Propán-gután
────────────
Közjáték
Minden áldott napon leszakad egy gomb az ingemről, s én sosem varratom
vissza, mert nincs mit. Ami elmúlt, elveszett. Ha van valami, ami ellen az
ember nemigen tehet, az az, hogy egy napja 24 órából áll. Ezalatt kell
beszerezned a csavarhúzót, hogy kilyukaszthasd az agyad, elveszejtsd a sok
nem oda valót. Ahhoz, hogy leszokj valamiről, szertartássá kell emelned a
körülményeit. Annak kell írnod, akinek ez fontos, aki nem egyszerű veled
járó, nem egyszerűen az életed velejárója. Rendszeres lelkivilág-bolygatást
is igényelsz, ezt is tudom. Rém csúf külsőd szépítő körülmény. Egykor mást
gondoltál és mást mondtál. Szakadj meg, érző pumpa, ma éjjel nagyobb a
szükség, mint bármikor. Avatkozhatnál a nem rád, de a hozzád tartozó
dolgokba akár. Helyt adok meglátásodnak. Tényleg mintha két nejem volna, s
mindkettőt kerülném. Adakozz, kérlek, adj nekem egy életet, amiben szerepem
van, amiben az lehetek, aki vagyok.
Ismerkedő
Be akartad gyűjteni az információt arról, hogy mi lesz. Tessék, ezt a
levelet neked címezték. Aki olvasni szeret, az rossz ember nem lehet, aki
pedig virágokat irt, az annál inkább. Szegycsontba vágó hírekkel tömték tele
a röppentyűt. Azt írták, hogy rájöttek: semmihez sem értesz. Szeretettel
ölni csak a szerelemben lehet, úgy viszont soha, hogy az ember hasa is
belejátszik a képbe. Nosza, hova aggódjon az ember, hiszen élete végéig már
nem tud felélni több agyat, mint ami megadatott neki. Már késő a bánat is.
Rendületlenül ellehetetlenül. Először nem is tudja miért, aztán meg már
nincs is miért. Pedig néha jól jön, ha okosabb vagy önmagadnál, és előnyös
poénként sülsz el. Sokat lenni egyedül egyoldalúan egyhangú. Fel kell hát,
hogy hívd a figyelmedet telefonon. És lőn. Érdekes, ritkán kapok ennyire
megérintő szavakat, ilyen szívbe markolóan megható gondolatokat. Nem
állítom, hogy tökéletesek, de azt igen, hogy jók. Rálátást adnak egy csukott
térképre, adnak egy tágra nyílt panorámát. A fene sem annyira fenevad.
Derekastul ázok-fázok. Addig ágaskodj, koma, amíg a hóhér utol nem ér. Csapd
fel az első fejezetet! Ez itt egy másféle tankönyv. Ha megvásárolod, azt
önként tedd és készakarva. Sorait az élet rótta, hol kis- hol nagybetűkkel.
Szerinted hogy mutatok így, csökkentett példányszámban?
Farkaskarom
Igaz ugyan, hogy életem folyamán sokmindent csináltam, s ugyanakkor nem
csináltam sok mindent, de valahogy sosem vettek kutyába se. Hiábavaló volt a
sok attrakció, a sok műsorszám. Hiába nyalogattam nyelvemmel a bal fülem
tövét, hiába vakargattam jobb lábammal a hátam közepét. Keveset kefélték
szőröm, pedig nem voltam bolhás, sem tetves. Korcsként születtem, ez tény.
"A" kategóriára így csak jogosítvány esetén számíthattam, törzskönyvet még
b-t sem kaptam. Pedig, aki "a"-t mond... Ágyelőm nem utalt nemesi
származásra, s így én is csak magamra lehettem utalva. Mindig, mindenkor
egyedül voltam, távol a többiektől, akárcsak egy farkasköröm.
Sokat ígérő csend
Dalolt fülemnek a nesztelenség. Nem a várakozásteli, a feszült volt ő, hanem
a megbizonyosodott, jól ismert kimenetelű. Az ember sosem érezheti magát
nagyobb biztonságban, mint amikor egy ilyesfajta ígéretes semmi lengi körül.
Ha valami még ennél is szilárdabbra, szétszakíthatatlanabbra vágysz,
ajánlom, kutasd fel azt az egyént, akinek jelenlétében elhangozhat egy
effajta szünet. Még azt is elárulom, hogy mind a keresése, mind a
megtalálása utáni állapot értelmet vihet abba, amiben amúgy nincs túl sok.
Beforrósult a kapcsolat
Akkor is dolgozom, amikor más levegőt cserél. Munkám most is ez: rád
gondolok. Pillanatnyilag pontosan végtelen számú fénykép van rólad
forgalomban, s egyre több. Néha olyan szép vagy, hogy el is szomorodtam.
Végre van miért lelkesednem. Hallod-e, te aztán jól elbabráltál velem,
kiműtötted a szívem, s most nem hűl ki a helye. Kivetted a látásom is, s
azóta nem találom a színeset köreimben. Egyszer, pontosabban valamikor még
jó volt. De most már az.
Görbe évezredek
Túlfeszültek az érdekek, túllőttem a célon, túl az acélon. Átnyomtam,
átpréseltem magam a csúcson, át a folyékony magvak ömlésén. Most zöldülnek a
fotelok, züllenek, zörrennek a népek. Igen, zörrenés van. Félcsábos
lázongás. Mindenkit fölszögeznek egy előzőleg általa juharfából faragtatott,
két oszlopból összeverbuválódott emelvényre, hogy jól elrettenve, jó korán,
jókora távolságból nézegethesse a lefelejtett rengeteg. Aztán lehet
fogadásokat kötni. Általában tizenhárom plusz egyet lógatnak fel, meg egy
dzsókert. Lehet tippelni, hogy kiből lesz a megváltó.
Ezerkilencszázkilencvenhat esztendeje nem nyert senki, de a játszókedv
töretlen, talán idén kijön a nagy bumm...