Drágalátos főajánlottam
Megtelt veled a média, de nekem miért nem múlik már el az eszem? Láthatod,
de nem látod: szenvedek. Tisztelj meg azzal, hogy elolvasol! Hogy miért?
Mert...
Az élet így szép
Megtaláltam, de nem kerestem, ím az élet értelme: (kölcsönvett ez a vers,
hát szorri érte)
A játék véget ért, a fény kihunyt, a színpad sötét
A szó aludni tért, a munka hív, társad int feléd
A tűz még benned ég, érzi a szád szerelmek ízét
A láz nem csitul még, az élet így szép
A sors adott sok jót, hívott sok út, te bátran mentél
Legyűrt sok buktató, sok ütés fájt, de te felkeltél
Sok csúcs mögötted már, semmivé vált néhány nagy érték
De lám, a holnap vár, az élet így szép
Holnap a fény újra kigyúl, a játék hív, és pezseg a vér
A darab rossz, de lehet jó, mindegy az már, hisz szíved ég
Az égig szállsz, csak társra vársz, az élet így szép
Ha sírsz, s úgy érzed már, hogy itt a vég, mondd, hogy ez játék
Ha fáj, hogy egyedül élsz, hát azt játszd, hogy ez ajándék
A könny, a sok harag csak rossz darab, majd lesz ez másképp
S talán kisüt a nap, az élet így szép
Lépni tovább, mindig ez a cél, és minden más álom csupán
Színház a világ, játék a lét, játsszunk hát még
Gyúljon ki a fény, menni kell már, a színpad vár
Az élet így szép!
(Nem kaptam engedélyt a szerzőtől, hogy a nevét közölhessem.)
Az volt ám az életnívó!
Ember nálad vagy nálam hathatósabb egyszerűen már nem lehet. Ha lesz rá
alkalmam, hogy egyszer meséljek, talán még te is meg fogsz lepődni. Amit
tőled tanultam, ígérem, abból csak a jót használom fel. Talán nem is volt
benne más...
Kiállhatatlan az idő próbája
Hogy állnak a dolgok a jelenlegi állásuk szerint? Lehet, hogy ebből az
egészből egyszer még lesz valami?
Alkohol = hóbort ═> (Hóbortos hétvége /Felcsaptam hatásvadásznak/ És most:
Betegen fekszem
Tönkrement a vérnyomásom, s akár azt is mondhatnám, hogy rossz. De minek?
Hisz nincs kinek! Nyamvadt kis planéta ez a Föld nevű közhely, s egyre csak
centralizálódik. A legtöbb emberrel - elővigyázatosságból - már fényképen
kell, hogy először találkozzam. Azért valami nyugtatást is eszközölök: az
egész sosem lesz egységes, hisz akkor hogy lehetne bárkinek is olyan
bankszámlája, amiről nem tudnak a többiek?
Túl drága búcsú
Sosem fogtam fel, hogy én vesztettem, mikor egyedülünk kettévált. A várva
várt kedélyállapot emelkedés helyett osztályrészül önrongálás jutott nekem.
Tudom, hogy szükségem volt erre, mert máskülönben most nem lennék az, aki
vagyok. Tudod mit, vigyünk egy kis szisztémát a dologba! Folytasd, lopózz
csak be a nyilvánosság szívébe, míg én csak nevetek, nevetek, míg pappá nem
módosulok, nemlétté.
A rendkívüli kiadás a magyarázat arra, hogy a következő három oldal ennyire
előtérbe került, hála az eszméletlen experiences-nek.
Főbb vonulatok
(Nyugi, ez már közérthető, ebből egyedül te fogsz kapni...!?)
Alcím: "a víz" (ez a rákok lételeme: az őshaza bűvölete)
Először együtt a későbbi őrizet vezetőjével, aztán kiruccanások
Klubtagság, nyelvtől elvonatkoztatni nem tudás
Kenguruktól jobbra két ambasszador, s hála az előzetes német precizitásnak:
pár rosszul időzített dátum után létrejött a kezdet.
Kalandok? Kalandok! Taxi, taxi, taxi.
Nordikusz Nosztredámusz Nagy "N" betűjével és kis Tomi mosószer.
És egy Idea (tours?): Barcelona.
Jew Jewelry (Még jó, hogy Aradból kettő van!)
Apropó, egy apró vicc, címe: Dilemma
Tel-Avivban két kisfiú pipil egy falnál. Az egyik ezt kérdezi:
- Hogyhogy te nem vagy körülmetélve?
- Tudod, a papám még nem döntötte el, hogy itt maradunk-e?
...Csikágói cserben? Nem inkább New Yorkban...?
Holland kultúrfészek
Otthon - hol is?
Innentől részletesebb:
Kasszandor kardinális
Az évszázad esküvője
Emberi életek, köztük az enyém?! Pedig "én segíteni akarok neked!"
És te törődtél velem. "Én neked még sohasem hazudtam!", "Nem lett volna
jobb, ha hazautazol?" De most mi van? + Ha megmondanám ki vagyok, nagyon
megutálnál. De az is lehet, hogy sokkal jobban szeretnél. (Kétesélyes!)
- Miért adtad oda a pénzed?
- Vidd el a ruháimat is! Nem használom őket! (Apuci, szeretlek!?!)
(Akár bebizonyíthatnád az igazat is!)
- Én úgyis tudom, hogy te megkapod a pénzed!
+ Emlékszel, hogy hogy belehúztam mindig a kártyáidba? Nem lepődtél meg
néha?
- Utazz el, levegőváltozásra van szükséged! Hová mennél?
- Riót és Bangkokot kedveltem, de ott túl sok a nyüzsgés. Zürichben van egy
kis szálló, amit szeretek, és nem is drága. És ha Magyarországra mennék?
- Ott nekem nincs semmim, nem tudnálak vendégül látni!
- Nem baj, akkor szállodában laknék.
- És ha meghalnék? Veled mi lenne?
- Minél később, annál nehezebb! Túlzottan belém van habarodva az a nő.
Nagyobb a felelősségtudatom, először haza kell mennem.
- Amíg van itthon három liter whisky, nem lehet baj!?
- Olyan irreális ez az egész!
- Micsoda?
- Minden, ami körülvesz!
- Van itthon kaja?
- Mára elég.
Tényleg megkapom a sztorit, vagy nem? A kutya, ha egyszer tényleg én élnék
tovább (ez pillanatnyilag majdnem kizárt), lehet az én örökségem?
Ui.: Láthatod, az eddigi kapcsolattartások is jól jöttek! Én meg pláne!
Ui2.: Én a helyedben megadnám az újságírónőnek, ami neki megjár
"emlékgyalázása" miatt.
Ui3.: Kíváncsi vagyok a memóriád épségére! Én érted vagyok ma is. Ha te már
ellenem (lehet, hogy mindig úgy voltál?) én megtalállak a másvilágon is! Ezt
ne feledd el: a vendetta velem egyszerre született meg. De ha jó leszel, én
befolyásos vagyok, és hidd el: párszor még téged is segíthetlek, bárhol!
Ui4.: Mi tehát a mostani cél, törődsz te kettejükön kívül másokkal is?
Például az olyannal, aki törődik veled?
Ui5.: Tényleg volt közöm ahhoz, hogy eldobtad a Barbitrátjaid, vagy csak
színjáték volt az egész?
Figyelem! "A második félidőben rettegni fogsz a gondolattól, hogy nyerhettél
volna."
Pedig én tudom, hogy a szíved mélyén jó vagy. Én megértem a felsőbbrendű
igazságosztás szükségességének érzetét is. De azt nem, hogy velem miért,
miért nem beszélsz azóta?
Lássuk a medvét...