Atomszféra
──────────
A kerékkötő vallomása
Nagypénteken felkerestük Kis Lajost Nagykátán, és egy kicsit a különleges
foglalkozásáról faggattuk. ő maga így vall mestersége kialakulásáról (pedig
esküszöm, mi nem vallatjuk... hacsak nem nézte a mikrofont harapófogónak):
- Az egyszer úgy volt, hogy valahányszor megkérdezték az anyósomat, ő
annyiszor gyakran mondta mindig, hogy az egy kerékkötő (mármint hogy én).
Kikérhettem volna magamnak, de aztán mégse tettem (mármint hogy én).
Gondoltam: minek meghazudtolni a kedves rokonság-asszonyt, hazudik az
magától eleget. És hogy ezt beigazoljam, beigazoltam a hivatalos kerékkötők
klubjába. Azóta is egy tagot számlálunk. Azért igen-igen nagy-nagy
szerencsémre én azért több "vég" tagot is számlálok. És ki is számlázom,
mert gyakran jön a peh. Aztán olló ide, olló kettő beálló, megvágnak. Én nem
hiszem, hogy ezek ott épek, egészek. No de nem is ez a fő, hanem a fej. Mert
nekem idebent születik meg minden, kivéve a gyerekem. Ja, meg kivéve a Gyev
község bíráját. De az egy másik lapra tartozik. Méghozzá az adó-bevallásira.
Olyan gyorsan dolgozom, hogy a nagyüzemembe, amely rólam, "Kis" - ről kapta
a nevét, be is szereltem egy kéziféket. Néha megpróbálnak begurítani, de én
természetesen jól ismerem a kerék természetét, a kerek természetét. És nem
dőlök be, mert feszes a kerékfelfüggesztésem. Ott lóg a bejárat alatt. Hasra
is esik benne mindenki, aki nem akar. De most már azért ne tartsanak föl,
mert szédülök ilyen magasan. Meg osztán nem ártana, ha már égne a kezem
alatt a kerék, mert mostanában profi profilra tettem szert. Ugye jól festek
így oldalról gumi galvanizálás közben, ahogyan forgatom a köpönyeget?
Szokol rádió
Milyen jó most nekem, hogy megfelelő a hemoglobinom, hiába van tele a
pufferom. Eltelik belé pár perc, eltömi míg ideér a fából szalajtott
paprikajancsi. Befutott a kifutó fiú, de mi kiszaladtunk az időből. Jó kis
aláfestést nyomtak ez alá a film alá, egyből le is esett a hangulatom.
Összementek a mértékegységek. Halálra révültségemben hatásszünet
következett. Mennyit kell még várnunk, hogy pontosan érkezhessünk? Rohadtul
impresszálnak nekem a sivatagi rejtélyek. Karácsonyfának kell lenned, ha így
felvillanyoztalak. Bízok benned, mivel másban már nem lehet. Nesze, kapsz
egy vérszemet. Bocsáss meg, hogy most nem osztom a jó kedved, és nem nevetek
veled. Azontúl meg nyugodtan mondhatsz olyat, hogy szeretsz, maximum esetben
nagyobb lesz az életkedvem. Ez a legrosszabb, ami történhet. Ha ezen belül
is adódnak problémáid, legjobb, ha csíráidban fojtalak el, vagyis hiába
próbáltam ez idáig kultúráltan viselkedni, veled meglett a keresetlen bajom.
Rajtam csapódott le ismét, amiért miattad vertem el a port. Amikor leléptem
a mérlegről, és az még mindig ugyanúgy állt, tudtam, hogy nagyon biztos a
dolgában. Rólad történetek keringtek, és némelyikük nálam ülepedett le.
Elárulhatom: nem kényeztettél el. Fejem tetején áll a világ, mert nem léptem
egyszerre. Néha nagyon nehéz különválasztani a dolgokat, néha pedig muszáj.
54%-os whisky-t és 40%-os sajtot fogyasztottam, amikor 100%-osan jól éreztem
magam. Nekem ugyanis van eszem, itt áll feketén-fehéren a papíron. Olyan
gyors is vagyok, hogy néha el is szaladok az élet mellett. De hát ez van.
Ebéd előtt vacsora?
Jóérzésből meghúzva, én lettem a húskombinát, és most dolgozlak fel téged.
Olyanok a hibáid, hogy már-már embernek tarthatlak. Megint el kellett dobnom
a szemetest. Túl tele volt már. Fel is bátorítottam magam. Az, hogy kaptam
egy kis melót, azt én már csak akkor mondom, ha már el is végeztem, és nem
közvetlen azután, hogy megkaptam. Hiszen én már tulajdonképpen fogyóban
vagyok, már csak 1 maradt belőlem, és most is negatívba hajlik a
közvéleményem. Nyitottam is egy temetkezési vállalattal egybevont
virágcsomagoldát. Jól kiegészíti egymást a két profilom. Az utolsókat
simogatom, és ők jól jövedelmeznek. Meg tudnám állni, hogy ne igyak, de
minek, ha nem muszáj? Csak még azt nem tudom, hogy még vagy már? Pedig ideje
lenne a részét képeznem a társadalomnak, csak nem tudom, hogy mi az osztó.
Vannak dolgok, amiket jobban szeretsz, mint én, és fordítva: például
szerintem a falióra jobban mutat fejjel lefelé.
Veszekedés
Hamu lett a sorsa az omlettnek Hamlet velkűrjében, lecsöng most a hozomány.
Nagy szerda lesz nemsokára, és ez az idevágó valóság. Tisztázzuk: tisztára
tisztátalan vagyok, de mocskosul makacsul szűz - illetve mégis inkább rák.
És azt is, hogy mit ettél az imént, mert jeget biztos nem, hiszen megmaradt
a hűtőláda. Csak nem magadat emésztetted? És ki volt az, kit felböfögtél? A
mintakép, aki mindenben jobb nálam, kivéve amiben nem? Hát képzeld, nekem
nem ő a mintaképem! És ez az egész veszekedés úgy ahogy van, képletesen
képtelenség.
Reped a repeta
A samponom sosem veszti el aktualitását, öt évvel a megvásárlása után is
virít rajta az "új" felirat.
Most, hogy a világvégén teljesítem be a szolgálatot, megtudakolódhatom, mit
firtatsz a fürkészésemben? Bosszúból megköszönöm a segítséged, alapvető
kedvességed. Akkor most sport a flipper, vagy nem? Valaki belenyúlt a
levesembe, igen, bizony, én már nem bizonygatok semmit. Inkább bemegyek csak
a szépségszalonba a körmeim pucoltatni.