Szindrómában
Felvonuló érték
Belepett a kedd délután. A hitemen megint kint lóg a tábla: Vigyázat,
omlásveszély!
Ne haragudj, de tényleg mi az, amit itt értékelni kell? Mettől meddig
pontozhatok?
Önvívó
Az anyja patáját, hullafáradt vagyok, de vajon mitől fárad el egy hulla?
Remélem, hogy nem hazudok: lehetséges az, hogy álmos vagyok? Miért mindig
velem történik a rossz? Azért, mert tudom, hogy tudok ártalmas lenni, attól
még nem vagyok az. Hideglelés van a túloldalon? És nincs beleszólás a
szombat délutánba!
Mi sikerült, és hogy hogyan? Lehet, hogy minden, lehet, hogy egytől egyig.
Akkor ez egy fél nap most, vagy egy lehet akár egy egész? (+K2Pí) Nem
használtam ki a súlyom, de hogy hiba volt, abban semmi kétség.
Megy a meccs:
Hálás üdvözlet mindenkinek, igyekszem morálisan felzárkózni, ösztönösen
boxolok. Feldúltam a szekrényem, valami megihletett, megilletődtem (olyan
ez, mint egy szerelmi továbbképzés). Gyakrabban írok érzelmeknek, mint a
történelemben megvolt, valós személyeknek, ti meg csak kultúrálódjatok a
magatok szintjén. Közületek ugye sokan dolgoznak közületekben? Mert, ha
jobban meggondolom, mindenki csak utánzat, kópia a sosem volt tökélyről. Nem
szeretem, ha az emberek olyasmit csinálnak, amit nem akarnak, dobom el a
billentyűzetet!
Sokat vártam az első randimra
Évítettél, Éva, elvetted tőlem azt, ami csak egy volt. Hízelegtél is persze,
mielőtt megvágtál kis pénzzel, meg már volt is néhány gyermeked, de attól
sebaj. Gyógyítólag hatott az együttlét. Hogyan is bókoltál?
"Állj meg, látni szeretnélek, fordulj körbe. Te kisportoltabb vagy, mint a
barátom, pedig ő Judo-zik."
És én. Na igen, még ez a mondat is visszacseng, holott én mondtam: "Csak nem
akarod már abbahagyni?"
Aztán akartad még, kerestél. De én megtalálhatatlanná váltam. A szeretetem
tehát nem kaptad meg, nem volt eléggé fertőző.
Ebből az egészből azt vonja le, aki olvas, hogy te kezdted. Pedig nem. Ez
volt az első mondat, amit én mondtam ki:
"Ráérsz ma vagy holnap vagy akármikor?" - és mint említettem, sokat késtél.
Már éppen el akartam menni.
Túlcsorduló érzelmek közt folyik a nyál
Nem azért mondom, de van egy-két korszakalkotó talányom. Persze semmi
konkrétumról nem számolhatok le. Nekem már csak akkor vannak érzelmeim, ha
felfokozom őket. A biztonság ugyanis nagy különbség. Kis ejtőzés ernyővel,
vagy akár anélkül, kis felelőtlenség, ugyanaz.
Hát te mit írsz oly sügéren?
Gyorsszolgálatot teljesítek. Ilyen életkor mellett nem nyílik esélyem másra.
Az ember csak idomítja magához az állatokat, magát meg az állatokhoz, de
valamitől nem igazán zökkenőmentes a dolog. Többségében kisebbségiek
vagyunk, ez lehet a baj.
És akkor hirtelen rámszólnak: Legyél nyugodtságban!
Ilyenkor most illik örülnöm?
Újra keverten
Hálás vagyok a tegnapért és a máért, ezen két napért éltem. Tudom, hogy hová
tettem a titkokat. Enyhén visszás érzelmek közt utálom magam, hisz csúnya
vagyok: magammal szemben, és egyáltalán. Én voltam a rossz is - igaz, nem
mindig szándékosan. Rohad rajtam a hús, dögöljek már meg! Olyan vagyok, mint
aki semmiről sem tud, amiről, s közben csinálom itt a skizofréniát. úgy meg
vagyok teremtve, hogy már az isten nem mos le a fogkeféről.
Művész vő
Én adok értelmet a fajtájukra nézve üres szavaknak, de nem rossz az átmeneti
sebességem sem. Karatés kedvemben vagyok, mosogatás közben el is törtem pár
poharat. Olyan vagyok, akár egy botanikus lelet. Beállítottságom az, hogy
később fekszem, s hogy egyedül-e vagy mással, az egy dolog.