Rump rázó
Kisstílű csavargó
A szerelem senkit sem szeret
Mi fáj, gyere beszélőre
Hozzájárulok a jó érzésemmel
Bár elmetszett az egyensúly-érzékem
Azért várj, míg fellázad majd a nap
Azért várj, amíg le nem ültetnek
Igen, igazad van, ő egy nő
És ezt jobb is, ha most figyelmen
Kívül marasztalod
De amit csináltál, az hagy maga után
Némi kivágnivalót
A hernyó tudja
Egy élet egy vallomás
Röpke, ritka, s ritka ha őszinte
Mert pojáca vagy te mind
Eredménytelen ellanyhulásod
Nem segít senki, mind tehetetlen
S a tetejébe még telhetetlen is
A férget faggasd majd, mi végül
Felemészt: volt-e benned fűszer
Vagy élettelen hús voltál mindig?
Vigyázat, omlásveszély!
Vidám ez az egész, akárcsak egyszer
S ha volt is már ilyen, én az idejét sem tudom
Nyomasztó, mintha belülről fakadna
Tő a test, a gondolatok szülőkútja
Porhanyós mivolta kiúttalan előítélet
S a nyamvadt bíra tán örömét leli, hogy elkárhoztathat
Könyör lenyomat
Hormon harmóniámban
Galambok szökkentek elő koponyám hátuljából
Vad, őrjöngő, süvítő sirályok
Sírni akartam, s tudtam: sikerülni fog
Mert boldogtalanság uralta keblem
S talán még inkább, mint bármi máskor
Tulajdonképpen
Mindenem megvolt, csak az hiányzott, ami nem
Pörgettem egyre, forgattam a világot
S lendülettel múlt el az élet
Ábrahánd
Ruhaszárító sötétben
Ruha nélkül altatnék
Képtelennek ígérkeznék
Fölhömpölyödni
A végső keverékben, A nemlétben
Csapó
Lágy rémálom
Vissza-, visszavágyom
Még néhanap
Még néha hold
És van itt egy kimoshatatlanul
Kis folt, egy csorba
A merő kanálon. Mert nem mer már.
Rőfszakállú serceg
Hogy ez a herceg milyen délceg!
És félszeg, akár egy seregély
Remélhetőleg azért még nem gay
Gyenge, akár az őszi négy
Ez csak a látszat
Vagy talán a hallatszat?
Hullalázas, de igazán
Ujjpercei sercegésre késztetik A serleget
Eskü alatt
Kávét a kivihez?
Forró feketével a zöldben?
Akképpen éppen én voltam a képben
Belemásztam, ahogyan egy tenyérbe
Szokás, de már joggal kérdeztem:
Meddig még? Segítség!
Mert te joggal mondtad:
Úgy néz ki
És csak erőltettük, mert érdemes volt
Két Grammy díjat is megért
És tudtuk: ez az egész érdekes lehet
És azt is: lehet, hogy sose lesz az
És igazunk volt
Képtelenül képlékeny
"Ahogy gombolod!"
Való és vigasz ez a fészer-kényszer
Ajjé, a ligetben szakszerű
Mert jelen vagy a jelenemben
Izgatóan hosszú üzenetet küldtél
Betépő a letéted
És népes az a lépes maci
De ugye csak képletesen
Amikor a test akar egy másikat
De hideg szél fúj, csak nem bolond lyukból?
Tegnapról Márta itt ez a lány, már most késik
De ez nem baj
Hogy ne érje szó a ház elejét, legjobb, ha a hátulján
Távozik majd el, mikor eljön a majdan
Addig is kellemes tartózkodást kínálok neki