XX. századi kór
───────────────
Mondd, te akivel csak voltál, annak mindenkinek azt hazudtad: Szereted?
Féreghajtó
Őszi barack, őszi tarack, vajmi tevés a sivatagi homok. Elfogyott a nap,
mínusz egy van belőle. Öreglány koslat valahol egy fagyival. Nézem ezt az
arcot - ez most az enyém. Más talán tizenhatnak se nézné, én hatvannyolcnak
látom. Jár a szám is: Mi sem könnyebb, mint megnehezíteni a mások dolgát.
Ehhez mit szólnál: belügyminisztériumi poszt a hozzá járó koszttal?
Sztárcsinálók
Pécsett nem olyan nagy divat a homoszexualitás, mint idefent, de azért
vannak ott is nagy klasszisok. Kit nem karolnak fel, az marad szépen a
penészben.
MegAlkuvó Al Capone
Négyre vagyok megbeszélve. Ez nem is volna különösebb baj, ha nem lenne az.
Mindazonáltal én vagyok az, aki nem átall késni. Vágyom is egy nagyobb,
turbósabb autóra. Sietek éppen a Szent Gallér rakpartra.
Tucat órára bele kell ütnöm a nyelébe az üzletet. Az emberek egyfolytában
félreismernek, de én még nem tudok teljes kapacitással részt venni a nagy
dolgaimban. Az volna ám egy érdekes álláspont, amit képviselni szeretnék.
Drága Benz Mercédesz (*)!
Három hete kergetlek telefonon, de nem. Mondd, mégis miért mégsem? Vagy
talán csak egyszerűen nem, nem és nem? Mert én a dolgot valahogy egyszerűen
nem értem. És bonyolultan még kevésbé. Szándd már meg kicsit a Matávot!
(*) A gyengébb érthetőség kedvéért a hölgy nevét inkognitóra változtattuk.
Az iszonyat
Isten teremtett egy világot, erre mi rálicitáltunk a sajátunkkal. Most
vesztésre áll mindenki, az ízlés már általános dolog, a hiánya meg
mindennapi. Vagy a van, vagy a nincs - ez ám a valami.
1-es kórterem
És akkor beléptem a híres diszkó ajtaján. Megmotoztak.
- Mi ez? - kérdezte az egyik színvonalas kidobó.
- Semmi, Fontex - szólt a válaszom. - Svédországból hoztam. Csak én szedem.
- Jól van, mehetsz.
Ha belegondolok, az a cirka nyolcvan darab tabletta, ami nálam volt,
elegendő lett volna arra, hogy ismét ne tudjak két napig lábra állni.
Telkó
- Hogy vagy?
- Mihez képest?
- Hát, hogy valami.
- Ahhoz képest körülbelül, de ez még nem biztos.
- Majd meglátjuk.
- Amennyiben felnyílnak a szemeink.
Döfkölődös
"Kannibálok vagyunk ugyan, de nem esszük forrón a Szását."
A csúfos vereség napján voltam, leszek, vagyok, hiszen az ilyesfajta dolgok
gyűrűzni szoktak. Pedig jól beismerkedtem magam, luxuskodtam is néha. Kevés
is volt az idő meg nem is sok. Egyelőre ennyi.
Kérdezte, hogy miért nem olvashat el tőlem ezt meg azt. Mondtam, hogy "Mert
nem." Meg kellett ugyanis indokolni a dolgot.