Szakmabeli
──────────
A lovakat lelövik, ugye?
Átigazoltam. Eldöntöttem, hogy majd én megmutatom! Cirkuszi idomárból, ahol
is krokodilok szájába lógattam a hosszabb végeimet, beindítottam saját
gyümölcsöző jövedelmezőségemet. Először a szivatóval volt némi gond, aztán
fölpofozott a fölfokozott igyekezet. Fokozatosan kísérleteztem ki a
legtöbbet hozó állatfajtát. Próbálkoztam önmetsző garnélarákokkal, önkéntes
zsírleszívó fókákkal, de végül mégis a mirelit csirkék jöttek be a
legjobban. Időbe tellett, de megérte. Egy új szárnyas fajta jött létre
genetikai manipulációimnak köszönhetően, s ennek köszönhetően befutottam,
mielőtt kifutottam volna az időből. Persze, sokat tanítanom is kellett őket.
Mostanra elértem a mirelit csirkék esetében, hogy megszületésük után nem
sokkal, bankhitel fejében elzálogosítva farhátukat eladósodnak, és
beszereznek fejenként egy 300 wattos bordélyházi kelléket, majd beiratkoznak
szaunázni, kvarcoltatják magukat, és vesznek pár úszóleckét. Életcéljuk:
tökéletes emberi táplálékká lenni. Járnak is tüdőszűrésre, sokat adnak az
egészségüknek. Abban a pillanatban, amikor tökéletes kondíciójukat elérik,
megkérik pár társukat, hogy miután elveszítették a fejüket - a giotin sokba
került, de én mindent igyekeztem megadni a mirelit csirkéimnek -, azután
segítsék le róla a tollazatát. A többiek persze ezt szíves örömest
megteszik. Sajnos a genetikai manipulációk apró kudarcáról is említést kell,
hogy tegyek: miután toll nélkül hever a - teológiai oktatásban részt vett,
beérkezett mirelit -, fázni kezd a hátrahagyott test, és liba-! - sajnos nem
csirke - bőrödzik. Ezen felül viszont tökéletes táplálékok ők az embernek.
Kialakítottunk egy - nem túl szép név, tudom - hullaházat. Itt rókákkal
dolgoztatok. Sajnos, a becsomagolásra kerülő mireliteknek néha a csirkelába
elkél, mert sok ravaszdit ösztökél a táplálkozás-kiegészítés elve, mert
egyelőre csak fél-vegetáriánusokat tudtam belőlük nevelni. Az emberek mások.
Nekik nem gusztusos a nyers mirelit. Olyan alkalmas a fogazatuk a csirke
szétmarcangolására, hogy - hiába a sok fogkrém meg Orbit rágógumi - képtelen
vízben főlést vagy tűzről pattanást nélkülözöttet egyben elfogyasztani.
Erről jut eszembe, nagyon jó Heinz termékeket is árulunk, amelyek jól
kiegészítik a csirkehusi utótermékét. Legyen az főtt, sült, kovászolt vagy
egyéb természetes eljáráson átesett csirke. Hát, igen, nem panaszkodhatom.
Az emberek mindent megtesznek a csirkékért, és én, valamint a csirkéim
mindent megteszünk értük. Kis csirkehusis hamburgerrel megkínálhatom?
Agnus dei
A név nem csak kötelez, el is ítél, beskatulyáz egy életre. Nem lehet azt
csinálni, hogy az ember elmegy keresztapának, és megörököl mindent, de
önként. Nem, nem. Itt minden kényszerből van, eleve megrendelte valami
barom. Keveseknek adatik meg valami kis snassz sansz, s az is anyagiak
függvénye. Ezek olyan dolgok, hogy erkölcsbe mászóak. Illegális eszközök
ellen hasonszőrű a kutyaszőr. Gyógyulásnak kell, hogy induljon az ír. Mindig
visszás odamenni. Én nem közösködöm, ilyen nincs. Nem félek az atya úr
istenétől sem. Nekem eddig semmi sem volt balsikeres. Szóval csak semmi
lazsálás. Motiváló motívumok után kutatok, fantáziámban végtelen
fantáziálásokat gerjesztek.
Ablaknyekeregtető
Azt mondtad, szekrény nagyságú volt a manus, de én nem gondoltam, hogy te
nem rushásszekrényre gondoltál, hanem egy éjjeli kredencre. A hülye feje
élete végéig érezhette a halál jeges markolatát a tüdeje közepén, és
gondolok itt arra, amire ott és akkor nem. Megtaláltam a nyomdokait, és
néhányan őrzik a hagyományait Ráckevén. Megtudtam, hogy szeretett is írni,
meg tudott is. Több értelmes szót jegyzett le nap mint nap, mint amennyit
más összesen, 1 élet alatt. Ifjan, áporodott korában ő volt az egyetlen
elégedetlen. Megvannak naplóformába öntött, viselt dolgai. íme, ez is vele
esett meg:
... és feladtam egy hirdetést közvetlenül nem sokkal azután, hogy rájöttem:
vonzódom hozzá, mesteri fokon űzöm az ablaknyikorgatást. Persze hamarjában
csak kongott a levelesládám. Aztán eltelt még pontosan egy kicsinyi idő,
majd megtelt a leveles dobozka, amely 1db levél befogadására volt
alkalmazva. Szolgáltattam a kapásnak kis helyzeti energiát, majd varrás
mentén szakítottam volna, de nem bírtam. Nem volt rajta varrás. Kénytelen
voltam kinyitni. Egy megbízás, alatta cím, kacifántos alászignó, ennyi. Na,
ez már valami - gondoltam. De tévedtem. Nem volt semmi az a középkorú hetyke
pityke. Akkora mosoly társaságában fogadott, hogy alig látszott ki mögüle.
Fogadott és nyert. Engem és a szolgálataim. Kezdtem azt hinni, hogy
átvágtak, amikor kiderült, hogy tényleg. Én ablakot akartam tárogatni, ő
pedig mást, meg közbe tenni ezt-azt meg miegymást. Gondoltam, a pénzért
mindent, s mert annyira letörtem attól, hogy nem találtam az egész lakásban
nyikorgó ablakot, hagytam egy kicsit a nőt nyikorogni alattam, miközben én
őt tárogattam. A fizetésre nem panaszkodhattam, de úgy halálba dolgoztatott,
hogy elhatároztam, felhagyok az újdonsült munkámmal. Nem is mentem el a 28.
alkalommal, és el akartam felejteni az egészet. 13,5 kilót fogytam,
leszálkásodva, s a nő kifejezett kérésére kvarcolt bőrrel igazán
szívdöglesztő látvány lehettem, csak éppen fáradt. Aztán egy délután vége
szakadtával befejeztem az önemésztést, megszokásból futottam pár kilométert,
s mikor egy nagy tömeg mellett haladtam el, akik egy kivilágított medence
szélén buzdították a gyorsúszókat, fejest ugorva fél hossznyi hátrányból
indulva valakit megelőztem a saját sávjában, majd két testhosszal nyertem a
világcsúcstartó előtt. Kipattantam a medencéből, de egy leleményes fotós
lekapott. Másnap az újságosnál a címlapok ezzel a képpel hirdették magukat,
meg egy kérdéssel: ki ez az ember? Eltakartam arcom, és vettem egyet, mert
kíváncsi voltam a cikkre. Beleolvastam, s nagy meglepetésemre egy nő
beazonosított, de csak ennyit tudott mondani rólam: "ő a világ legelső
maratoni ablaknyikorgatója. Én eddig vele dolgoztattam, s nagyon meg voltam
elégedve. Most nagyon hiányzik."
Ráadásul megadta azt a címet is, ahová akkor írt, amikor megrendelt tőlem
egy nyikorgatást. Azóta nem is találok haza, meg jobb is, hogy nem teszem,
mert a házamat megbízólevelek árasztották el, a bokrokban, a villanypóznákon
szenzációhajhász riporterek, fényképészek leselkednek. De belőlem nem
esznek, én már felhagytam a szakmával...
A nagy machinátor
Hangulatalapozok éppen. Illene hívó szavakkal illetned engem, mert megindult
az ihletem, s kezdenék, kezdeni szeretnék veled megint ki. Attól tartok,
megkedveltél. Méltass kicsit szánalomra, használd ki a kellemest a
magasztossal. Mit szólsz a csuklójátékomhoz? Elkelne esetleg egy kevés
szódabikarbóna!
Háztáji hazafi
Ha a pápának olyan jók a kapcsolatai, akkor miért nem vesz egy Ferrari
F50-est? Vagy már lejárt a jogsija? És a mandátumával mi a helyzet? ő hová
teszi azt, amit néha kell? Ha tény, hogy ő keresztény, akkor a Vatikán
állampolgárai, úgy értem az igazi maffia két részre szakadt bíboros
focicsapata neki miért hagyta, hogy a pártatlanság részrehajlójaként
ránehezedjen az államfői emelvény alátámasztására? Talán benne van a
bibliában, hogy két pápát egymás után eltenni láb alól, az már túlságosan
látványos, s mint olyan, nem kifizetődő?
A világ ura
Amikor előre tudod, hogy mit akar a másik, már nem egyszerű szemlélőként
tengeted életed, a dolgok részévé, befolyásolójává, értőjévé lépsz elő. Mire
is jó ez az állapot? Nyugalmat, békességet, bizalmat szül, kiegyensúlyozott
élethez segít hozzá. Aki pedig azt hiszi, hogy neki minden jól megy az
ilyesfajta marhaságok nélkül is, nagyot téved. Igenis szüksége van
mindenkinek arra, hogy uralja a világot, a maga kis világát.