Bővített ütemben
Depardieu effektus
Beindult bennem egy csapat harag
Csoportosan, végszóra, önként és dacolva
Nem tudtam, hogy a Kisüsti kisüti a szemem
Hogy az Egri Bikavértől ingerel a vörös alsónemű
Hogy a Szürke Baráttal jó barátságban lehetek
Hogy hét puttonya van a tokaji szúnak
S ezért percről percre percegnek, elröppennek az
Órák, bódultságommal egyenes arányban
Nő az engem körülvevő ingyenes szépek száma
Csak már azt nem tudom, ki az, kivel még bírnám
Akivel nem voltam, akinek létét még kibírnám
Pedig ha volt okom inni, hát az az volt, hogy
Valakit megskalpoltam egy előző ugyanilyen
Alkalommal, s most feledném...
Bezárult az ördögi kör, kezdődik minden
A közepétől
Ope-retek
Egyetlen disznóhajcsárom, hogyan
Kanászodhattál el, hiszen itt minden olyan
Olaszos: félig jó, félig nem, s hogy neked
Melyik felét mutatja éppen, az egy dolog
Én saját tulajdon nyelvemmel kötődöm
Szülőhazámhoz, s ez éppen elég bajt okoz
Kérlek én, töltsd ki a vényt, a megelégedvényt
Leléphetsz, mert most nekem is inkább csak
Lézengeni támad a kedvem
Standard Orchesta
Feltör fogamból a mész, mikor kiadja a zenész
Magából a mások tudományát, vagyis saját
Okkult hozományát, a betárazott tárházat
A múzsába csomagolt innovációk párlatát
A gyenge utánzatot, a non-kreativitást
Giorgia
Szerelmes vagyok valakibe, akit nem ismerek
Sosem láttam, mégis meghatódtam érzelemdús
Hangszálaitól, szenvedőképes magatartásától
Értékesnek találtam a vele való foglalkozást
Most hallgatózok, élvezem a hangok alá eldugott
Állandó fájdalmat, a szenvedést
Szakadj meg, ó, érző kebel
Ugyan nem tudok róla sokat, mégsem vagyok
Kíváncsi egyébre, sem a magánéletére, sem
Tetteire, hétköznapjaira, csak egy dolog kell nekem:
Az, hogy egyre csak érezzem, hogy élvezettel teszi
Amit, élvezettel hal meg percenként háromszor
Ez ám a teljesítmény, ez igen!
Operaária teória
Kígyót, békát melengettél a csöcsöd alatt
Fel is izgultak mind rendesen
Jobb, ha tőlem tudod meg azt, amit én mástól
Amikor itt vagy, mindig tudom, hogy gondoskodsz
Rólam, de mikor elmész, valahogy elfelejtem
Kiöntött a nyelvem, egy sima, egy fordított
Arányos vagyok talpalatnyi esélyemmel
Nem figyeltem oda, és eltökéletesedtem
Betörővé lett a fejem, és betört
Frivol fuvola
És most megnézzük két órában
Amit az előbb két percben láttunk
Felmerült valami, amiről tudnod kell:
Egy búvár - nézegettem tovább a fotóalbumom
Ez a csajom, itt éppen anyaszült szőke
Szép szelet karéj, nem mondom
Nem kényszeríthettem, hogy jól érezze magát
Mert nekem már miért is ne?
Ott nőtt a fejéből a szőr, ahol másnak nem szokott
És tessék-lássék csodát, elszólta magát odaát:
Adj uram katonát, hadd csillapítsam a háborút
Miért mindig pont velem esik meg az ilyesmi?
Buli van a fehér házban
Mutasd a hangodat, fordulj körben, hadd lássam
Mekkorát nőttél a szememben! Szembe a széllel
Egyre áramvonalasabb kopasz fejed, orrodtól
Erőteljesen felhúzódik a füleid és a halántékod
Mögé feszes arcpíred, ha meg nem sértelek
Sértetlen maradsz, hát légy hálás, hajolj meg
Előttem, a felfedeződ, Kolombusz Kristóf előtt
Alapíts Hollywood-ot tiszteletére, köpj fel egy
Sharon Stone-t, sokallj be a jótól, epekedjél
Vízitündér
Cibáld meg a pótmétert
Félberoppantották az eszmecserémet magammal
És a kicsi kerti körtémmel Terezinben, ahol olyan
Jó hőmérséklet uralkodik a nyilvános vécében
Hogy az embernek kedve támad állandóan ott
Vizelni át az életét, és ehhez afféle tüntetést kellett
Előidézniük, ami már 3 méterről a leghatásosabb
A hatágú Rózsaablakok szemszögéből köszönhetően
Most is rágnak belülről a bacilusok, tenyérbe mászó
Stílusban áradok ki, nyugi, általában nem mindig van
Ez velem így, csak főleg néha
Hüledezz, Balázska
Minden eladó, még a leégett bolt is
Ha összejön a sok beálló, felgyűlik a
Nép, én leszek, aki eláll az elmeneteltől
Mert tűzoltó leszek, s katona, vadakat
Terelő jogász; tüskét, bogarat hadonászok
Hordok majd kévébe, megkeresem magamon
A gombot, hogy kikapcsolódhassak