Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                  Fekvölődő


Számolj kicsit velem, mert én számítok rád

Volt  egyszer egy szám a napon: számos volt a nap - s ez nem volt nagy szám.
Láthatatlan   kelengye  tartotta  sakkban,  megsarkantyúzta  őt  a  megannyi
évszázad.  Velőtlent  -  jobban  tudom  -,  nem  igyekszik  teremteni, pedig
szeretné az egészet úgy, ahogy van, elfeledni. Számtalan kiugrási kísérletét
követően  fáradtsága  indokolttá  lett, most arra kérem: pihenjen meg, adjon
kis  reményt.  Vigyen  el  végre minden rosszat, vegye el a hőt, vonja meg a
fényt, mert a sötétségben könnyebben egymásra találhatnánk!



Zavar a relativitásban

Kérjük,  tüntesse  fel  a  kitüntetését, amit a tüntetésen kapott tüneményes
tevékenységéért.
A BC számlákat Krisztus előtt nyitották?
Az  még  a jobbik eset, amikor valaminek van valami értelme. Belecseperedtem
az  aranyláz elhalását követő időszakba. Időutazóként hajóztam át az időmet.
Biológiailag  férfivá  értem,  igaz,  különben is. Hiába, gondok csak adódni
szoktak,  kivonódni nem. Talán már a későbbiek korában sem dob fel, ha lehúz
az örvény.



Vízszínes

Ne   légy   kegyetlen,   egyetlenem,  így  még  a  végén  képes  leszek,  és
mindenekelőtt  nem  fázok  majd  eléggé.!  Mintha most megint hatna kicsit a
mindig  ható együttható. Hát nem megható? És én megint majdnem olyan rosszul
vagyok, ám nagy-nagy szerencsémre nem.



Penetrátor

Elnyűgöző,  meghengerlő,  sőt:  cuccos  egy  kicsit a téma. Északon a fej, a
kanárinak  folyton hitelezek. Mesterséges komolyság? Kell hozzá a messzemenő
játéktisztelet!  Kiaknázatlan a napfény bacilusölő hatása. Idegen alattam az
ágy,  nem  érzem  az  összetartozásunk.  A  keretek, amik között mozgok, már
régtől fogva nem tisztességesek. Számolva lett ugyan ezzel a lehetőséggel, s
meg  is  adta  a  magáét az álomkór. Álomkór? A legjobbkor! Hát igen: kicsit
talán magányos a lét, de legalább semmiképpen sem felemelő!



Konvertáltos

Azt  hiszem,  hogy  sejtem:  kérked  a kín, s közben nyikorog a gyomrom. Hja
kérem, félrebillentem alvás közben, s hát így nem éppen... tulajdonképpen...
de miért is akarok önnegációba bocsátkozni ismét?



A kelengye kalandja

Mi lehet a ma az aktuális szemét? Nem kap elég vért a nem. Nem nem, nem, nem
és  nem.  Pedig,  ha  a  kapásnál tartunk - lehet, hogy horgászidény van? -,
kaptam  tőled valamit zárt dobozban. Nem tudom mi az, mert még nem bontottam
ki.  Olyan  kíváncsivá  tettél,  akár egy hozzá nem értő hozzátartozó. Pedig
tudhatnád jól: én nem közösködöm a közönséges közösséggel.



A rezgőkorlát

Valaha  élt itt egy állatfaj, úgy hívták: emberiség. Legfőbb ismertetőjele a
fájdalom  érzete  volt,  s  minden  ebből  fakadó  jóindulat.  Kipusztulásuk
törvényszerűen ment végbe, s az egész azzal kezdődött, hogy pénzre váltották
érzelmeiket,  s  a  halál  abban  a  pillanatban  állt be, amikor már csakis
pénzért  volt  beszerezhető minden érzelem. S mert nincsen élet az elmenetel
után,  nincs ki ünneppé tegye azt a néhány gyászos évezredet, amíg végbement
a folyamat.



Topikus = témás

Most  jön,  aki  még  nem  holt. Az anyád hét szemit, de kellesz a bőrömnek.
Mindened kell, enyém kell, hogy legyen az általad érzett fájdalom is, és nem
csak  az  a  fajta,  amilyet én okozok. Dobd csak be a négy petákost, tartok
alád sekrestyét. Ez most egy párhuzam jel. Ja, és bocs az életkorodért.



Boldog anyák lapját

Azt!  Azta!  Hogy a te barátnődnek de jókora hasa van, láthatólag eredményes
volt az ondód. Ez igen, és mi a nem, a női?
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.