Beolvasás
"Szkeptikussá váltam a sok laikus miatt."
Ha visszagondolok. Szerencsétlen jóga tanárom is csak visszhangozni volt
képes mások élményeit, én meg épp csak mindent meg tudok élni. Szegényben
annyi negatív erő munkálkodott, és az egyszerűsége nem jó értelemben volt
vehető. Agya nem uralta kellőképp a testét. Most már biztos vagyok benne,
hogy ő nem jutott el a meditáció 4. fokáig, ellenben én igen. A hetedikig
meg csak néhány igazi Buddha szokott, meg majd később esetleg én. (Aki itt
eldobja a könyvet, mert "hű de nagyképű ez az ember!", az megérdemli, hogy
tényleg ezt higgye. Valójában bennem a legmélyebb alázat uralkodik, a
túlzott felelősségtudatban elnyomott a személyiségem, csak épp túl sok
szimptómakapcsolatom van olyan idegsejtek között is, ahol általában senkinek
semmi. Még egy mondatot: nálam semmi sem spontán, semmi sem esik szét; ha
nem vagyok követhető, akkor valakinél még hiányzik pár kapcsolat.)
Újabban, ha bekapcsolom a Discovery csatornát néha, már sokkalta inkább
szórakoztatónak értékelem, mint tudományosnak. Csak az érdekel, hogy aki
valamit tolmácsol, az mennyiben saját élményként eszi, és hogy mit fogott
fel az egészből? Sajnos a szenzációhajhászság dominál a ráció felett. Persze
hallgatom a mondatokat is - lehetőleg jó szubjektíven, aztán szortírozok.
Néha elpöttyentenek egy-egy gondolatot, ami fölött elidőzhetnékem támad, ám
gyakrabban csak véletlenül, de még inkább nem tudatosan. Ez az a szint,
amivel az emberek hadilábon állnak.
Na és ott van az "Agykontroll" - brigád. Üzletnek nem rossz. És mire jó? Van
esély, hogy a százból, aki azt mondja, tud tudatosan álmodni, egy vagy kettő
már tényleg csinált olyat, ám azt sem tudatosan, hanem inkább csak
véletlenül. És hogy minél nagyobb horderejű legyen a dolog, igazi értékekkel
is megtűzdelik a tréninget: ha tudatosan irányítod az álmod, érezheted a
tehéntrágya bűzét, megtapinthatod (ellenben az életben ehhez még egy tehén
is kell), kilazíthatod a téglákat, meg átmehetsz rajtuk, mint egy
Canterburry kísérlet. Hát nem megható? Innentől már tényleg boldogok a lelki
szegények, mert ami megmaradt, azt hülyeségre pazarolják. És ekkor hallom,
hogy a mélyen hívők hogy felhörkennek, felszisszennek: gyógyíthatsz is! Nos,
igen, van ilyen képesség, de erről sikeresen terelik el a figyelmet.
Részemről? Állítom, hogy tudom, miről van szó, csak létezik magasabb szint
is. Mindössze egy túlfejlesztett agy kell hozzá. Nem sürgetem a visszaélést
nem mindennapi teljesítményeim felett, mert megéreztem a dolog kimenetelét;
sőt, igyekszem lassítani a folyamataim. Ezt a két mondatomat ajánlom
figyelembe:
...nehogy idő előtt tudjam meg, amit úgyis meg fogok...
...minden jó, ha jó a vége, de sajnos nem az.
Szóval egy ilyen élmény hozta el az "antiperiódus" elméletem. (Ha én ébredek
fel az álmomban, a gondolataimban teszek rendet, és nem seggen csúszom a
jégen - apropó, már sejtem a hullámvasutak tömegvonzó képességét, irány az
agykontroll!)
Ismerek valakit, aki kiemelkedőt alkot tudatferdülés révén: olyan
algoritmusai vannak, amik nem csinálnak semmit, csak tárolnak, és olyan jól
elszeparáltan teszik ezt, hogy egymás létezéséről sem tudnak. A bennük
tárolt "gondolat" általában ellentétes az összes többi elszeparálttal, de ez
nem okoz fennakadást, sőt! erős hitet szavatol. (Ez messzemenően kiaknázható
önszuggesztió révén, de sajnos, csakis véletlenszerűen, tehát nem tudatosan.
Itt van hát bennem a hátrány: túl sok minden kapcsolódott össze, és nem
maradt hely hinni.)
Sajnos, most gyógyszerek hatására még több kapcsolat alakult ki, és a stabil
érzelmek, az alapgondolatok is szétestek. Egyelőre elvesztem az új
hatványokban, de majd igyekszem felzárkózni.
Nos, ez az említett ember mondott egy érdekeset: "Én is zseni vagyok -
értette magára -, csak nem úgy, mint te, mert te tudományosan vagy az, és az
sokkal nagyobb hatalom."
Hát, én nem vagyok eldőlve magamtól, ne ijedj meg! Csak eszembe jut az
Amerikába szakadt Szász - féle párbeszéd.
- Van valaki a világon, aki jobban rajzol, mint te?
- Biztos van, csak még nem találkoztam vele.
Innen az egyedüllét. Már csak egy kérdés marad: Jézus felismeréseinek
tudatossága.
Cyber klinika
A tudatlanság tudatosulhat. Kell a hangmagasságod a fülemnek, szaftos.
Feljavulást számít az állapotom megremegésedtől.
Ha tökéletes vagy, finomíts még magadon! Kérj fel egy asztalt, táncoltasd
meg!
Hidd el, a hittől gyógyulhatsz, és akkor nagy dolog.
Ha úgy érzed, az életed már nem lehet szarabb, optimista vagy, és akkor már
halványlila fogalmad van.
Mindhiába
Bocs, hogy az idegeidre megyek, de ismerd fel végre, amit én nem tudok.
Akárhogy is vagy, így szeretlek nagyon. Az is igaz, hogy van valamennyi
eszed, csak nekem több. Rombolom is magam, hogy egy síkra kerülhessünk, de
eddig meglehetősen eredménytelenül.
Abszolút vég
Egy pár még nem kocsonya. Nappalodik. Kezdetleges falak közt egytől mind
keresztbe metsz a húsipar; túlfejlőben a jótékonyság, satnyul minden
érzelem. A jó agyat lefojtja a félrelibbent egyensúly, a civil civilizáció
lecammogta a patáit. Ez is az egyik ügy, a másik meg nem nagy ügy.