Arti-joke
─────────
Groteszk?
Velem együtt már-már akad egy önként jelentkező, ki elkapja azt, amit
feldobott. Mert az még hagyján, ha valaki feltámaszt egy halottat, de utána
illik, hogy gondoskodjon is róla. Én az elvárható módon jártam el: elvittem
őt moziba - milyen murisan festett esőkabátban -, beültünk egy pizzériába,
elmeséltem neki azokat az eseményeket, melyeket nélküle is nehezen viseltem
(hát még vele). Az este volt a legnehezebb. Minden hotelben teltház volt.
Nem tudtam, hogyan vihetném haza.
Végül meggyőzött, hogy kellőképpen későn kell hazamennünk, majd beállítani
az ébresztőórát, és ő majd korán elszökik. úgy is lett. A kutya engem
ismert, őt pedig azért nem ugatta meg, mert nem élt. Nem volt már rothadó
hús feliratú címkéje. Reggel úgy osont el, hogy én fel sem keltem, semmire
sem figyeltem fel. írt egy búcsúlevelet: "Köszönöm, halálom óta ez volt az
első élvezetes éjszakám." Nem tudom, mire értette ezt, hiszen én aludtam.
Legalábbis úgy emlékszem.
Mire akarsz kilyukadni?
Az a baj, hogy mindenki szívbeteg. Még a tökéletes gyerekek is, akik
genetikailag már nem lehetnek buzik. Csak másképp. De a szívük, az nekik is
megáll. Minek hát ez a jó kis felhajtás? Ez nem egy felüljáróra felvezető
rámpa. Miért nem raknak beléjük egy olyan elemet a szívük helyett, amilyen a
perpitum órákban van? Csak napi öt percet kell mozgatni, és felhúzódik. úgy
értitek, előbb-utóbb késne? Hogy tíz év után akár egy órát is? Ez nem
kifogás. Költözzön akkor egy órával arrébb, mondjuk, Londonba! Hogy ez azért
nem jó, mert túlterhelve elsüllyedne a kis sziget, és akkor az orvosok nem
tudnának Jaguárt venni? Na de hát dehát! Az még sok generációt várat magára.
Gondoljatok csak bele, ki az, aki az ózonlyuk hallatán eldobta a hajlakkot,
és lemondott korunk legnagyobb élvezeti cikkéről, a felhajtógázról. Ne
legyetek már önzetlenek, abban nincsen semmi önzés.
Amikor az élet történetté csökken
Vélhető volt, hogy nem tesz jót, de mégis vettem egy nőt, mert gondoltam, jó
kis hecc lesz. Persze nem vagyok én olyan gyenge, de néha adok magamnak egy
kis esélyt a túlélésre.
A saját, két szép szemeddel csókoltál meg, s én most élek és pirulok, pedig
alapvetően nehéz kihozni engem a sodrásból.
Csak nem gondolod, hogy én? Miért nem mindjárt te? Ja, vagy úgy, csak azért,
mert te majd később.
Szeretem, mikor értelmet lelsz abban, amiben nincs. Olyan ez, mintha májjal
kenegetnének. Tudod mit? Csináljunk valami különlegeset, hogy majd legyen
mire emlékeznem.
Mit mondtál, mi is a szakmád? Csak nem gyakrabban vetkőzöl le mostanában?
Emberi léptékű műveletek
Mindig olyan problémáim vannak, amiknek semmi haszna.
Fél háromkor majdnem félig elfelejtettem feleselni a felsült felekezetemmel,
bosszankodtam saját sikeremen. Egyszerűen nem érdekelt semmi: sem az, hogy
van-e az időnek eleje vagy vége, de azt tudni szerettem volna, hogy hol
lehet a közepe? Ha visszaemlékezem, így volt ez régtől fogva, ha valamit
nagyon akartam, azt mindig megkaptam, de ha azon belül létezett egy
különösen áhított rész, azt sosem. A Kilimandzsáró haján volt valahol egy
tábla, és ez állt rajta: "Akárkinek" - hát, akkor nem nekem, mert én nem
vagyok akárki.
Az iszonyat délceg mondókája
Húzd csak a rabigát, mielőtt a venyigét! Az ember a kisujját nyújtogatja,
aztán leválik combtőből. Hiába csak a sok levezető kalória. Kérlek, nyújtsd
fel a másik kezed is, hátha attól jobb lesz. Sóhajom ez: olyan szörnyen le
van kerekítve a föld, hogy könnyű róla lezuhanni.
Próbálj már meg nem pitiánerkedni, ha már így kiestél a látókörömből.
Short story
Az eddigiek folyamán, amikor éppen életszegény voltam, mint mindig,
exponenciálisan építettem le az érzelemszálakat, melyek rendeltetésszerűen
láncolták össze agyamban a féltekéket. Ez is egy olyan dolog volt, hogy néha
muszáj, ezért gondom is adódott a problémával. Éppen a biofunkcióim kötöttek
le, mikor felbukkant zsebemben egy csodaszer: lehetőségem kívánkozott, hogy
ezen után strukturáltan rendezzem át szimptómáim. Ez ettől még a változó
érzelmek kora maradt, de ugyanakkor egy fokkal más is. Ideiglenes
idegroncsolás volt ez, én mondom. Kigondoltam valami szépet úgy, együltő
helyemben. Elnézést kell tehát kérnem a bocsánatkérésemért.