Vigyázat, nem méreg!
────────────────────
Játszmalabda
Olyan mértékben keserítheted meg mások életét, hogy arról fogalmad sem
lehet. Ha valaki magasabb lelki mélységekben tanyázik, azt könnyen a metró
alá lökheted. Néha megpróbálom érzékeltetni, hogy mit művelsz velem. És ezt
igen jól csinálom, mégis eredménytelenül, hiszen te képtelen vagy a dolgok
olyan szintű fogadására, ami a bosszúm elengedhetetlen alapfeltétele.
Jómagam sokaknak gyökerestül másztam bele az életébe. Ciki, mikor
ráébresztik az embert, hogy mindent rosszul tud. Igen, Achilles a világ négy
sarka: szögletes fekete, prűd fehér, eldöntött igen és rábeszélő nem. Ha
akarsz valamit, hívj fel, és mondd meg, hogy akarsz valamit. Neked mindegy,
ha akármi van, a baj eleve benne foglaltatott. Tipródj, ténferegj még kicsit
a térfeleden, mielőtt előszeretettel előítélkezel, én pedig hagyom majd
magam veszíteni.
Brian
Látogass meg egyszer. Igen jót tehetnél a szobám hőmérsékletének,
vérmérsékletének, klímájának, jellegének, állagának, kolonizáltságának,
kihasználtságának. Észak-déli fekvését kiegészíthetnéd egy kelet- nyugati
irányú leheveredéssel. Van itt minden, ami nekem kell, jut belőle neked is.
Van csipkártyával működő kóla-automatám, egy jó nagy szám, és én nem valami
nagy szám vagyok, tudom. De vállalom a selejt sejk szerepét, és ha ebbe az
egészbe te is belemész, még majd akkor sem nevezheted gödörnek. Nem, ez
igazából egyszerűen csak kelepce. Nincs is mézem, mégis lépre akarlak
csalni. Nézd, hogy megszirmosodott a virágom is, tillárom. Ja, és itt a
csillárom, tillárom. Ezt a hülye dalt meg nem bírom kiölni az agyamból. Ez
egy gondtalan suttogás, te anyagias lány. Szívhez szóló vigasztalásom úgy
nyújtom be, akár egy kérvényt. Két órától fél ötig azon a fél négyzetméteren
tevékenykedem. Aztán általában kimászom az ablakon. Valahányszor ezt teszem,
mindig egy teljesen új világba csöppenek. Nem unatkozom, csak éppen egy
apróság hiányzik, nagysága.
Eszter egy szemernyi szemeszterben
Tudom már, hogy miért vagy annyira oda a múltért. Mert abban te is benne
vagy. Ilyen többet úgysem lesz, mint egyszer volt, ez kicsit olyan is, mint
az egyszer meg a volt egyszer - mert ugyebár egyszer volt egy szer -, tehát
egyszerű, akár az egyszer egy, és ez ugyebár egyre megy.
Jellegzetes módon, külön a te kedvedért járok idebenn, a kedvedben.
Emlékszel, valaha te voltál az osztályelső az első osztályban. Jól
kizsákmányoltál engem is a bezsákmányolásod közben.
Ne nézz már megint úgy; annyira bíztam benne, hogy nem áll már föl a
veszély!
Csak finoman a testtel!
Megbántad már a lepkét? Rendeztél kis zugzabálást? Tudhatnád, amit nem, de
most az egyszer minek?
Tudtad, hogy az "i" betű rövidségre ösztökél? Nehéz ezeket zsebre tenni.
Elkeseredett húzásra szántam el magam, ekképpen én már igazából nem vagyok,
csak észlelem az életet néha, meg azt a sok vele járó szart. Csak egy vasaló
kell, s rögtön bírom a gyűrődést.
Van itt valami haj, de vélhetőleg csak átmeneti.
Használj eztán kanalat, az a legjobb fegyver. Hogy ízlik a hullatoros?
Finomak tényleg a puha testű csillagok? Én sosem próbálnám meg, sosem tenném
próbára őket.
Klaus Tro, a fóbiás
Felfokozott bioritmusban telnek el perceim, ha mindennap csak fele ennyit
teszek, mint ma, akkor rövid úton jutok el az infarktushoz, ahová sikerül
ezáltal kiépítenem az infrastruktúrám. Egyre csak inflálódok négy gondolat-
visszatérítőm között. Olyan kicsi a lakom, hogy ide már a klausztrofóbia sem
zsúfolható be. Egyértelműen nagyobb vagyok. Persze ez a viszonyítás kérdése,
mert ő igen kíváncsi, és igen sokat kérdez. Nagyobbnak ígérkezett a nagy
lyuk. Aztán, mikor már nem volt visszaút, hozzá kellett, hogy menjen a
nagyobbhoz. így maradtam én hoppon, s emiatt kell most viszonyulnom egy
ekkora térhez. Igazi tér- viszonyom alakult ki.
Hol marad a visszajáró?
Röviden adóztunk egy megbolondult emlékének. Megjelent ajtómban a szobra, és
bevasalt rajtam egy rakás érmét. Szépen ki is egyenesedtek mind. Amikor
ezzel végzett, lélektani hadviselés gyanánt lemészárolt előttem néhány állig
összecsinált katonát. Amolyan közös legényeket. De én nem ijedtem ám meg,
hanem de. Lecsöngettem neki a pénzem. Ehhez betöltöttem a számítógépemen a
pénzcsörgés digitalizált hangmintáját, és szép hosszú lecsöngést adtam neki.
Rögtön javult a helyzetem, felülkerekedtem a balsejtelmemen, és hagytam,
hogy kihúzza belőlem a szobor az önkéntes adóterhem. Elárulta, hogy ez most
kell a haldokló társadalombiztosítás intézményének, és ezt mintegy
alátámasztva előléptetett: felemelte a nyugdíjkorhatárom. ő már akkor
biztosra ment, tudta, hogy azt a kort én már nem érem meg.