Kérdem én
Csöppnyi te
Mit féktelenkedsz, vízibusz?
Magas lenne az erkölcsiséged?
A jövő magasugrója talán?
Valahányszor kaputelefonálok
Te folyton feleselsz
Anyám, apám, ide gyertek
Kitisztelő szerep ám a laikus
Ki tudja, ha kimerevíti
Bajuszom a peronon
A szilvamag-bevonatom
Ki alá bevontatom
A kéjes, szerényes személyt
Lazítás, kölyök, lazítsál...
Most pont nincs mitől bemerevedni
Furcsa a te lelkivilágod
Önéleted számítóbb, mint a kalkulátor
Sajtos gavallér
Ez egy olyan amolyan...
Elég volt a lágy napokból!
Kővé sóbálvány? Dinnyére eperszósz?
Fél pohár kámfor!
Képzőművész vagyok, a tápláléklánc
Végét képezem, mint akkor, mikor
Ingerelni kezdett egy sorszám, aztán
Hormonkészlet-zavar közben
Ügyes-bokros teendőim közepette
Véletlenül éppen kikézbesítettek nekem
2 tonna sajtos gallért, amikor hirtelen
Szonár hangja csippant a szoláriumban -
Valami denevér süttethette magát a szaunában
Meghatódott a cipő-vakoló kanalam
Megnyaltam mind a tíz és fél ujjbegyem
Megteltem folttal: tarkabarka lettem
Visszaeső gólya
A körvonalaidat körvonalzókkal húzzák?
Összefésülted végre macskádon a tetveket?
Felelőtlenül nagy az önérzeted
Új jogarléced könnyedén söpri fel a teraszt
Te jól megrakott terrakotta lettél, kinek
Folyton táplálkoztatni kell tüzét
Nesze, itt egy fürt lőcs
Ózon rajz
Hízelgőnek találod a nyelvjátékom?
Jól fogyatkozik a napmeleg szeretetem?
Beindult az agyalapod talán?
Halántékod forróját nedves jéggel vigasztalod?
Na ne, Nena, csak nem azt akarod mondani
Hogy terméketlen tevékenységem elmarasztalod?
Netalántán tán talán? Csak nem de, vagy mégiscsak
Nemde akár a monda?
Mit tartogat a vaskalitka?
Mire elég az elégedetlenség?
Kikapcsolt a klipsz-záram a Deák fegyenc téren
A béketűrő politikus - ez most nem anakronizmus
És persze, nem súlyos, mégis áthágta a Vereckeit
Nehogy ezt a remekművet is nekem tulajdonítsad el
Mert már így is valami vaj van
Legyen benned tartás, tartsd a hátad
Ne kergess hiú ábrándokat, eleve elérhetetleneket
Apád normális volt, neked tehát volt kitől elütnöd
Én reggeltől estig azon vagyok, hogy jól informálttá
Tegyem magam, míg te csak a tányérokat taknyolod
El is határoztattam, hogy jeleket gravíroztatok a hátsó
Felemre ezzel a felirattal: így tartandó
Csikornya
Rabok legyünk vagy arabok?
Karpe Diána, élj a mámnak, kérlek
Élj a drága hamburgereken
Csak hogy rímeljen a dolog
Jobb, ha tapodtat sem maradsz meg
Sem veszteg a kalucsnid hiányában
Mert ennél jobb nem lesz
Az emlékművek ugyan hiába, de még
Megvannak a világháborútól délnyugatnak
És mi, mint mondottam-voltam
Még megvagyunk, mert miért ne?
Slussz placcs
Dugtál el hagymát? Megtalálod még?
Tudod, hogy ennyi még nem elég?
Kitetted a megkülönböztető jelzést?
Szirénke, szimultán szirénáztál szoprán
Szabadságodat szitálva szét?
Megkaptad az üzenetem, beletetted
A katalán, szterán-vázas vázádba?
Tyűfa, csak nem vagy még mindig szűz?
Akkor bocs, de most mennem kell
Van ugyan trapéz szobám
Van ugyan trapéz szobám, de hány?
Négy fal között ugyanis
Én meg a kis bakfis amolyan uk-muk-fuck
Felkiáltással visszaesőn egymásnak estünk
Csakis ő, és csakis én
Négy fal között szeretkeztünk
Négy fal között, egymás mögött nyeltük
A sok szilvamagot
Holott legott kis vitát váltott ki velünk
Szervezetünk, kilóját ezerötszázért
Mert nem volt ez a dolog mindennapos