Ide nem illő oldal
Bizony, el is olvastam mindent, amit írtam, s ennek ellenére szeretném, ha
te ugyanezt tennéd. Kérlek, olvass el te is mindent! Akkor is, ha hülyeség,
hisz elképzelhető módon többet meg fogsz érteni ezáltal belőlem meg a világ
összefüggőségéből.
Kétszer csomót
Nem volt megalapítva, hogy mennyit ihatok, ezért mindig utánapótolok kicsit.
Ez köszönhető az előrelátásomnak, az pedig annak köszönhető, hogy nem hátul
hordom a szemeim. Ha akarod, ne maradj le te sem a gyógyulásomtól!
Nem tudom, mennyire hiszel a számisztikában, ámbátor tapasztalatból
mondhatom, sok természetfölötti dolgot kezelsz kész tényként - s ez
összességében nem baj, sőt az egyszerűnek tűnő magyarázatok megkönnyíthetik
magát, az életet is.
"A vonatok ettől az évtől nem indulnak" (Szalay Tamás-féle "Keleti
pályaudvar")
"Lazítsál öreg, pihenjél! Menjél haza, otthon táncoljál!" (Raska Ervin
monológja ugyanebben a darabban)
Megtanulhattam már: úgy kell nadrágot venni, hogy majd legyen hova hízni.
Látod ezt itt? A mihezfogás végett mondom: Ne nyúlj hozzá!
Üdvözletem ezen az oldalon annak a 18 millió embernek küldöm, akik 18
millióan vannak!
Azt kell, hogy mondjam, hogy azt kell, hogy higgyem: olyasfajta jellegű
dolgokról lesz itt szó, amelyek a kollektív fegyelem korában nem
alkalmazhatók közkultúrkinccsé válásra. Ezt talán nehezményezni is fogja a
társadalom azon rétege, amely fél, és joggal. Motivációs mottónk így
hangozhatna:
"Kiszúrni, kiszűrni!" / Csináljunk jövőt közösen a semmiből!
Ismétel az emberi roncs
Van, aki komponál, és van, aki imponál. Aki tudja, hogy van humorérzéke, az
rosszul.
Szakad a belem, mivel az én életem nem egy poén, legalábbis nem az a fajta,
amin nevetni lehet. Minden napom akár a tegnap reggel: áporodott, bűzös és
hideg. Rontsunk kicsit a dívó állapotokon, emlékezzünk még egy kicsit! Nem
akarok többé magam lenni, de ugyanakkor a helyedben sem máskor.
Meztelenül nőttem fel kézhez kapott családomban, és az érzelmek csak nem
akartak szűnni, sőt egyre elegyöntetűsödtek. Mintaélet hiányában kellett
kiállnom az idő próbája mellett. Mérhető volt keserűségem, gyilkosságban
kamatozott.
Azt hitted, megálltam? Nem, még el sem indultam. De hogy állok, az a fő. úgy
értem, a fő problémám. Mert nem sül, nem sül ki a két szép szemem, ahhoz
legalább háromszáz fok kell. Kell kelvin is? Nem tudom, nem vagyok én olyan
tudós. Sem formában. De már alakul a dolog, alakulok, s a végén igazi
alakulat leszek. És akkor őrizhetnek majd az előzetes őrületem érzeteiben,
akár egy máig aktív, fiktív hadi alakulatot.
Sztatiszfakció, galopp
Lopok takarót! - ismerős a kérdés? Akkor már te is voltál emberközelben.
Emlékszel?
"Lazulj le rólam, valahogy nem töltesz már fel jóérzéssel!"
És most mit csinálsz? Nem tudok rájönni, mióta egyedül vagy.
Egy kis combra lecsücsülünk... Mert nekem annyira jólesik, ha udvarolnak a
vámudvaron, de neked már jobbára csak az eső eshet jól.
Egy jó tanács: ha meg akarnak erőszakolni, ne hagyd! Egyezz bele! Ja, és egy
kérés: ne bomlaszd tovább közöttünk a hangulatot!
Galaxis útikalauz copfosoknak
Valahogy mindig így volt: ha valakim jött, fogadnom kellett, és sosem volt
biztos, ha én nyerek.
- Hej, kicsim, de megnőttél - kezdtem bele a médiász közepébe. Eredetileg
persze nem is úgy akartam, de közvetlenül igen.
- Persze csak a szememben - tette hozzá az önérzetem -, mert összeugrott a
pupillám, sokallotta a beléálló fényt. - Igen, javítana az anyagi
helyzetemen, ha leoltanád a villanyt.
- Nyugalom, a hosszú élet ritka! - nem találnád ki ugyan, de ezt is én
mondtam.
- Mit mond ez neked?
- Nem sokat.
- Mit mond ez neked nem sokat?
- Tudod mit? A tudományos oldaladról közelítelek meg - és munkába is
kezdtem.
- Mit lehet tenni - mit nem, meg még mit nem? - kezdett az egész
kommunikáció monológgá lenni.
- Állj, ki vagy? - szólítottalak le, aztán mintha megbántam volna a dolgot,
szánalmasan tettem hozzá: "Közbe azért mehetsz is."
Te láthatólag bírtad még hideggel, nem úgy, akár én. Pediglen már
megszokásból is kibírhattalak volna!
Bejött az jóslat, mikor kimentél a divatból. Gyere vissza, hiányzol. Csak
vicceltem. Nem úgy, mint most. De most komolyan. Ja, és még valami: nekem
nem múlik.