Emésztő
───────
A végrendelet az, hogy a vég előre meg van rendelve?
Végső lemerülés
1. A betegség gonosz, logaritmikus labirintus. Hiába találsz ki bármit, ha
belekerültél, nehezen találsz csak ki. Elromlik tőle a tehetséged, megrontja
az életed. Sokkalta jóvalta elaléltebb lesz a fejed, mindjárt más színben
tünteted el magad.
2. Nem értem a koldusokat: miért nem térnek meg? Ingyen ostyán és miseboron
tengődhetnének onnantól.
3. Nincs zöldhullám. És neked sincs zöld hullád?
Kényszerkapcsolat
Felhívott az ihlet, s elmondta, hogy magasan megvan a véleménye rólam. Aztán
hozzátette:
- A könyveid célja promóciós. Nesze, kis monitorszűrőre való! Hogy jobban
láss, vegyél inkább töményet!
Nem álltam meg a dolgot visszakérdezés nélkül, mert bíztam a reményben:
- Elnézést, ön szerelmet árul, vagy csak strihöl? Sokáig ki teccett lenni
kapcsolódva! Miért nem száll le a magas lova tövéről?
Úgy emlékszem, éppen soha meg nem élt mennyiségű párna volt magamon, és csak
úgy dőlt belőlem az indulat:
- Pont úgy csinálok mindent, amerre a saját fejem áll. Ha összejönnének a
dolgok, akkor összemennének. A haragosom ellenfele egyre csak cö-cö hangokat
hallgatott. Folytatta Cleó, avagy az ihletem.
- Meg sem köszönted nekem, hogy leléptem.
Ugyanis nem biztos, hogy sok van még hátra attól, hogy nincs már sok előre.
De ekkor már én is kifakadtam:
- Azonnal szolgáltassa vissza az egészségem! És ha továbbra is azt gondolja,
hogy nem, akkor nem gondolja azt, hogy igen! Válaszaiból kiegyértelműsödött,
hogy nyomdai előkészítőbe járt. Igazat adott nekem, de csak egy marokra
valót:
- Tudod, hogy van ez: összekevertem a jövőt a múlttal, és véletlenül holnap
csináltam meg azt, amit már tegnap sem lenne szabad. Nézd, haver, rövidre
van fogva az időm, és nélkülem még álmodni sem bírsz, úgyhogy szia!
Töprengő tomporos
Azért kell sokmindent elolvasnod valakitől, hogy legalább valamit megérts.
Rajta kaptam magam, hogy sokadszor válaszoltam kérdezés helyett. Miért van
az, ha úgy érzem, letudtam a fontosabb részt? Néha halálfélelmet ébreszt
bennem, hogy valamit befejezetlenül hagyok hátra, aztán meg... Ki érti ezt?
Ez a dal nem szól senkinek
Elnézést, ha zavarok, de ha nem, akkor nem. Morcongós napod lenne, hájde
zsenánkám? Ne haragudj, ha már így megkérdezlek, de megpróbáltad a
szervezetem. Kicsit nagyon meg is nőttél a szememben, ennek köszönhetően
kotlik éppen a nyelvem az éppenséggel, s éppen ezért kotnyeleskedem. Attól
még, hogy néha hozzájárulok a szemed holtjátékához, attól még nem esek
hanyatt a homlokomon, mivel átpolarizálódott a vonzerőm. Elértem, hogy nem
mágneses, hanem elektromos, mint Jeromos, a gyalogos. Előfordul, hogy
írásaimból mindig kikerekedik valami fenék, mióta ideát akkor is történnek a
dolgok, ha semmi hasznuk vagy vonzalmuk. Az az igazság, hogy sokat tudok
magamról, amióta elolvasom az írásaim. Elnézést kell kérnem, amiért ilyen jó
csávó vagyok, de hidd el, nem születtem annak. És hogy most ez tudomásodra
juthatott, vedd tudomásul, hogy ez nem egy terjesztésre szánt információ.
Idegesítő dolog, hogy idősebb vagyok, mint te naplemente után sokszor.
Hoztam ezért egy csomó parpírzsepit, majd föléltem a tieidet. Mikor a lét
említetted, folyékonyra vagy szilárdra gondoltál?
Sovik vagytok, köcsögök
"Ma azért még feküdj le, mert most már holnap van."
Istápoljatok egy kicsit, ha már egy ilyen másodpedálosnak osztottam be
magam. Nem tudom már, hogy mikor tekeredtem be annyira, hogy közétek léptem.
Zászlóalj, tisztelegj!
Volt valami édes az álmomban. Talán éppen számba lógott egy szőlőfürt.
Beosztottak egy isten alá, én lettem a követő. Mint egy kutya, megszagoltam
a keresztet, és nekirontottam a mindenségnek. Annyira meg voltam elégedve
azzal, hogy kielégültem. Élvezetet hozott, hogy fölébe kerekedtem a léhatag,
néma tagoknak, az együgyű 80%-nak. Ne érts félre, nem mindegyikük azért volt
primitív, mert az akart lenni. Némelyiknek nem adatott lehetőség.
Születhettem volna én is a 3. világban.
És akkor mi van? Ennyi adatottsággal bizonyára idő előtt ölöm meg magam, s
rontok az egyensúly mérlegén.
Fajfennállásom tehát diszkriminált jólét. Hidd el, nekem két sorsom van:
halott vagy gazdag.
És lásd be azt is: még élek! Hol itt a képmutatás? Sehol! Maximum sok a
félreismerősöm.
Mottó: Neked életveszélyes papír nélkül közlekedni (ÁTI közraktározási
vállalat)