Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                                  Arti-joke
                                  ─────────


Groteszk?

Velem  együtt  már-már  akad  egy  önként  jelentkező,  ki elkapja azt, amit
feldobott.  Mert az még hagyján, ha valaki feltámaszt egy halottat, de utána
illik,  hogy gondoskodjon is róla. Én az elvárható módon jártam el: elvittem
őt  moziba  - milyen murisan festett esőkabátban -, beültünk egy pizzériába,
elmeséltem  neki azokat az eseményeket, melyeket nélküle is nehezen viseltem
(hát  még  vele).  Az este volt a legnehezebb. Minden hotelben teltház volt.
Nem tudtam, hogyan vihetném haza.
Végül  meggyőzött,  hogy kellőképpen későn kell hazamennünk, majd beállítani
az  ébresztőórát,  és  ő  majd  korán  elszökik.  úgy is lett. A kutya engem
ismert,  őt  pedig  azért nem ugatta meg, mert nem élt. Nem volt már rothadó
hús  feliratú  címkéje. Reggel úgy osont el, hogy én fel sem keltem, semmire
sem  figyeltem  fel. írt egy búcsúlevelet: "Köszönöm, halálom óta ez volt az
első  élvezetes  éjszakám."  Nem tudom, mire értette ezt, hiszen én aludtam.
Legalábbis úgy emlékszem.



Mire akarsz kilyukadni?

Az  a  baj,  hogy  mindenki  szívbeteg.  Még  a  tökéletes gyerekek is, akik
genetikailag  már nem lehetnek buzik. Csak másképp. De a szívük, az nekik is
megáll.  Minek  hát  ez a jó kis felhajtás? Ez nem egy felüljáróra felvezető
rámpa. Miért nem raknak beléjük egy olyan elemet a szívük helyett, amilyen a
perpitum  órákban van? Csak napi öt percet kell mozgatni, és felhúzódik. úgy
értitek,  előbb-utóbb  késne?  Hogy  tíz  év  után  akár egy órát is? Ez nem
kifogás. Költözzön akkor egy órával arrébb, mondjuk, Londonba! Hogy ez azért
nem  jó,  mert túlterhelve elsüllyedne a kis sziget, és akkor az orvosok nem
tudnának Jaguárt venni? Na de hát dehát! Az még sok generációt várat magára.
Gondoljatok  csak bele, ki az, aki az ózonlyuk hallatán eldobta a hajlakkot,
és  lemondott  korunk  legnagyobb  élvezeti  cikkéről,  a felhajtógázról. Ne
legyetek már önzetlenek, abban nincsen semmi önzés.



Amikor az élet történetté csökken

Vélhető volt, hogy nem tesz jót, de mégis vettem egy nőt, mert gondoltam, jó
kis  hecc lesz. Persze nem vagyok én olyan gyenge, de néha adok magamnak egy
kis esélyt a túlélésre.
A  saját, két szép szemeddel csókoltál meg, s én most élek és pirulok, pedig
alapvetően nehéz kihozni engem a sodrásból.
Csak nem gondolod, hogy én? Miért nem mindjárt te? Ja, vagy úgy, csak azért,
mert te majd később.
Szeretem,  mikor értelmet lelsz abban, amiben nincs. Olyan ez, mintha májjal
kenegetnének.  Tudod  mit?  Csináljunk valami különlegeset, hogy majd legyen
mire emlékeznem.
Mit mondtál, mi is a szakmád? Csak nem gyakrabban vetkőzöl le mostanában?



Emberi léptékű műveletek

Mindig olyan problémáim vannak, amiknek semmi haszna.
Fél háromkor majdnem félig elfelejtettem feleselni a felsült felekezetemmel,
bosszankodtam  saját  sikeremen. Egyszerűen nem érdekelt semmi: sem az, hogy
van-e  az  időnek  eleje  vagy  vége, de azt tudni szerettem volna, hogy hol
lehet  a  közepe?  Ha  visszaemlékezem, így volt ez régtől fogva, ha valamit
nagyon  akartam,  azt  mindig  megkaptam,  de  ha  azon  belül  létezett egy
különösen  áhított  rész,  azt sosem. A Kilimandzsáró haján volt valahol egy
tábla,  és  ez  állt  rajta: "Akárkinek" - hát, akkor nem nekem, mert én nem
vagyok akárki.



Az iszonyat délceg mondókája

Húzd  csak  a  rabigát, mielőtt a venyigét! Az ember a kisujját nyújtogatja,
aztán  leválik combtőből. Hiába csak a sok levezető kalória. Kérlek, nyújtsd
fel  a  másik kezed is, hátha attól jobb lesz. Sóhajom ez: olyan szörnyen le
van kerekítve a föld, hogy könnyű róla lezuhanni.
Próbálj már meg nem pitiánerkedni, ha már így kiestél a látókörömből.



Short story

Az   eddigiek  folyamán,  amikor  éppen  életszegény  voltam,  mint  mindig,
exponenciálisan  építettem  le az érzelemszálakat, melyek rendeltetésszerűen
láncolták össze agyamban a féltekéket. Ez is egy olyan dolog volt, hogy néha
muszáj, ezért gondom is adódott a problémával. Éppen a biofunkcióim kötöttek
le,  mikor felbukkant zsebemben egy csodaszer: lehetőségem kívánkozott, hogy
ezen  után  strukturáltan  rendezzem  át szimptómáim. Ez ettől még a változó
érzelmek   kora   maradt,  de  ugyanakkor  egy  fokkal  más  is.  Ideiglenes
idegroncsolás  volt  ez,  én  mondom. Kigondoltam valami szépet úgy, együltő
helyemben. Elnézést kell tehát kérnem a bocsánatkérésemért.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.