Agyongyógyszerezetten
─────────────────────
Valaki züllik Dániában
(Ideje méregteleníteni a szakszervezetet.) Uniformizálódik a világ, el is
tunyul rendesen.
Pici bogár! Nem félsz, hogy a pokolra kerülsz? Komolyan esküszöm, én
mindenkinek jót akarok, de ha ujjat merészelsz húzni velem, még azt is
megbánod majd, hogy megszülettél. Az anyósod olyan pofont kap, hogy elszáll
a veje, úgyhogy javaslom: ne merészkedj a testeden kívülre! Álmodhatsz
székről, álmodhatsz hóról, de a neked ítélt valóság akkor is én vagyok.
Balkezeddel szemben a fülnek is fala van, lehetetlen kívül kerülni az
információ birodalmán. A részvételi díj pedig igenis kötelezhető. He-he.
Csak nem gondoltad, hogy humánusak vagyunk?
És én: nem is olyan rég úgy éreztem még: majd csak lesz valahogy. És nagyon
nagy volt tévedésem. Sehogy sem lett, csak rosszul.
Trombitang Roger dúrban
Valamihez biztos értek én is, csak még nem volt lehetőségem kitalálni, hogy
mihez. Nem, nem, nem és nemigen. Két alkalom után eltűnök, na ja. A randevú
különben is csak azóta bír jelentőséggel, mióta nevet adtak neki.
Érdemeim erősbítése mellett
Elég komoly árnyékot gyűjtöttem magamra, aztán megkelt a gyomromban a
kelkáposzta. Teljesen büdöslök. Le kéne végre szoknom az evésről. Ugyebár
szinte ingyen van az, ami nem kerül sokba. Biza, én már most tudom: oly
tragédiában kapok szereposztást, amely az első csúf végű legendát alapozza
majd meg.
Gumi csupor
Valamin spórolhatnék ugyan, de nem vagyok én apáca, és talán jobb is így.
Kezdetét veszi ismét bennem az intelligencia-lábadozás. Kezdhetjük. Minden
rosszban van valami jó: az életben az, hogy egyszer véget ér. A
mosóketrecben meg az, ha veszélyesen jól néz ki. Tudod, mi a mellrózsa
helyének következő szerepe? Az lesz majdan a leendő lepedőm! Hajszál híján
hajszába keveredtem megint, pedig nálam volt éppen az eszményi személyiség,
a vereckei szabó. Kérdeztem is tőled: eldöntötted már, ha jó tanítvány
leszel? Aztán életed egy részében én lettem a főszereplő. Hiába, mégis igaz
ez. A sarkallatos cinizmust már becézhetjük humornak.
Maradjon már jó idő
Előnytelenek az előnyök, és én talán még rossz is voltam - mondta az arany
tojást tojó zsuk, majd hozzátette: vigyázz a látásodra, nehogy megromoljon.
Aztán meg egy. megérett a kettő. Nem is akármilyen, hanem másmilyen, s ettől
én már-már majdnem megijedtem - kacsintott a strobosz pók.
Tevevér
Összeszövetkeztem pár olyannal, akinek ez jó volt. A mai napig képtelennek
mutatkozom magam igazolni, nincs nálam a tagkártyám, de attól még egyéni
adakozó vagyok. Mondd csak, te az őszinte véleményem akarod, vagy a hazugot?
Most még fölkeltem, de ez "erőlte" tett volt. Átutazódom, mert éjszaka élek
csupán.
Öreg batár és a só, amit megnyal
Adj majd romantikát a hasamra, kérlek. Vettem neked ajándékba egy
szemceruzát és egy szemradírt. Marokra, Mallorka! Hurrá, nyaralunk! Sántít
már a fél tüdőm, s nem mindig áll föl a telefonkártyám; méretre metszem
minden mozdulatom. Mégis, a közvélemény betiltására azt mondanám: prüdéria.
Félátfedésben
Átirányítottad magad a telefonon? Hatputtonyos a mikulás? Elhamarkodottnak
ítéled meg a szeretetet? Szimpla földcsuszamlásnak a segged alatt? Hja
kérem, a nők megvárnak. És most nézzük az én szempontomat. Lassanként már
egy magyar is büszke lehet arra, hogy az, ami.
Túlontúl jó ember vagyok ahhoz, hogy uzsorássá legyek