Cserélj be! - Visszhangos álmok
───────────────────────────────
Kastély
Könny csorog nyál helyett, nem kerül már gasztrofózia terítékre. Fokozottan
veszélyes rám a közhangulat, senki sem beszél a valóságról. Művész, alkoss!
- mondom magamnak, aztán úgy is teszek.
Tudod, ki vagy te? - faggatózom tovább. - Senkinek kellő, lókötő, sőt
cipőkötő!
Érzem, hogy belém simul a változás széle, megeszi a motivációm.
Hó, szán, motor
Most szóltak le a népjóléti sebészetről a hiperaktív aszexuálisok, hogy
minduntalan több a fantázia, és ez így nem jó tovább. A magyar nép megint
fékez, méghozzá méltóságtelien. Kedvem lenne beruccanni kicsit a
közmagtárba, megtaposni ott a legmeglettebb csirkét, aki miatt ma is kétélű
cikkek szólnak rólam. Na ja, igen. Minden síkon szó van rólam. Akár egy
túldomborított homorú tükörről.
Sehol nevem senki többet kevesebbet?
- Hol van valami jó érzés?
- Van bennem, van bőven.
Kreatív volt tehát a riport, jelleget épített. Hiába is kérdeztük a rendezőt
nagysikerű filmjeiről, mint például a "Postások hallgatnak"-ról vagy
legutóbbi kasszasikeréről, a "Délelőtt jön a délután"-ról, ő elutasítólag
legyintett, majd megjegyezte:
"Ennyi növényről képtelenség gondoskodni. Ha jól nézel, akár meg is
figyelheted az egészségem."
Kis kóla rendet tesz a gyomromban
Én még idejében felismertem, hogy a hátrányaim az előnyeim. Gondoltam, ezt
nem hagyhatom annyiban, leültem csendben a számítógépem elé, elindítottam az
óva-Dos-t, s a képernyőn pillanatokon belül özönleni kezdtek az adatok,
úgyhogy rögtön el is ment a kedvem az egésztől.
El vagyok hatódva
Vedd fel a bakancsot, indul a közkultúra. A polgárköszöntő így hangzik:
Dögölj meg te is, kedves! A jelenben már hús-vér nő vagy, pedig valaha egész
normális voltál. Ja, mi a szösz? Csak nem róluk érdeklődsz? Persze, persze,
a másik asszonyom a feleségem. Egyedül vannak a napok, egyedül élem őket.
Tulajdonképpen nem is hiányzol, annál nagyobb kár viszont, hogy tudom, hogy
élsz.
Az atka átka
Ha nincs kedved, csinálj! Nem szép tőled az, ami tőlem se lenne az. In
médiás reszketsz. Elfelejted, hogy én semmit sem szoktam elfeledni. Csók-
mókom, kihasznált szemeim faggatom miattad, de mégsem vagy ma szebb, mint
tegnapelőtt.
Beütöttem a szakállam
Családi várakozás közben bekaptam kis háztartási szexet. Lótusz a
felhozatal, alkoholos a befolyásosság, és ha elfog a fordulatszám,
tenyeredben a sors mélyülésbe kezd. Szeretem, ha az emberek hülyeségeket
beszélnek, szórakoztat. Mert ugye az időnek van végzete.
Villám sors
"Esküszöm, ebben a lakásban Trainer-en vannak a szúnyogok."
Véletlenül fordítva sült el a szúnyog-leolvasztó. A vasbegy gesztusa
gusztustalan volt. Önkéntes tehetség módjára hatástalanítottam a biztonsági
övet. Már-már azt hittem: valami van. De rájöttem: "Valami nincs sehol."
Egyébiránt mindent egybevetve megérdemled, hogy jó legyek veled. Néha még
följön belőlem valami rossz, előtör az előemésztett párnahuzat, reakcióba
lépek valami felhajtógázzal - igaz, sose szerettem a nagy felhajtást.
Fél lábbal asszírban
Van ottan valami látványos csaj, nem akarsz járni vele vagy a csodájára? Nem
veszi a füled az ilyen kérdéseket?