Beleszerettem / Fonák a világ
─────────────────────────────
Beleszerettem Hornyánszki Szilvia egyik mondatába. így hangzik:
"Magyarországon évente kb. 30.000 drogfogyasztó van."
Rövid mosolyszünet után, mit az előző sor értelmezése kivált, kérdezem én:
Hová lesznek, és hol lehet jelentkezni?
Vagy: "Az ópiumszármazékok az AIDS-nek lehetnek okozói." - Hol juthatnék
hozzá?
A drogellenes és a különféle dolgok ártalmasságra felhívó cikkek valódi
reklámok. A megkeseredett sorsú ember szeretne legalább kellemesen kimúlni.
Csoda tehát, hogy kíváncsi a szép élményekre is? Hisz a "bármi áron"
kifejezés egy bizonyos értékrend mellett elveszti értelmét. A legrosszabb
esetben ugyanis az életed veszítheted. És ha ez maga a megváltás?
Elkapott a gépszíj, nincs menekvés - ó, egek!
Orvosi lélektani értelemben visszaélve - komolyan jól szórakozom az efféle
kifejezéseken.
Apropó, milyen orvos az, aki önmaga nem "narkózik"?
Megijeszteni elrettentő szövegekkel csak azt lehet, aki maga képes
megijedni. Ennek két előfeltétele van: bizonyos időt életben kell tölteni és
ez alatt, ennek következményeképp szokásokat kell felvenni. Bármilyeneket!
Ha nem is létezik objektív igazság, azért egy axiómát megkockáztatok: csak
azt rettenheted meg, aki eleve rettegős. Rettegős az, aki függő. Tehát kit
is akarunk mi ijesztgetni?
"Aki narkózik, annak valami hiányzik az életéből." - Lehet, hogy ez a valami
maga az élet?
Ehhez kapcsolódva megemlítek egy jó "ürügyet." Ha már egyszer megszülettem,
történjék is velem valami. Élményeket akarok, amelyek majd foglalkoztatnak,
amelyek új gondolatokat hoznak el. Amit élünk, az ezek szerint az unalom?
Ja-ja.
Ahogyan azt már említettem: sok az ember, irtani kell. Végy példát a
hollandoktól. Én nem vagyok ugyan nagy hollandus rajongó, de két tény fölött
nem hunyhatok szemet: nem annyira sarkítottan vélekednek a drogokról, és ott
lakik Gidi Koon is (sokak itt érvként említenék még a Fairlick-et is.) A ma
szülöttjének kilátástalan a jövője, adjunk mindenkinek szabad választási
lehetőséget. Kicsit talán durva néhányak fülének, de én komolyan így
gondolkozom: őszinte részvétem minden ma született embernek, minden
halálraítéltnek. Én senkivel sem kívánok kiszúrni azáltal, hogy miattam
kerül erre a világra. Ez nem az a hely, ahol élni érdemes. És van még egy
mondat, ami nem értelmes: "Múlt időben vagyok narkós." (Igaz, nem
nyelvtanilag.)
Apró közbevetés: a függők értelmiségiek. Még szép. Kórosan terjed a
szenvedélykeltés, lassan már akut.
Előkelő fogyasztó vagyok egy potenciális felvágóhelyen. A memóriámból
előtörő hang mélyebb, kedvesebb a valóságosnál.
Megközelítő idézetek:
Z. E. drogélvező. K. E. egy seggfej, de ez most nem tartozik ide. ő már csak
békésen, szolidan csinálja. Akkor meg minek? Hogy szúrja magát, arra
gondolni sem mer. Se pénze, se gusztusa hozzá.
+ egy blőd mondat: "A kábítószer-élvezők életkora az egyre fiatalabb korra
tolódott el." Ez kérem a jövő, a fejlődés.
Tulajdonképpen miért küzdünk a betegségek, a narkotizmus ellen?
"Rossz lelki érzések"
Az igazi függő nem a fülön. Élményhiány. Személyes szubsztancia keresése,
személyes konfliktus. Ami tényleg rossz hatású: az embernek nincs ideje
magára, képtelen bármivel megfelelően törődni, s minden, minden belülről
fakad.
"Szubsztancia"
Mi lenne, ha karakánabbul fordítanánk? Akkor az "Anyag" helyett azt kellene
mondanunk az anyagra: "Lényeg".
Az élmény akkor is élmény marad, hogyha az éppenséggel jó vagy rossz. Mi
másért élsz?
Mellesleg: mindenki bír káros szenvedélyekkel, melyek olykor erősebbek
lehetnek bárminél. Ilyetén módon senki sem elítélhető, mert mindenkinél jobb
az a bizonyos Deákné-féle vászon.
Cropus Striatum
Az igazi válaszok egyelőre hiányoznak - az igazi kérdések is. De egy dolog
tény: amíg megtaláljuk őket, pár generációnak pusztulnia kell.
Ezzel a sok blőd dumával, amit levakartam, nem új narkósokat kívántam
toborozni. Csak egy valósabb, szubjektívebb értékrendet képviseltem. A
drogárusoknak kifejezetten jó, ha tilos, amit tesznek, mert így több vevőhöz
jutnak. Javaslom, kevesebbet szóljunk bele mások életébe, akceptáljuk mások
szuverenitását.