"Be" fejezet
────────────
Haladó súlypontozás
- Attól, hogy az életnek nincs értelme, helyzeti energiája még lehet.
- A népszámlázó statisztikája: Főúr, volt egy körtés szendvicsem, meg egy
szellemi gondnokom.
- Egyértelmű: ha megkérjük, ennyi megteszi.
- Milyen szép szál szemed van, és az életeid száma mekkora?
- Palackozta: Dzsinn Rt.
- Gyengítem az engem létrehozó hatást.
- A te korodban már megereszkedik az ember fara.
- Ha az életet vesszük alapul, egykutya.
+ (az ötvözetek):
- Te csak hiszed, hogy he said azt.
- Udvari worry.
Na ne szórakozz már, ez nem szórakoztató füzet!
Ismeretlen helyre távoztál, oda, ahová már a posta sem kézbesít levelet.
Holisztokrata lettél, a háromszög súlypontjában lebegsz. Atya, fiú és szent
élet, elmúlt már a múltaddal. Megszakadt kis begyed, galambforma béke leng
most körül a kettes számú univerzumban. Következő életedben Krisnás leszel,
de ha nem, akkor bocs.
Nagyon haláli
- Bűnös, bűnhődjél!
- Divat a házasság. ön milyen gyakran szokott?
- Te most lófrálsz vagy lődörögsz?
- Veled állok szoros összefüggésben.
- Mit lehet itt kapni?
- Náthát.
Temérdek érdek
Nem szűntem meg dolgozni, sőt, ismételten valami nem mindennapit ütöttem
össze. Ketyeg a telefonszámla, mi más kéne havonta? Ütött koldus -
utánanyomni érdemes, velem akár gyakorolhatod is magad, hisz tény, hogy
igazad lehet.
Mütyür ketyere
Kertész koma, magadra vess! Egy merő kanál vagy, kész alibimbi, s akkor még
szót sem ejtettem a külalakodról.
Hiába, az ember őrizze meg a tumor-érzékét. Akár az anyámasszony kalodája,
tulajdonképpen mindegy, hogy mi az, ami nem az. Ha tű lennél, egyből
kiszúrnád a hitet érdemlő tanúbizonyságom.
Na, mi van valami? Időjárás lesz talán?
Emlékszem, úgy állítottam be a dolgot, mint egy faliórát; olyasmikről
akartál vitatkozni velem, amikről én majd csak később. Kérlek, segíts rá a
szervóra!
Élsport
Elöljáróban a hozzájárulásról: fél patt helyzet. Megálmodtam mindent, csak
az kell, hogy eszembe jusson, hogy mit is?
Ideje volt
És megtörtént. Váratlanul begyógyult a szám. Pedig állítom, hogy nem voltam
beteg. Először úgy volt, hogy nem akartam kinyitni, aztán meg nem volt
minek. Igaz, hogy nem így volt, de ha valamit kérdeztek volna tőlem -
mondjuk felőlem, én akkor sem biztos, hogy válaszoltam volna. És láss
csodát: nem tettem. Igaz, nem is kérdeztek. Gondoltam, sokáig nem bírom, de
aztán mégis. Sok-sok idővel ezelőtt, nem tudni már mi okból, de tény, hogy
becsuktam a szám. És azóta nem nyitottam ki. Most is éppen írok. Az anyám se
értené most a szavam. Mikor először csukva maradt a szám, az nekem nem tűnt
fel rögtön. Először el kellett, hogy teljen pár pillanat. Aztán kezdődtek a
bajok: már magamban sem beszéltem. Nem, nem és nem. Valahogy nem ment
csukott szájjal. Aztán szomjan haltam, majd éhen. Ciki dolgok ezek, kérem.