Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                      Ráfutásos és aláfutásos balesetek
                      ─────────────────────────────────


Kopog a kappan

Képzeld,  éppen ebben a pillanatban olvasod el azt, amit nem is neked írtam.
Mit  tudsz  te  Achilles  Dentről?  Mert  én  nem sokat, pedig én vagyok az.
Sikonyál  a  skizofréniám.  Hallasz,  hellászi  Pallas  Athéné? Kell egy kis
magasztos,  mamlasz  melasz?  Tudom,  hogy  elkelne egy kis génfrissülés, ha
eladó   lenne.  Igyekszem  megsimogatni  a  halántékod  belülről  a  papíron
keresztül.  Szabad  utat  adtam magamnak, most is szigorúan monoton maraton-
szaladok,  ha meg nem álltam. Fut-robog egy kicsi locsi-pocsi. Megnyílott az
új  zárójel.  Blamáltatta  bennem  magát  egy  szedett-vedlett bagázs, és én
kiálltam  mellém,  hiszen nem szoktam törődni az érdekekkel. úgy határoztam,
hogy  átmenekülök a jövő évezredbe. Nem hagyom, hogy édességgel édeskedjenek
továbbra  is,  mert  másmilyen  a  fantáziám. Kevésbé dühös, mint megbántott
koromban. Annak ellenére tudok dolgokról, hogy tudomásomra lettek hozva. Aki
sok  kávét iszik, forradalmárrá lesz, lásd még: Pilvax. Én magam csináltam a
múltam, de a jövőhöz már nincs türelmem.



Elégedettó

Halló, ugye a másik oldalon nem én beszélek?
Helló, pici, csak nem az a bibi, hogy elsöprő szellemi fölénnyel van dolgod?
Megakadunk  félúton  a  paradicsomszószban.  Folyton  isszuk  be a szagokat,
remélve,   hogy   utána   nem   kell   majd  annyi  kaját  venni.  Erősítünk
bélrendszerre,    vakon    vezetünk,    kívülállóknak    pedig    kiviláglik
kivilágítatlanságunk  jövőhányada.  Ez  nem csalás, ez önámítás, egészében a
részlet.



Ha már egyszer

Ehhez lelki energia kell, de ha véletlenül sikerülne elaludnom, rúgj fel még
akkor  is,  ha nincsen ezzel kapcsolatos dolgom. Lásd el ezt a feladatot, ha
már egyszer így rád szorult. Hagyatkozhatsz nyugodtam a hagyatékomra. Ha már
egyszer rossz volt a tegnap, ugyan ma miért lenne jó? Tudom, hogy a Piroskát
azért  tépted  szét,  mert  farkasétvágyad  volt.  A  Duna is abból él, hogy
megköti  az  oxigént.  Tudom, sok olyat fogok még csinálni, amit nem kellett
volna.



Amikor az emberek sok lábat esznek

Van  elég  folyadék,  vagy  adagoljunk még? Van egy kis merszed? Jól jönne a
levesemnek.  Mi  az  a  nagy bigyó? Megfigyelted, hogy milyen kevés benne az
olaj?  Most  van  a  Naple  mentén,  hogy  a  szitakötő  felöltőben serceg a
tocsogóban.  Megtetszett  egy  tucat.  Jobbára az egészet jobb áron vettem a
kelleténél.   A   kellete  ugyanis  drága  volt.  Kis  dagiság  nem  árt  az
udvariasságnak  -  hangzott  feltétem.  - Kopj le a rezsóról, tűzről pattant
menyétem!  Kést,  kanalat,  békességet!  Lekicsinyled  a konyhát, lepetézel?
Lassan  megpukkadok az éhségtől! Ezalatt randalíroztak a panírozott kalpagos
nagy  fejek,  gombamód  puhultak.  Beblokkolt  a  brokkolim,  leszámlázta  a
Gyulának  a  gyalut,  majd  ismét  satuzott  egyet.  Én nem hajtogattam nagy
problémát  a  szalvétából.  Maradi margarint, vadat, halat, illetve mindazt,
ami még pusztulásra ítéltetett populációikból fennmaradt, azt mészároltak le
itt.  Egy  másnap  reggellel  később,  már korán karmolni kezdtem egy kormos
korhelyt, aki valamiért éppen feleselt. Feltekeredett rám egy megveszekedett
ajtónálló útonálló. De ez már egy mászik történet.



Szétzendíthető lettem

Szőkéskék  haj,  ihaj!  Filadel-fóliában  nyaraltam,  mikor  előhevítettem a
melegágyam,  hogy  mikor  belemerülünk,  nehogy  felforrjon.  Hogy  s  mint,
díszpinty,  csak  nem  begazoltál?  Gyere,  siess ide, feküdd meg a gyomrom,
hátha terád szomjúhozom.
Úgy  ismerkedtünk mi össze-vissza, hogy jöttél még az én utcámba. Irigy lett
a  banánom,  sárgaságot kapott tőled. Mondd, te végül is miért teszel jót az
alakomnak?  A legtöbb dolgot csak egyszer kell bejáratni, utána már akkor is
működik,  amikor  nem  lenne rá, hogy kéne. Mióta én vagyok a baj, nem járok
egyedül, veled együtt heten vagyunk, akár az oroszok. Kikívánkozok magamból.
Vetkőzz  le  még  egyszer, és dobd ki a ruhád! Én nem vagyok olyan kétszikű,
mint   amilyennek   első   nekihallásra   feltűnök.  Aztán  hagytam  magamat
megzümmögtetni.  Azt  nyújtottad  nekem, ami tőled kellett, és ráadásul pont
annyit,  amennyi  éppen  elég,  ami  voltaképpen  édeskevés. Durván hat órát
vészeltem  át.  Összességében  körülbelül  kívül-belül  istenesen éreztem az
engem. Ilyen és ehhez hasonló dolgok költik el azóta a pénzem.



Szövegtömeg

Te mit adnál még egy fölösleges másodpercért? Azt mondod, az egész életedet?
Ugye, te is meghibbantál, akárcsak én? De sebaj, Tóbiás. Már ketten vagyunk,
és  velünk  az  igazság  mottója is: "Két rosszból néha nehezebb választani,
mint  két  jóból!" Tulajdonképp csak egyetlen csodálni való marad: miért nem
akarnak a többiek is mielőbb megbuggyanni?
És,  hogy  én mikor kapok magyarázatot? Folyamatosan! Ma még rossz, de talán
lesz majd másképp.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.