Flottul, flotta
Anyám asszony robogója
Kétkerekűnek hittél, mondd, nem láttad a papír-bizsergetőm?
Ha nem mozdulok, nem történik köröttem semmi sem
Ellenben ha...
Éltél te már meg másmilyen állapotot, mert bennem
Elfoglalta helyét a tartós, hallottam, hogy uralmaddal
Elfeledtél, de miért volt ez tulajdonképpen?
Én pillanatnyilag fellegvárakat kergetek
Kiesett belőlem egy időzóna, a nap időben lezárta a forgatagot
Halottaimnak mézes puszedli, no meg egy kis
Könnyed habcsók, mert undorom van már a cukortól is
A gordiuszi bog a kákán az, hogy messze van a Kárpát alja
És nem érthető az sem, hogy mitől zuhant meg annyira
Puff neki, túl vagyok rajtad is, ki lészen a következő?
Pedáns pedálozás
Aztán nekem ne essen bajod, ne essen nekem, mert az
Nem tenne jót az egészségednek... Tulajdonképpen
Már most igaz rám minden, ami később nem lesz az
Errefelé a hangszerelmes is könnyedén évül el
Egymásra való tekintettel pedig pont egymásnak való
A tekintetünk
Schöne Ungarische Vércse
Már ketten is ezt hazudtuk: addig már nem áll meg a világ
Sőt, még csak nem is fékez, erre egyszeriben vérbe lázadtak
Rotáló szemeid; kénytelenek voltunk kérni egyet álmaidból
Most második kérvényünk elévülésére várunk:
Találj ki egy időpontot, s még mielőtt elfelejtenéd -
Álljon meg a menet, mibe is egyezkedtünk meg?
Nem, szó sincs róla, hogy valaha is szó lett volna a némaságodról
Húsz, negyven, paplan
Ebcsont beforr, lóláb nem, hanem kilóg
Mióta defektet kapott a lovas kocsi
A kétesélyes porszívók közt
Lábnyoma kélt a vákuumnak
Áttetszővé lett a 3D-s szemüvegem
Három szóval ugyanaz volt minden
Nem kockáztatok, nem vagyok én Rubik Ernő
Te úgyis olyan jófej vagy hozzám, sőt, rám nézve
Hatalmas, többes hámot megmozdító jellegű
Együtt vettem ki veled a részem az elvonó-túrából
Együtt szoktunk bosszankodni is
Ne félj, amíg engem látsz, nem vakultál meg
Mit is ígértem meg neked? Mihez vagyok most sürgős?
Milyen mozgóképet vetítenek majd ma a filmszínházban?
Már még mit nem?
A terméketlenség jegyében
Az M7-esen hajtva rátértünk a tárgyra
Kellet az új anyag, az ilyen frissibe jellegű
Nem bírtam befékezni magam, illetve
Bírtam volna, csak nem akartam
Bosszúból elfelejtettél, megfeledkeztél
Rólam, és az útba veszítetted tekinteted
Éppen megijedtem attól, hogy kivénhedtem
És mégsem igazolódott be a félszem, mert nem
Zsákba cica, lehet egy véleménnyel több?
Úgy vélem, eresztesz, egyre laposabb itt a
Hangulat... Igazad van - kaptam a választ
De nem értek veled egyet - jött a vége
Hogy lehet ilyen meddőn vitatkozni?
Szívem szép ürügyét
Az az igazság, hogy nekem tiltja a hallásom
A madárcsicsergést, valamint a monogám manökenek
Hála-zaját, mert azoktól meg lehet életvidámodni
Döbbenet
Sajnálom ezt a lányt
Annyi változás állt már bele az életébe
Hogy még esélye sem volt, így nem is
Tehetett szert saját, szilárd véleményre
Ezen alkalommal sem sikerült személyes
Kontaktust teremtenünk, igaz, ő nem is akart
Rám kívánták fogni, hogy én vagyok az
Aki őt elviseli, pedig sajnos nem ez volt A nagy helyzet
Címmel-ámmal
Gyalázatos lett a vége, igazi fából vasparipa
Tönkretette ez a szedte-vette, és ez bizony
Anyagilag nagy fejsze; mikor megmondta a
Végét, az úgy ért, mint derült égből a nokedli
Megszűnt benne a becsület, szitakötőbe se
Vett, kiszipolyozott, akár egy ceruza elemet
Most mi lesz, ha ez lesz később is?
Kék boríték
A nagy lelépések színterén ücsörögtem
Ott csúsztak el nemzeti nagyjaink
Makacs hideg lengte be a teret
Makrancos volt, akár egy hölgy
És mégsem kaméliás
Én voltam épp a nagyobb kutya
Akit hosszú lére eresztettek
Már nem is tudni, honnan
Verbuválódtam össze, de az bizonyos:
Nem Kossuth Lajos üzent értem
Éppen akadt egy kis végeláthatatlan
Dolgom, határoznom kellett egy 9
Méteres ugrásról, mert éppen jól
Nagyon jól ment már minden