Gonzó, az önző, öntörvényű
Oly rosszul vagyok
Már a csodák sem segítenek
Elgyengült bennem a csend
Távolról figyelem nyugtomat
Mert most lassan pereg a végtelen
Nincs is hová sietnie
Elkápráztat, megbolondít
Rosszabbá csúfít, akár egy állatot
Nézd, nekem nem tetszik a harmatos
Föld, a rikító zöld illata
Csak a tiszta, a fehér kell
A stabil, a jég, mi örökre megbénít
Ez, ami imponál, ő az értelem
Tán tovább tart majd, mint maga az idő
Nem szeretem az írásjeleket
Van itt egy kis Amerika
Mondd, nem kérsz egy falatot?
Félsz netalántán, hogy torkodon akad
Akár egy sosem létezett buborék?
Akárhogy is, van egy a tőmondat, van az úti cél
Csak maga a halál a kiút, ő az egyetlen menedék.
Az aluldíjazott
Próbálkoztam magamtól
Nem ment jól, hisz egyedül vagyok
Szép csak a hit, mit az évekbe öltem
Elpusztít majd mindent egy átok
Nem láthatok már semmi újat
Közönnyel terebélyesednek az órák
Elvállalhatnám a halott szerepét
De igazán, s főként szívesen
Nekem szülőhazám
Magyar vagyok, szóidomár, nálunknál a
Libikóka az instabilitás mértékegysége
Aki itt kopasz, annak általában rövid a haja
Vákuum-tisztítók feje szívózik a kezünk alatt
Csipkelődünk a malária-szúnyogokkal
Mengyelejev algoritmusok felhasználásával
Összekeresztezzük őket
Néma revolverek, 1 gigás winchesterek
Kihalt piszkavasak között élek
Sok itt a jóhiszemű áruló, aki elhiszi
Hogy jót tesz neki, ha mindenki a másét szapulja
Kajtatós kéjtársnőmnek
Ez igen! - akarom mondani, nem sok
Én ugyan nem vagyok egy megbocsátós
De amit művelsz, az felér egy sztriptízzel
Úgy festesz, akár az ördögöt
Mállik a tarkóm, hanyatt hámlok
Nem én szúrtam ki magammal, hanem mással
Felhagytam az elhagyásoddal
Eltelik még négy évem, mire neked öt
Képzett irodalmár
Egy kicsit szellemi ősöm is ő
Nyilván sokkalta rosszabb, lévén túlhaladott
Néha már bosszantó nála, hogy az az ember
Nem halt meg, hiszen sohasem létezett
Nálam ez egyszerűbb: soha sem létezett
Ridikül vonzalom
Mángoroljunk kicsit - célozgattam
Nem talált - kaptam a bőbeszédűséget
El vagyok én látva minden földi eperrel
Ingereltetve van a szemem és a szám
Beállhatnál eladósorba, én meg jól
Kiköltekezhetnék, kimehetnénk az
Együttel egyetemben a tettek mezejére
Fölöslegesen legyilkolhatnánk egy csomó
Virágot, akár a méheket a szél, beporozhatna
Minket az a jó szívű drogárus, felszabadulhatnánk
Gátlásainktól, levetkőztethetnénk bárkit
Persze csak csendben - hiszen senki sincsen ébren
Nehogy ránk vijjogjon a kikelet
Igen, az úgy nagyon kellemetlen volna, ha
Sutba kéne dobni a kútba fojtott eszünket
Achilles Force Fitness Center
Szobor a női alaknak a hozzá igazult markolatom
Levettem ugyanis minden méretet, tisztában vagyok
A kondíciókkal, fekvenyomáskor minden apró
Súlyváltozás bizonytalanságot hoz, képtelenné tesz
Azonnali erő-rekorrekcióra, arra, hogy visszavegyek
Mert én gyakran csak tolnám, nyögnék
De a változó súlyra nem alapozhatom edzéstervem
Tiszteljétek bennem a fiatalabbat!
Gyakorold a vallásod, sikerülni fog! Én jómagam
Büszke vagyok az Istenre, mióta felemelt fejjel csüng
Akarok én is egy olyan önmegvalósító készletet
Mióta állandóan közelednek egymáshoz az emlékeim
Mert az emberek megölnének, ha tudnák, hogy fiatal vagyok
Sorakozz
Sorba rendeztem lábaim, tanítgattam őket a díszmenetre
Elodáztam a lepihenés fogalmát, addig terveztem a
Lépdelést, amíg a bakancsok végleg el nem vásnak
Nem engedelmeskednek a végső elkopásnak
A franc bele, hát nem feljavult a minőségük?
Végső meleg
Hogy hová sietek? Be kell fejeznem, amit éppen csak elkezdtem, és
előszeretettel művelek; még mielőtt beköszönt a nyár, még mielőtt elfogy a
szívverésem