Buenos noces
────────────
Van neki esze, épp kevés. Részemről a kellem. Ez itt a
vészesen felfokozott érzelmek szinopszisa.
Errefelé gyengék a szatyrok
- Szeretnék ragaszkodni az álláspontomhoz, ha lehet.
- Néha természetesen.
- Lefeküdtél vele?
- Miért kívánod, hogy hazudjak?
- Én ilyet nem kívántam!
- De azért még szabad, ugye?
Délelőtt
- Négyet, vagy nyolcat kérsz?
- Mindegy, fő az, hogy pímszám legyen.
- Pipa vagy?
- Nem, füstölgő cigaretta. Menten szétdurranok.
- Azért ez jobb, mintha eldurrannál.
Kajakra korrekten
Lenne még dolgom, de már nem bírom. Nem káptalan az eszem. Mucsaj vagyok,
tenyeres haraszt. Automatikusan ráközelítek az ágyra, mert egy idő után idő
előtt elálmosodom. Sebaj, bennem legalább van rátartás.
Szeressem magamat helyetted is? Hozzak egy levelet a messiástól? Na igen,
elmentél. fölöslegesbe. Fejezd be az imaged, nem áll jól. Szegényes
jutalékot kapsz csak majd, azt is pont tőlem.
Gyümölcsöző megtérülés
Az emberekkel nem gyerekkorukban kell összeismerkedni, hanem harminc éves
munkaiszony után. Akkor kezdenek mindnyájan élni. Minden a lehető
legrosszabb, mindennel meg vagyok elégedve. Tudja, én vagyok az a
hangulatváltozásos pszichikai eset. Találja már ki, hogy mit akar tudni. Az
isten beintett nekem, de miért pont fölfelé?
Pest nem ér egy kettest
"Egymásnak menő emberek - bérletemmel végre teljes körű bp.-i lakos
lehetek." Ezer éve vagyok itt, már tegnap beköltöztem. Azt kellett először
megtanulnom, hogy hová kell néznem. úgy kell itt minden, mint egy falat
tenyér. Első nap, első óra: lenyomták a torkomat. Nincs ágyneműm, de erről
már volt szó. Egységnyi mennyiségű csomaggal járok, nincs időm eltunyulni.
Egyértelműen egyetemes tünet itt a kíváncsiság. Hirtelen lendülettel
idegelik ki a lengéscsillapításomat. Ez itt egy külön univerzum. Találóan
így mondanám: Bíbor-kas világ.
Pásszintsanak
A borostás tarisznyájú Rák magával hozta a somfás szendvicsét. A Milla Negra
ittas kezelésen esett át, s meg is kérdezte az ollóst, hogy szerinte hány
méterről látható, hogyha az embernek bevonták a jogosítványát. Ez volt a
válasz: az élet nem áll meg, csak néha szünetel.
Mini natúra
Ki kellene már pihennem a talpaim, de hideg minden székem, meggyűlöltetik a
leülést. Megnyugtat, hogy nem ennek a társadalomnak vagyok szülöttje.
Szerintem belőlem még lesz valaki, pláne, hogy már most is az vagyok. Igaz,
te intézed az ügyeim velejét, én éppen csak a megfelelő, megjelenő
pillanatokban tűnök elő, röviden. De hiszen az ilyesmit mégiscsak jobb nem
személyesen intézni, s az ilyen dolgoknál pont jókor jössz. így talán egy
fokkal nyilvánvalóbb a helyzet. Pedig te nem ettől híztál, hanem a májad. A
te korodban az ember már urulógián lakik, nyitottál is egy írószer és
varrószer boltot. Azóta csirkéket fogdosol.
Vaj kém
Szemét voltál megint. Én azt mondom: mindenkinek el kell tudni valamitől
élvezni. Föláll a hajad? Tűnés azonnal a bordélyhoz! Félmagas basszusoddal
sokkba hozod az embereket. Ezzel nekem is betettél, akár a kaput. Lumpen
elem vagy, túlfűtöttek vágyaid. Elemeltem a magnódat az előbb. Ha
legközelebb szerelmes leszek valakibe, a szenvedő alany csak te lehetsz.
Hihetetlenül eszméletlenül
Drága kurátor, most először kimondom, hogy utoljára mondom! Éppen azon
időzöm, hogy hogyan kapaszkodhatnék fel? Megcsíptelek, mikor zsebmatyiztál?
Tudod-e, milyen a holt költők gyávasága? Bespóroltál engem tartaléknak, erre
én bemértem az átmérődet: majdhogynem jó értéke van. Aztán nem gondoltam
semmire, de akkor már késő volt.