Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                  Beolvasás

                  "Szkeptikussá váltam a sok laikus miatt."


Ha  visszagondolok.  Szerencsétlen  jóga  tanárom is csak visszhangozni volt
képes  mások  élményeit,  én meg épp csak mindent meg tudok élni. Szegényben
annyi  negatív  erő  munkálkodott, és az egyszerűsége nem jó értelemben volt
vehető.  Agya  nem  uralta kellőképp a testét. Most már biztos vagyok benne,
hogy  ő  nem  jutott el a meditáció 4. fokáig, ellenben én igen. A hetedikig
meg  csak  néhány igazi Buddha szokott, meg majd később esetleg én. (Aki itt
eldobja  a  könyvet, mert "hű de nagyképű ez az ember!", az megérdemli, hogy
tényleg  ezt  higgye.  Valójában  bennem  a  legmélyebb  alázat uralkodik, a
túlzott  felelősségtudatban  elnyomott  a  személyiségem,  csak  épp túl sok
szimptómakapcsolatom van olyan idegsejtek között is, ahol általában senkinek
semmi.  Még  egy  mondatot: nálam semmi sem spontán, semmi sem esik szét; ha
nem vagyok követhető, akkor valakinél még hiányzik pár kapcsolat.)
Újabban,  ha  bekapcsolom  a  Discovery  csatornát néha, már sokkalta inkább
szórakoztatónak  értékelem,  mint  tudományosnak.  Csak az érdekel, hogy aki
valamit  tolmácsol,  az  mennyiben saját élményként eszi, és hogy mit fogott
fel az egészből? Sajnos a szenzációhajhászság dominál a ráció felett. Persze
hallgatom  a  mondatokat  is - lehetőleg jó szubjektíven, aztán szortírozok.
Néha  elpöttyentenek egy-egy gondolatot, ami fölött elidőzhetnékem támad, ám
gyakrabban  csak  véletlenül,  de  még  inkább nem tudatosan. Ez az a szint,
amivel az emberek hadilábon állnak.
Na és ott van az "Agykontroll" - brigád. Üzletnek nem rossz. És mire jó? Van
esély, hogy a százból, aki azt mondja, tud tudatosan álmodni, egy vagy kettő
már  tényleg  csinált  olyat,  ám  azt  sem  tudatosan,  hanem  inkább  csak
véletlenül. És hogy minél nagyobb horderejű legyen a dolog, igazi értékekkel
is  megtűzdelik  a  tréninget:  ha tudatosan irányítod az álmod, érezheted a
tehéntrágya  bűzét,  megtapinthatod (ellenben az életben ehhez még egy tehén
is   kell),   kilazíthatod  a  téglákat,  meg  átmehetsz  rajtuk,  mint  egy
Canterburry kísérlet. Hát nem megható? Innentől már tényleg boldogok a lelki
szegények,  mert  ami megmaradt, azt hülyeségre pazarolják. És ekkor hallom,
hogy a mélyen hívők hogy felhörkennek, felszisszennek: gyógyíthatsz is! Nos,
igen, van ilyen képesség, de erről sikeresen terelik el a figyelmet.
Részemről?  Állítom,  hogy tudom, miről van szó, csak létezik magasabb szint
is.  Mindössze egy túlfejlesztett agy kell hozzá. Nem sürgetem a visszaélést
nem  mindennapi teljesítményeim felett, mert megéreztem a dolog kimenetelét;
sőt,  igyekszem  lassítani  a  folyamataim.  Ezt  a  két  mondatomat ajánlom
figyelembe:
...nehogy idő előtt tudjam meg, amit úgyis meg fogok...
...minden jó, ha jó a vége, de sajnos nem az.
Szóval egy ilyen élmény hozta el az "antiperiódus" elméletem. (Ha én ébredek
fel  az  álmomban,  a  gondolataimban teszek rendet, és nem seggen csúszom a
jégen  -  apropó, már sejtem a hullámvasutak tömegvonzó képességét, irány az
agykontroll!)
Ismerek   valakit,   aki   kiemelkedőt   alkot  tudatferdülés  révén:  olyan
algoritmusai  vannak, amik nem csinálnak semmit, csak tárolnak, és olyan jól
elszeparáltan  teszik  ezt,  hogy  egymás  létezéséről  sem tudnak. A bennük
tárolt "gondolat" általában ellentétes az összes többi elszeparálttal, de ez
nem okoz fennakadást, sőt! erős hitet szavatol. (Ez messzemenően kiaknázható
önszuggesztió révén, de sajnos, csakis véletlenszerűen, tehát nem tudatosan.
Itt  van  hát  bennem  a  hátrány: túl sok minden kapcsolódott össze, és nem
maradt hely hinni.)
Sajnos, most gyógyszerek hatására még több kapcsolat alakult ki, és a stabil
érzelmek,   az   alapgondolatok  is  szétestek.  Egyelőre  elvesztem  az  új
hatványokban, de majd igyekszem felzárkózni.
Nos,  ez  az  említett  ember  mondott  egy érdekeset: "Én is zseni vagyok -
értette magára -, csak nem úgy, mint te, mert te tudományosan vagy az, és az
sokkal nagyobb hatalom."
Hát,  én  nem  vagyok  eldőlve  magamtól,  ne ijedj meg! Csak eszembe jut az
Amerikába szakadt Szász - féle párbeszéd.
- Van valaki a világon, aki jobban rajzol, mint te?
- Biztos van, csak még nem találkoztam vele.
Innen  az  egyedüllét.  Már  csak  egy  kérdés  marad: Jézus felismeréseinek
tudatossága.



Cyber klinika

A  tudatlanság  tudatosulhat.  Kell  a  hangmagasságod  a fülemnek, szaftos.
Feljavulást számít az állapotom megremegésedtől.
Ha  tökéletes  vagy,  finomíts még magadon! Kérj fel egy asztalt, táncoltasd
meg!
Hidd el, a hittől gyógyulhatsz, és akkor nagy dolog.
Ha  úgy érzed, az életed már nem lehet szarabb, optimista vagy, és akkor már
halványlila fogalmad van.



Mindhiába

Bocs,  hogy  az  idegeidre  megyek,  de ismerd fel végre, amit én nem tudok.
Akárhogy  is  vagy,  így  szeretlek  nagyon. Az is igaz, hogy van valamennyi
eszed,  csak  nekem több. Rombolom is magam, hogy egy síkra kerülhessünk, de
eddig meglehetősen eredménytelenül.



­Abszolút vég

Egy  pár  még  nem  kocsonya. Nappalodik. Kezdetleges falak közt egytől mind
keresztbe  metsz  a  húsipar;  túlfejlőben  a  jótékonyság,  satnyul  minden
érzelem.  A  jó agyat lefojtja a félrelibbent egyensúly, a civil civilizáció
lecammogta a patáit. Ez is az egyik ügy, a másik meg nem nagy ügy.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.