Valaha volt ilyen
Felhívás egy kerengőre
A virágnak megtiltani nem lehet, hogy locsoltassa
Magát, hogy követelje a begyembe beszívott vizet
Mikor találkozhatunk végre, hogy megbeszéljük
A rólad kialakult, a vaktában kialakult véleményem?
Tisztában vagyok vele, hogy úgysem értek egyet
Magammal, mióta rám szabadítottad az őrületet
Jobb, ha mégsem hiszel nekem, ahelyett, hogy
Egyszerűen csak nem, többé eléggé elégedetlen
Nem lehetek
Egy flaska borovicska, fiaskónyi fricska
Gurguláznak, zenélnek belsőmben a gének
Mióta beértem a fogadtatására utolérhetetlen
Szépségednek
Amikor megyek, mendegélnék
Legszívesebben veled közvetve azután
Mindig egy jót... henyélnék
Cukkini
Emlékszel, mikor azt mondtad, hogy szeretsz
Mert én már nem emlékszem...
Van ennek valami köze a jóhoz, mert hogy
Ránézésre nem sok, az egyöntetű
Annak ellenére megbillentem, hogy nem én voltam
A mérleg nyelve: jótékonyan hatott rám a
Kártékonyak iránt érzett irigységem
Fel is mértem, én minden alkalomra jól vagyok
Lehet tőlem idézni úgy a jót, akár a rosszat
S mindezt bármilyen vonatkozásban
Léteznek szellemi régiók... A szeretek és gyűlölök
Az első, és még sok szerelmi fordulat követi a fent
Említett szellemit
Életed végéig lovagolhatsz, mindhiába
Ez itt az igazi, az egyetlen dogma
Ne higgy el semmit, ha kell, cserébe felfüggesztelek
A gravitációra, de tanulj jóember, mert
Jó ez a tök, tök jó
Én és a nagynénéd
Ének, te is énsz, és én még táncolok is
Nem fő orromban az égett nagynénéd bűze
Sok jó ember kis mértékben üti egymást
Ellenségekké barmulnak el
Fru-fru, hogy neked milyen daliás, délceg
Lófarkad van, és milyen vastag ez a
Rhino - cérna, a gigász a folsav-triász
Véletlenül úgy állt a lábad, hogy hasra estem
Váratlan ösztönöket keltettél fel bennem
És ha a királyt a hideg rázza ki?
5%
Áporodottan puha, balzsamos selyem a nagy
Aki iránt hirtelen fellángolt a szimpátiám
Aki a földgolyóval flipperezett egykoron
Aki igyekezett térfogatával arányos mennyiségű
Levegőt kiszorítani, aki végső soron én voltam
Kincskereső kis kec-mec
Ó, te rémesen szép hableány, könnyelmű voltál!
Szemed fényvesztő pillája egyből zsebre vágott
Nem volt ugyan felhatalmasodásom, de mégis rögtön
Szájon ragadtalak - nem is következhetett más
Önkielégítő gondolataimból, mert te egész egyszerűen
Eget verő jelenség voltál ott, ahogy
Végül is úgy határoztam, hogy ez így van rendjén
Megértettem, hogy véletlenül félretévelyedtél
Ténfergésed közben, s én önnön nekem
Snassz, spenótszínű szemeim beteltek a látványodtól
Rögvest kiérdemelted a kegyelmem
Már nem vártalak meg, de azért te is befutottál még
Holnap megint számot tarthatsz egy kis hálámra
Szórakoztató kultúripar
Hölgyem, maga házasságszédelgő kisiparos
Ne tessen már így csinálni, különben fogom magam
És megyek egy kicsit... Élményszámba, hiszen
Éppen klasszul vannak a látás-iszonyok
Egymás hegyibe-hátába érnek
Tudom, hogy ennyi már nem elég
Be is szórják magukat pacsurival
Egyesek már most büdösek
Kitermeltek pár gyereket
Én reméltem, hogy jól sült fel a dolog
Kiboríték
Lábam is van, nem is egy
Kiújuló szőrszálaim hasogatom éppen
Magamra húzom jégtakaróm
Megvan még a lány? Megvolt egyáltalán?
Most aztán jól megkérdőjeleztelek
El kell mondjam, gondviseltté tettél
Rájöttem, hogy te találtad ki az én életem
Tudtam, hogy ezt nem bízod a vérebemre
Az orrcimpámnál fogva rángattál
Pedig igazából én csak azt akartam tőled
Hogy mindig lehessen valami, amit hívhatnánk
Így: folytatás
Végtelenített igények
Gólya, gólya a gerinced
Olyan klassz a formád, olyan formás
Élek - haldoklok érted - miattad
Tűzközelben vagy, ha ölelkezel
Együtt vonulsz félre, aztán meg talajt versz
És leoltod a hálószobám
Hálával hímzel, hímmel-hámmal
Hízásnak indítod rajtad legeltetett szemeim
Arra kérlek, legyen ez mindig pont ebben
A sorrendben, ne változtass semmin, mert
Abból problémák nőhetnének szárba
Azt hiszem tartok egy kicsit neked