Hiányos nap
Ragaszkodott még, agya kívül maradt a világegyetemen. Ahogyan beszélt,
az nekem sokat előrevetített a gondolkodásmódjáról.
Az akarat szép szó
Milyen jegyben születtem? Kaparós sorsjegyben? Potenciális impotens vagyok
hát, valódi eseményforrás? Akkor ennek megfelelő, szakszerű, étteremszerű
bánásmódban kell részesülnöm.
Szószabad
Már majdnem kértelek. Nem voltam valami hűde nagyon állapotban, maximum a
nagyon minimum elvén. Látványod simogatás volt a szememnek, és mint mindig:
most is addig csináltam veled ugyanazt, amíg végre egyszer működött a dolog.
Randi
Pont váltakozó nagysággal benyomtam egy kerülőmondatot: kis ráhatást
eszközöltem. Meg kell mondjam, annyira készültem a találkára, hogy még a
cipőfűzőm is megmostam.
Húsz percig próbáltam kontaktust kieszközölni, és olyan ajándékot adtam,
amihez tíz lábujj megnyalása is kevés lehet. Aztán hirtelen ritka lettél.
Aszimmetrikus lábú bábu
"Ember bízz, és bízva hízzál!"
Nem hiszem, hogy hiszek, s nem tudni azt sem, hogy mi történt a levegővel.
Minden cseppje igaz. Előre issza mindenki, akár a medve bundáját. Talán ez
lehetne jelszavuk: Eszem-iszom, szánom-bánom! Aztán ahelyett, hogy
lecsitulnának, rendszeresen megváltoztatják a történelmet, ami ennek
köszönhetően maga a rendezett káosz.
Adózzunk az alkalomnak
Nem vagyok tipikus errefelé, nem kerékpározom zuhogó esőben. Vettem ugyan
vázát, ami anyagára nézve áttetsző, azt hiszem, Jézus kristályból van.
Ez egy rémálom
Van-e étel a halál után?
Nem hittem el, hogy én vagyok a te, hisz bennem nincsen önbizalom. őszintén
szólva most félálomról beszélek. A küszöbön fekszem, már nem is hideg. Olyan
vagyok itt, mint egy félredobott ló.
A csalfa, kiszipolyozó, aljas moslék felette az utolsó eseményszálaim,
fáklyákat tart minden, ami üdvözítő.
Fogalmam sincs miért, de valahogy gyűlölöm a fényt.
Egyen-tabu
A végső simítások valóban lapítások? Hogy érez egy halott?
Lehet, hogy még élek, lehet, hogy már nem. De ha életben vagyok is még, már
biztosan meghaltam.
Képtelennek találtattam mások céljával azonosulni, sajátomra meg még
lehetőségem sem nyílott.
El kell mondjam, minél több mindenem van, annál kevesebbnek érzem magam. És
folyton itt ez az érzés, ez az ítélet napja dolog - egy hangulat csupán,
valami felfoghatatlanul jó. Olyan, mintha egy végtelen film vége közelegne
érthetetlen lassúsággal. Felfokozott várakozásban a koffein-tabletták
altatólag hatnak rám. És hát ez itt az én mám, a mindig vége a sosincsben.
Már az is fáj, ami másnak bizonyosan örömöt okozna.
Megjött a konklúzió, döntöttem.
Úgy határoztam, hogy megölöm magam. Szép lassan, módszeresen. Igyekszem
minél több fájdalmat okozni magamnak, akarom az elviselhetetlen kínokat.
Azért jutottam erre az elhatározásra, mert rájöttem: a világ, az élet nem
eléggé kegyetlen velem, és ha nem vigyázok, egy szép napon még életben
maradok. És tulajdonképpen ez az egyetlen olyan dolog, amit nem akarok.
Adjatok tanácsot, melyik a jobb a rossz közül?
Hirdető
1. Olcsó miniszter májusi, metálzöld klímával hibátlan, vagy elcserélhető.
2. Hová lett a lóvá tett kezelőszervem?