteni
Búzaharmat vetélkedő
Hosszú a hajad, biztos lánynak néznek
Na, most jön a tévedés
Íme hozod a formád, és a fölfegyverzeted:
A fertőző az anyajegyedet, és az igen-igen
Nyúlós a könyöködet, amióta csak sportot űzöl
Pedig én bízom benne, hogy sosem éred utol
Amit levittél az előbb, ugye, az a vérnyomásod volt?
Lesoványodtál, lefogytak a hangszálaid
Ne keveselld az levegőt, ami nincs, az nem kevés
Virágzó karosszéria-bordély
Potenciális szeszélyforrás koromban
Kivételesen az én malmomba dőlt a víz
Egyedülálló, elvált élményben részesedtem
Kölcsön vett volt vonzalmam
Kezdtem magamat sehogy érezni
Mély benyomást gyakoroltam rajtad
Buzdítva butítja el az ember látását színetek
Aki beesik hozzátok, az puffan is egyet
Az ember az efféle piros lámpás helyek
Mellett elhaladva vagy becsukja a szemét
És fának ütközik, vagy komolyan kireped
Horpadni kezd a pénztárcája
Akadékos
Fogj hozzá valamihez, ami jó érzéssel tölt el
Amikor megtelítődtél végre a szokatlan
Megfoghatatlan fogalmával, minden viszonnyal
Komoly érdeklődésre tartogathatod a szádat, ugyanis
Ha kedved nyílna, beláthatnál a kilátásoktól kecsegő
Kecsege belsejébe, ahova cérnával lett bevésve
Hogy arra a kis kevésre, aminek most nézel elébe
Rászorult kis mondandó is, sőt, akár kedved is
Lelheted, de legalábbis keresheted a testnedvek
Cseréjében, orránál fogva vezetheted a lényeget
Akár, habár...
Kriszti
El vagyok feledékenyedve
Rámgyorsult a magánkabin, fülemben ragadt
Ennél fogva leépült a magán szabim
Maga olyan kínos - akarom mondani, csinos
Illetve ezt sem akarom mondani, de ez van
Szép taglaltak a végtagjaid
Gyere ide, beszéljük meg közösen egyszerre
Felváltva az aprópénzt, hiszen én nem kismiska
Vagyok, hanem a lesen lévő puskás, és nívós
Futballos, hiszen én gyakran berúgok
Te pedig a kényed kedve szerint meg menetrend
Szerint is el vagy kényeztetve
Tegnap láttam a jövőt
Minden reggel mintha veled találkoznék
Aztán valahogy mégse
Ne gondolkozz, idd csak az életet
Ne ismerd meg a mélyebb értelmeket
Szaladj ki az idő alól, kívánom
Hogy sose légy kíváncsi
Nekem földagadtak izmaim
Mikor elszabadult bennem valami
Te úgy hívnád: ösztön, én így hívom: állat
Majdhogynem képes vagyok meghatározni
Hogy majd hogy nem lesz jó