Folyton csak a kaja
───────────────────
Ismeretlenül cseng?
Nem vagyok én túl jó, nem hagyják, hogy az legyek. Összeállok gyakorta, akár
a kép. Veletek nőttem fel, tájak, városok, senki sem láthatott minket, mert
sűrű a nádas. Láthatnám a láthatási engedélyed?
Hol itt az új, csak nem a nap alatt?
Szokta valaki etetni legnagyobb hazafiinkat, a lánchíd örök őreit?
Egyáltalán vette már valaki a bátorságot arra, hogy kifaggassa őket: mire
fenik a fogukat? Ki szokta kisimítani hosszú, tekintélyesen hullámos
sörényüket, ki takarítja el alóluk az ürüléket? Ezennel bejelentem, hogy én
nem egyszerűen csak kijelentem, de tényleg alapítványt alapítok. Amolyan
önsegélyező pilótarendszert. A ti dolgotok, hogy beadjátok a pénzt, az enyém
az, hogy nemzeti hőssé legyek, és hogy elköltsem. Ha már így beosztottam a
teendőket, lássunk neki! Éljek én!
Valamit valakiért
Megdrágították a szemetet - hogy elvigyék. A jótevő bácsi önérzete
elszabadult, s átvágtatott a Tiszán, által a ladikon, ladi-ladikon. Dim-dom
diri domborművet műtött bele az elmúlásba. Pont középre, hogy legalább jó
aszimmetrikus legyen. Elköltötte a bérköltségét, elvégezte a narancstant.
Bosszankodott, mert szeretett volna kicsit rosszmájúskodni, de már
elfelejtette, hogy kivel. Vendettába kezdett egy tam-tam dobbal, ami úgy be
is csomagolta, hogy igen nehezen tudott csak kitalálni. Mentségére legyen
megemlítve, hogy ő legalább jobb híján tette ezt, hiszen nem tehetett arról,
hogy rátukmálták a jólétet. Nem emlékezett a születési elvére, csak arra,
hogy eleve semmi sem köszönhető neki. Elterjedése előtt még egyszer jól
kicsapongott szexuálisan. Szívókörmével a síróküszöböt kalapálta szét.
Szakítószilárdságától megszabadultan előzékeny ő most már képlékenyen is.
Sokan talán már akkor sem fogják megtanulni azt, amit tudott, ha éppenséggel
a mában születnek.
A görbe szemét
Hihetetlen lány volt. Én magam sem hittem neki soha. Növésnek indult a
szíve. Hordott magával egy pisztolyt is, hogy a XX. század utcáin az
eltorlódott közbiztonságban heverő, fetrengő, szenvedő embereket
megszabadítsa fájdalmaiktól, szenvedéllyel küldte át őket a szenvedésmentes,
örök létbe. Legendává lett. Aztán mikor egy falfirkász suhancot lemészárolt,
perbe fogták, és ő veszített. Pechje volt: aznap a bíró nem osztotta
magasabb erkölcsiségét. Aztán becsempészett egy pokolgépet a Hazárd megyei
börtönbe, és eltakarította a társadalom selejtjét, a söpredéket. Persze
magával együtt, mert akkor éppen közéjük tartozott, de így erkölcsi
magasugró rekordot állított be. Azóta egy szekta igyekszik emlékének a
kedvében járni: "a görbe szemét" mozgalma.
Karrier
A bódult kábulatban már nem feszít érdekeket, már érdektelen a sok hidat
kölcsönzött száj. Muszájként lep be a mosoly, ideges kezed csak akkor remeg,
ha túl hosszú a hatásszünet. Hol ez, hol az tör fel belőled, mint gejzír az
olajkútból, és locsogsz-fecsegsz, pletykálod a múltadat. Meg is lepődsz
néhanap, ha fejed visszakapja a kiteregetett szennyes fényképét. Csak jó
szándékkal cselekedhetsz, emberi mércéd eldönthető az adott helyzetek
leforgásában, még a néha megnémuló forgatagban is. Miért nem nyitnak több
szórakozó helyet, amit alkalomadtán nap mint nap felfedezhetek? A mai kaland
csak szükségforrás, értéke vesztett, koszos lebuj, ahová visszatérek, mert
ismernek, ismerek itt mindenkit. Mégis csontritka már az újdonságban
elkopott varázs, a fénytelen, négyzet alakú terepen éhezem. És most nem
kire, hanem mire. Mert innen igazából jobb, ha nem kell senki, maximum
akkor, amikor már nem kell senki más. Ja, az más, ha te szúrtál ki.
Kezdődhet fölényes játékom, próbára tehetem a merszem, ami ilyenkor már
túláradóban van, és egyébként is abszolút nyerő helyzetben leledzem. Micsoda
kérdés az, hogy hol lakom, és hogy lefekszem-e veled? Az attól függ, hogy
függ-e valami valamitől. Várj egy percet, ezt most meg kell konzultálnom
önmagammal... Csak első nekifutásra hangzott ez képtelenségnek, aztán
valahogy még élveztem is.
Marx & Snickers
Bizonyosan kielégíti agysejtjeidet ez az újfajta szellemi táplálék. Mi ezt a
fajgyűlölőknek ajánljuk, a lényeg: minél több fekete csokoládét kapni be egy
nekifutásra. Az csak egy dolog, hogy ez nekünk jó üzlet, ez téged ne
zavarjon. Ég az utca, a ház, a nemzeti kokárdák, szaval a sok Petrovics
Emil. Agyuk serken a csoki cukormennyiségétől meg a töltettől. El is
vörösödik belül. Utánuk meg jön az özön. Pont ez az, amire vágysz, csak te
ezt még nem biztos, hogy tudod. Azért csináltuk ezt a reklámot, hogy az
információéhségedet felébresszük. Ami azt illeti, fogalmunk sincs, hogy
sikerült-e?