Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                   Baljós


Egyforma hosszú ütemléptékkel

Nagy  emlékgyűjtő  hírében  állsz.  Kijöttél a térfelemre, leamortizálódtál.
Vegyed  már  észre,  hogy  mi  akarsz  lenni! Minden érzésedhez ragaszkodsz,
igyekszed  átélni  őket  ezerszer,  de  jól  teszed-e  ezt?  A  tekervényeid
hideghajszák.
Tartózkodtam kicsit a 4,5 alján, most ki vagyok egyensúlyozottan. Pedig lesz
a világvége, ha nem lenne, maga a fogalom se létezne.



Hegyibeszéd

Tiszteld  bennem azt, amit benned nem lehet. Akarj létezni te is a mában, ne
csak  jelen  lenni,  mert  így van ez még velem is. Oké, tisztában vagyok az
állapotoddal, azzal, hogy állapotos vagy.
Vagy  te  nem vagy elég hatásos, vagy én nem hatódom meg eléggé, de az előző
élmény  elnagyolt  volt. Megérdemeltél egy szeretetet, de azt hiszem, mégsem
az enyémet.
Kis  összetűzés  a  szarkeverés  után  - a pedagógiai tehetség kézzelfogható
rózsája ez.
Ha  valamiben  egyszer döntő álláspontra jutsz, azt végleg letudhatod. Ha én
is foglalkoznék ezzel a kérdéskörrel, rögtön lennének konzekvenciák - de nem
teszem, mert nem teszem.



Faggató

Föludvaroltak? Felszólítottak, hogy dobd magad terpeszbe? Ugye, így volt?
Hosszú  időket  húztam  le  melletted, főleg teérted, ritkábban miattam. Nem
akarok már jót tenni neked.
Valamit  biztos  csináltál,  mert  már  hetykén  lepörögnek  rólam a dolgok.
Felnőttem a felnőtt megoldásaimhoz, onnantól tudtam, hogy mit cselekszem.
- Fejedbe  ne  szálljon a szerencse, hidd el,  ez tényleg hihetetlen! Amikor
majd  nem  jön  össze,  szétmegy.  Szétesejti  az  illúziót,  amit  már- már
túlistápoltál,  és  túl is ápoltál. Mindig gondoltam, hogy a szerelmem erős,
de hogy egyszer szétszakadhat?!
...Nem értékelhető gondolatok közt megszaladt az öklöm. Szagoltam az agyadat
a  füleden  át,  igazi kalamajka volt, és én jól szórakoztam. Nevet adtál az
alázatodnak: "Üdvözöllek vissza" - igen, szép volt a ráközelítés.
Aztán  valahogy kitudódott, hogy letudtalak, és az is, hogy le lettél tudva.
Mert  ütköztek az érdekeink, oltári karambol keletkezett. Mindennek vége, de
valami továbbra is aggaszt: te küldtél be engem a pályázatra?



Elváltozás

Van egy olyan hely, ahol nem számít a nappal vagy az éjszaka, és ez a hely a
mélység.
Munkahelyem? A víz. Úszom, mint kacsa a nokedliben. Tényleg, ha az ember egy
csoda,  akkor  miért  nem  a víz alatt él? Miért jöttünk ki egyáltalán? Hogy
uszodákat építsünk?



A bőség avara

Lebabázott  a Mihaszna, most hogy hívjuk az újabbikat? Legyen talán Mihaszna
2?   Esetleg   kis  Mihaszna?  Nevezzük  mondjuk  ifjabb  Mihasznának?  Vagy
egyszerűen csak utódnak?



Leárnyékolt tekintet

Minden  jó,  ha  jó a vége, de sajnos az nem az. Sok utánajárás után tényleg
sokat  tudok  magamról.  Ha  úgy  gondolom,  örülök, ha nem, akkor meg úgyis
mindegy  -  ezt súgják az érdekes logikájú áramkörök, mert a beállítottságuk
hullakomoly.
Miért  is  akar  az ember sokat csinálni magából? És miért nem jó neki ehhez
egy daráló?
Ha  te tudod a választ, akkor te vagy az egyetlen. De javaslatom: nem szabad
kilógni a sorból.



Papucsból meztelenre egy fordulattal

Isteni  rossz?  Egyszer  egy?  Ingatlan?  Ingathatatlan? Vatikánnak gyűjti a
lóversenyt? Passz.



Díjazott kapcsolatok

Jó voltál, mikor kedveskedtél, mert nem vagy az. 
Megrövidültél  pár  pillanattal, az én javamra olvastál. Ott voltam veled az
időben.  Most  jön  egy óra, üres lesz, mint mindig. Akárhogy is tartod, oda
avagy vissza... a hiba akkor is a gének értékes része.
A  végcél persze értelmetlen mondatok generálása. Mitől hangolódtál úgy rám?
Ne éreztesd velem, hogy fontos vagyok, ha nem vagyok az!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.