Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                             Ide nem illő oldal


Bizony,  el  is olvastam mindent, amit írtam, s ennek ellenére szeretném, ha
te  ugyanezt tennéd. Kérlek, olvass el te is mindent! Akkor is, ha hülyeség,
hisz  elképzelhető módon többet meg fogsz érteni ezáltal belőlem meg a világ
összefüggőségéből.



Kétszer csomót

Nem volt megalapítva, hogy mennyit ihatok, ezért mindig utánapótolok kicsit.
Ez  köszönhető az előrelátásomnak, az pedig annak köszönhető, hogy nem hátul
hordom a szemeim. Ha akarod, ne maradj le te sem a gyógyulásomtól!
Nem   tudom,   mennyire  hiszel  a  számisztikában,  ámbátor  tapasztalatból
mondhatom,  sok  természetfölötti  dolgot  kezelsz  kész  tényként  -  s  ez
összességében  nem baj, sőt az egyszerűnek tűnő magyarázatok megkönnyíthetik
magát, az életet is.

"A   vonatok  ettől  az  évtől  nem  indulnak"  (Szalay  Tamás-féle  "Keleti
pályaudvar")
"Lazítsál  öreg,  pihenjél!  Menjél  haza,  otthon  táncoljál!" (Raska Ervin
monológja ugyanebben a darabban)

Megtanulhattam már: úgy kell nadrágot venni, hogy majd legyen hova hízni.
Látod ezt itt? A mihezfogás végett mondom: Ne nyúlj hozzá!
Üdvözletem  ezen  az  oldalon  annak  a  18  millió embernek küldöm, akik 18
millióan vannak!
Azt  kell,  hogy  mondjam,  hogy  azt kell, hogy higgyem: olyasfajta jellegű
dolgokról   lesz   itt   szó,  amelyek  a  kollektív  fegyelem  korában  nem
alkalmazhatók  közkultúrkinccsé  válásra. Ezt talán nehezményezni is fogja a
társadalom  azon  rétege,  amely  fél,  és  joggal.  Motivációs  mottónk így
hangozhatna:
"Kiszúrni,  kiszűrni!"  /  Csináljunk jövőt közösen a semmiből!



Ismétel az emberi roncs

Van,  aki komponál, és van, aki imponál. Aki tudja, hogy van humorérzéke, az
rosszul.
Szakad  a belem, mivel az én életem nem egy poén, legalábbis nem az a fajta,
amin  nevetni  lehet. Minden napom akár a tegnap reggel: áporodott, bűzös és
hideg.  Rontsunk  kicsit a dívó állapotokon, emlékezzünk még egy kicsit! Nem
akarok többé magam lenni, de ugyanakkor a helyedben sem máskor.
Meztelenül  nőttem  fel  kézhez  kapott családomban, és az érzelmek csak nem
akartak  szűnni,  sőt  egyre  elegyöntetűsödtek. Mintaélet hiányában kellett
kiállnom  az  idő  próbája  mellett. Mérhető volt keserűségem, gyilkosságban
kamatozott.
Azt hitted, megálltam? Nem, még el sem indultam. De hogy állok, az a fő. úgy
értem,  a  fő  problémám.  Mert nem sül, nem sül ki a két szép szemem, ahhoz
legalább  háromszáz fok kell. Kell kelvin is? Nem tudom, nem vagyok én olyan
tudós.  Sem  formában.  De  már  alakul  a  dolog, alakulok, s a végén igazi
alakulat  leszek.  És akkor őrizhetnek majd az előzetes őrületem érzeteiben,
akár egy máig aktív, fiktív hadi alakulatot.



Sztatiszfakció, galopp

Lopok  takarót!  -  ismerős  a kérdés? Akkor már te is voltál emberközelben.
Emlékszel?
"Lazulj le rólam, valahogy nem töltesz már fel jóérzéssel!"
És most mit csinálsz? Nem tudok rájönni, mióta egyedül vagy. 
Egy  kis  combra lecsücsülünk... Mert nekem annyira jólesik, ha udvarolnak a
vámudvaron, de neked már jobbára csak az eső eshet jól.
Egy jó tanács: ha meg akarnak erőszakolni, ne hagyd! Egyezz bele! Ja, és egy
kérés: ne bomlaszd tovább közöttünk a hangulatot!



Galaxis útikalauz copfosoknak

Valahogy  mindig  így volt: ha valakim jött, fogadnom kellett, és sosem volt
biztos, ha én nyerek.
- Hej,  kicsim,  de  megnőttél - kezdtem bele a médiász közepébe. Eredetileg
persze nem is úgy akartam, de közvetlenül igen.
- Persze  csak a szememben - tette hozzá az önérzetem -, mert összeugrott a
pupillám,   sokallotta   a  beléálló  fényt.  -  Igen,  javítana  az  anyagi
helyzetemen, ha leoltanád a villanyt.
- Nyugalom,  a  hosszú  élet  ritka!  - nem találnád  ki ugyan, de ezt is én
mondtam.
- Mit mond ez neked?
- Nem sokat.
- Mit mond ez neked nem sokat? 
- Tudod  mit?  A  tudományos  oldaladról  közelítelek  meg  - és  munkába is
kezdtem.
- Mit  lehet  tenni  -  mit  nem,  meg  még  mit  nem?  -  kezdett  az egész
kommunikáció monológgá lenni.
- Állj,  ki vagy? - szólítottalak le, aztán mintha megbántam volna a dolgot,
szánalmasan tettem hozzá: "Közbe azért mehetsz is."
Te   láthatólag  bírtad  még  hideggel,  nem  úgy,  akár  én.  Pediglen  már
megszokásból is kibírhattalak volna!
Bejött  az  jóslat,  mikor kimentél a divatból. Gyere vissza, hiányzol. Csak
vicceltem.  Nem  úgy,  mint most. De most komolyan. Ja, és még valami: nekem
nem múlik.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.